Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-11-12 / 46. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. halat fogtak. Számtalan sokat úgy annyira hogy képtelenek voltak az apostolok a hálót ki huzni a vízből. 5) Az első esetben nincs említés arról hogy milyen halakat fogtak, de a második esetben említés, vagyon arról, hogy a hálók TELE valának NAGY halakkal. A világ, — mai helyzetében, — az emberekre nézve, nagyon veszedelmes. Nehéz még a legkiválóbb keresztyénjének is eleget tenni az ö keresztényi kötelességének. Körül van fogva, hálózva a világ csábításaival mely hivogatólag próbálja ötét kényszeríteni arra, hogy mig e földön él, fö törekvése az legyen, hogy minél jobban élvezze a világ kényelmeit, szórakoztatásait, melyek által pedig elveszíti önmagát és mint a folyó mely a legkönnyebb utat választja magának, úgy ö is a megsemmisülés tengere felé halad. Nehéz a keskeny utón járni, mely a mennyországhoz vezet, de oh mily megmérhetetlen a boldogság, mikor azon útnak végére érnek s elüttök áll az arany kapu, amelyen át fénylik a mennyek országa tündöklő szépsége. Mi keresztények vigyázzunk, hogy mi meg maradjunk abban a hálóban, melyben a NAGY halak vannak. Ha a keskeny és nehéz utón járunk, mely felfelé vezet, akkor azok közzül valóak vagyunk, de ha nem azon u- ton, hanem a széles, sima, lefele való utón járunk, akkor vigyáz magadra ember., mert te abban a hálóban való vagy melyet a hajónak BAL oldaláról húztak ki. Ha Krisztus Urunk azért jött e földre, hogy meg alakítsa az egy egyházat, akkor bizonyos, hogy ez a szent czélja meg is valósul. — És ha mi is mindnyájan EGY utón, a fel fele vezető utón megyünk ő vele, akkor elkövetkezik az az idő mikor csakugyan egy vallás, egy nyelv, egy nemzet lesz e földön s ki mondaná akkor, hogy nincs a mennyország megvalósulva földön? Egyengessük az utat ennek a korszaknak, mely magával hozza az örök békét e földre, a mely után annyira sóhajtó zunk, mely elerhetlennek látszik de mert Krisztus velünk van, aZ ö segedelmével megisvalósul, bizonnyal! Amen. Uniontown, Pa. Harsányi Andor, ref. lelkész. Kérő-Levél. Alulírottak, a pápai evangéliom szerint reformált gyülekezet nevében, azzal az alázatos kéréssel fordulunk a mi kedves amerikai magyar hittestvéreinkhez, hogy gyülekezetünket a mai kor és a megszaporodott népesség követelte célszerű és egészen megfelelő berendezésének, külső megújulásának, saját anyagi erőnket messze fölülmúló nagy munkájában szives adományával támogatni kegyeskedjék! Gyülekezetünkről ugyan általában azt hiszi mindenki, aki közelről nem ismeri, hogy mint a reformációval egyidős gyülekezet, amelynek kebelében van dunántúli egyházkerületünk ősi főiskolája is, fényes egyházi középületekkel bir. Azonban sajnos, a valóság e- gészen mást mutat. Nevezetesen 1784-ben épült templomunk még mindig emeletes házak által elzárt igen szűk udvarban áll, torony és harangok nélkül. Azonban nem ez az egyetlen és főok, mi arra indít, hogy esdő szavunkat fölemeljük. Vannak más o- kaink is, mik fenekestől uj elhelyezkedést követelnek. Ugyanis templomunk a folyton szaporodó népességnek és a számban megszaporodott alsóbb és felsőbb fokú iskolák tanulóinak befogadására nem elegendő; három osztályból álló népiskolánk eddigi saját helyiségünk szűk volta miatt több év óta bérházban van elhelyezve s ott is szűkösen és szegényesen. Volt ám már e gyülekezetnek tornyos temploma is. Az első tornyos és 3 haranggal elátott tempoma a nagy piacz közepén állott. 1660-ban azonban ez a templom a parochialis házzal, iskolákkal, professzori lakásokkal és két malommal együtt elvétetett tőle. Mit volt mit tennie: újat épített a maga nemesi fundusán, 1.718-ban azomban ettől is elesett, mert ‘‘a templomot, parochiákat és oskolát át kellett adnia Pápa akkori fől- desurainak..” Ettől kezdve azon a helyen, ahol mostani templomunk áll, fedeles színben tartotta istenitiszteletét. 1752-ben aztán végleg megtiltották neki Pápán a vallás szabad gyakorlását, a nyilvános istenitiszteletet s kénytelen volt a szomszédos Adás-Tevelre költözni. Itt megbővitették a régi templomot, előbbi hosszát szélének vévén: ide jártak ki a hívek istenitiszteletre. Vettek fundust és építettek iskolát. 30 évig tartott ez a keserves száműzetés! 1783-ban visszatelepedhettek Pápára. A következő évben építették mostani templomunkat, a türelmi rendelet értelmében: udvarban, ut- czára nyíló ajtó, torony és harangok nélkül. Itt és igy áll ma is. Régi vágyunk már, hogy helyette, ha csak lehet, nyílt téren, a népességnek s Pápa központi jellegének megfelelő, a dunántúli ev. ref. egyházkerületnek is dicséretére váló díszes templomot építsünk. Kérjük amerikai hittestvéreinket, legyenek kegyesek nagy és szent célunk elérésében szives adomá-. nyaikkal bennünket támogatni. Az egyházközség nevében: Saáry Lajos, főgondnok. Kis József, ref. lelkész. ♦ ♦ *) Azok között a nagyszámú segélykérvények között, melyek lapunk szerkesztőségéhez szakadatlan folyamatban jönnek otthonról, — és a minő kérvényeket lelkészi hirvatalaink és gyülekezeti tagjaink is kapnak: — különös erővel ragadta meg lelkünket az őrhelyen levő és hitfelkezetileg végtelen fontos missiot betöltő pápai kisded református egyháznak minden segítségre méltó ügye. Az egyház illustris lelkipásztora Nt. Kiss József esperes lelkész, kinek szent buzgosága és egyházáért égő szeretete nemcsak a pápaiak, de az egész ország reformátussága előtt ismeretes. Vajha meghallanák, megértenék és szivükre vennék lapunk buzgó olvasói, de különösen a tuladunaiak közzül ■ minél többen ezt a szivrehafó segélykérvényt, és adományaikkal segítségére mennének a küzdő pápai gyülekezetnek. Szerk.
