Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-11-05 / 45. szám
b AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Tiltakozás keletről. NEHÁNY FELVILÁGOSÍTÓ SZÓ A REFORMÁTUSOK EPISKOPÁLIS MOZGALMÁHOZ Az amerikai magyar reformátusok lelki gondozását 30 évvel ezelőtt az E. Á'beli Református Egyház (Ref. Church in the U. S.) majd a Prezsbiterián us Egyház (Presbyterian Church in the U. S. A.) kezdette meg tiszta, önzetlen krisztusi szeretekből, s az általuk fentartott és segélyezett egyházak békességes együttmunkálkodásban szolgálták is az Istenországa ügyét mindaddig, mig 17 évvel ezelőtt a magyarországi Convent az itt működésben levő egyházak nagy részét fönhatósága alá nem vonta. A hazai egyházhoz csatlakozott gyülekezetek lelkészeinek legnagyobb része hitcserének minősítette akkor az amerikai Ref. Egyházhoz vagy a Prezabite- riánus egyházhoz való tartozást. És ime most ugyanazok az egyének, kiknek nem volt jó sem az amerikai Ref. Church, sem az amerikai Prezsb. egyház, — most elfordulnak első szeretetük tárgyától, a hazai egyháztól is, — és most VALÓSÁGOS HITCSERÉBE akarják beleerőszakolni gyülekezeteiket, vagy talán az egész amerikai magyar refor- mátusságot, ami világosan ki is tűnik abból az egyezményből, amely dr. Nánássay Lajos, perth amboyi volt magyar ref. lelkész kezdeményezésére Princetonban ez év október 19-én tartott gyűlésen az Episcopális Egyház püspökei és a keleti egyházmegye lelkészeinek nagy része és világi képviselői között köttetett. Nem lépnénk fel nyilvánosan ez ellen a mozgalom ellen, ha dr. Nánássy a való tények alapján akarná e- zeket a gyülekezeteket ebbe a hitcserébe bele vinni, de tudomással bírunk arról, hogy úgy a Princetonban tartott konferencián, valamint az Amerikai Magyar Népszavának 254-iki számában az egyezményt teljesen és tudatosan elferdítve tárta az érdekeltek és a nyilvánosság elé. A Népszava olvasói ismerik azt az egyezményt, melyet dr. Nánassy Lajos publikált; mi pedig a következőkben közöljük annak az egyezménynek Hü bővebb magyarázatát, melyet Princetonban 1921 október 19-én az érdekeltek aláírtak. Ezt az egyezményt dr. Nánássy Lajos bizonyára nem merte híven lefordítani a gyűlésen jelenlévők e- lőtt és azt eredeti valóságában közölni a lapban, mert tudta azt, — ami az egyezményből magából kitűnik, — hogy a református egyházak ezzel hitcserébe mennek bele és önállóságukat valamint egyház birtokaikhoz való jogaikat feladjak. A hitcserét bizonyítják az egyez mény 8 és 9 pontjai. A 8 pontban ugyanis ki van mondva, hogy az úrvacsora kiszolgáltatásánál az úrvacsorái jegyeket meg kell szentelni (konsekrálni) és pedig ugyan azokkal a szavakkal, amelyek meg vannak Írva az Episkopális Egyház szertartási könyvében. Ennek a szertartásnak a hittani felfogása nem egyezik a kálvini hittételekkel. Bizonyítja a hitcserét továbbá az is, hogy ezután az Episkopális tanok értelmében a lelkipásztor nem lesz igehirdető, hanem áldozár (plébános) — Priest, (latinul sacerdos) — akinek ugyané tanok értelmében teljes joga lesz feloldozni bűneiből azt, akit akar, és megtartani bűneiben azt, akit feloldozni nem akar, a- mint ez kitűnik abból az ágendás könyvből, melyet Nánássy Lajos úr az Episkopális püspökök elé elfogadás végett már be is terjesztett, és amelyet az episkopális vallásra áttérő volt magyar református gyülekezetek használni fognak. (Nem lesz abból semmi! S.) Ellentétben a bűnbocsátói hatalmukkal a 9 pont értelme szerint a papoknak a gyermekek konfirmálásához már nem lesz joguk, sőt az episkopális vallásra áttérő volt magyar református lelkészek is csak úgy lehetnek áldozópapokká az új vallásban, ha ott előbb a püspök által konfirmálva (megbérmálva) lesznek, ami teljes arculcsapását jelenti a mi 400 esztendőn át vérrel szerzett és vérrel védelmezett kálvinista hitelveinknek. (Nem hisszük, hogy önérzetes magyar ref. lelkész akadjon az eláirók között, ki ennek magát alá vesse! Szerk.) Hogy egyházkormányzati önállóságukat elveszítik, bizonyítja az egyezmény 1 pontja, amelyben világosan ki van mondva, hogy annak a püspöknek jogi hatásköre alá helyezi magát minden gyülekezet akinek egyházmegyéjének a területén fekszik. Téves az a beállítás is, hogy a magyaroknak külön egyházmegyéjük lesz. Ugyanis a Konvocáció, melyet engedélyezni fog az Episkopális Egyház, semmi néven nevezendő jogi hatáskörrel nem fog bírni. Nem is bírhat, amennyiben az egyes gyülekezetek jogilag oda fognak tartozni annak a püspöknek az egyházmegyéjébe, akinek területén fekszenek. Hiszen ennek a Kon- vocációnak még az elnökét sem a gyülekezetek választják, hanem a püspök nevezi ki, sőt még gyűléseket is csak a püspök rendeletére hívhat össze. (A convokáczio elnökének hivatalos neve: kanonok. Ugyan melyik magyar ref. gyülekezet lesz arra büszke, hogy felette kanonok rendelkezik? Szerk.) A birtokhoz való tulajdonjogukat az 5 pont szerint teljesen feladják, vagy legalább is a püspök kezébe teszik le a gyülekezetek, amikor az egyházi birtokukra még csak kölcsönt sem vehetnek fel a püspök Írásbeli engedélye nélkül. Ha, ugyancsak az 5 pont értelme szerint, az Episkopális Egyházban iftarad a vagyon még abban az esetben is, ha a gyülekezet minden tagja az attól való elszakadást mondaná is ki: ki merné azt tagadásba venni, hogy ezzel teljesen átszolgáltatták az egyházi vagyont az Episkopális Egyháznak és pedig visszavonhatatlanul? Tehát a föntebb elmondottakból világosan kitűnik, hogy ezek az Episkopális Egyházba áttérő volt tiszta kálvini gyülekezetek 1. hitet cserélnek; 2. teljesen föladják egyházi önkormányzati jogukat, és 3. föladják birtokjogukat. Szomorú a dologban az, hogy mind ezt a gyülekezetek, sőt még az egyezményt aláírók sem tudják, mert dr, Nánássy Lajos a princetoni értekezleten nem szóról
