Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-11-05 / 45. szám
amerikai magyar reformátusok lapja. 3 kül még a saját templomaikban sem oszthattak volna Úrvacsorát. Hiszen ebben az esetben azok a templomok is episzkopális templomokká válnának, ahol pedig csak azok a lelkészek szolgálhatnak, akik episzkopális, kat- holikus vagy orthodox püspök által lettek fölszentelve. Mennyivel nemesebb ennél a református egyezmény, amely ilyen pótfölszentelésró'l még csak nem is beszél. Mert a Ref. Church in the U. S. a magyar ref. egyházban azt a testvér egyházat látja, amely ő vele teljesen egyenjogú. A charterek megváltoztatása. 3. ‘‘Az egyházközségek charterei akként változta- tandók, hogy az egyházközségeknek szabad rendelkezési joga legyen az egyházi birtok felett.” Ez a pont is magyarázatra szorul. A birtokok fölötti szabad rendelkezési jog, az egyházi felsőbb hatóságnak, közvetlenül az egyházmegyének ellenőrzése mellett eddig is biztositva volt. Ebben a tekintetben tehát a charter nem szorul változtatásra. Hanem igenis, változtatásra szorul a felügyeleti jog tekintetében, amely eddig a keleti egyházmegyében a magyar ref. egyházat illette és illeti még ma is, és a- mely jog természetszerűleg az episzkopális egyházra, helyesebben az episzkopális püspökre szállana át. A református egyezmény nyíltan megmondja, hogy a charterek milyen értelemben változtatandók meg. Az episzkopális egyezmény azonban igyek szik azt eltakarni a közönség szemei elől. Az egyházmegye. 4. A negyedik pont szerint a magyar gyülekezetek egy magyar “szervezetet” alkotnak, amely, a nyilvánosságra hozott szöveg szerint, az egyházközségek által évenként választott esperes alatt áll. Az esperest a püspök erősiti meg hivatalában. Először is, ez a “szervezet” sohasem lesz magyar ref. egyházmegye, aminthogy ez a szó egyetlen egyszer sem fordul elő az episzkopális egyezményben. A- hol minden kétséget kizárólag, határozottan “egyházmegye” emlittetik, ott az episzkopális egyházmegyéről van szó (Diocesen Convention.) Másodszor pedig, egyszerűen nem úgy van, hogy az esperest az egyházközségek választják. Még csak nem is az u. n. egyházmegye választja. Az eredeti, de a nyilvánossággal nem közölt szöveg határozottan megmond ja, hogy az esperest a püspök nevezi ki és a püspök fizeti! Az u. n. egyházmegyének csak ajánlási joga van de a kinevezési jog a püspöké! Hogy itten nincsen szó igazi egyházmegyéről, ez onnan is nyilvánvaló, mert az episzkopálisoknál az egyházmegye a püspök vezetése alatt áll. (Megyés püspök!) Az egyházközségek választójogáról tehát szó sincsen. De még ha volna is, és még ha lehetne is igazi egyházmegyéről beszélni: micsoda kavarodás lesz abból, ha valamely egyházközség közigazatásilag az esperes jogkörébe, lelki igazgatás tekintetében pedig egy egészen más embernek, egy hitben és lelkületben idegen megyés püspöknek jogkörébe tartozik? (A Con- vocatio elnökének hivatalos neve: kanonok. Ugyan melyik magyar ref. gyülekezet lesz arra büszke, hogy felette “kanonok” rendelkezik? Szerk.) A birtokjog. 5. Az ötödik pont biztosítja a birtokok tulajdonjogát és használatát. Eladás vagy megterhelés esetén azonban az esperesnek és püspöknek hozzájárulása is szükséges. (Ez az a felügyeleti jog, amelynek a charterben kell biztositva lennie.) A birtokok telekkönyvi jogát és használatát a református egyezmény is biztosítja. De mig itten a felügyeleti jog a testvéri közösséget, az egyházmegyét, a magyar egyházmegyét, tehát önmagunkat illet: addig az episzkopális egyezmény szerint a gyülekezetek két ember ugytetszésének, szeszélyének vannak kitéve. Két ember szeszélyének, akik közül az egyik még csak nem is magyar és még kevésbbé református! Akik közül az egyik, a püspök, lelki tekintetben föltétien parancsoló ja a másiknak, az esperesnek, akit egyébként is ő nevez ki s aki a püspöknek fizetett embere! És a- kik közül az egyik, az esperes, folyton változik, úgy, hegy a tulajdonképeni jog lényegileg csak egy embernek, a püspöknek kezében van. Ez az egész berendezkedés tisztán katholikus jellegű. Az egyházak megszűnése. 6. A nyilvánosságra hozott szöveg hatodik pontja szerint ha valamelyik egyház megszűnik, vagy nem volna chartere, a birtok az esperes és a püspök “kezelésébe” megyen át. Az egyezmény eredeti szövege a- zonban minden félreértést kizáróan, birtokba-vételt vételt (legal title) mond, tökéletes mintájára a kat- hol kus egyház birtok jogának. És a birtok jog a püspök tetszése szerinti trusteet illeti. Mennyivel más a református egyezmény, amelynek igazi kálvinista szellemében a megszűnt egyház birtokát megint a testvérek közössége, vagyis az egyházmegye, tehát önmagunk vesszük birtokunkba és kezelésünkbe és önmagunk használjuk azt ugyanannak a református eszméynek szolgálatára, amelynek szolgálatára az egyházi birtok eredetileg alapítva volt! Az Urvacsoia. 8. Mellőzve a 7. pontot, a 8. pont megengedi, hogy az egyházak az eddigi szertartásokat kövessék. Valóban, nagyon szép az episzkopális atyafiaktól, hogy az általok használt gyertyákat, feszületet, misemondó ruhát, ostyát, térdeplő imazsámolyt és minist- rans gyerekeket nem akarják, legalább egyelőre, a magyar ref. egyházba is bevinni. Azt azonban határozottan kikötik, hogy az Úrvacsoránál, tehát a legfontosabb Istentiszteleti cselekményéi az episzkopális szereztetési és megszentelő szavak használandók. Mert az episzkqpálisok szerint az Úrvacsora nem szentség, ha a szent jegyek fölött csak az a szertartás hangzik el, mint ami a magyar ref. egyházban. Szentséggé, sákramentommá csak akkor válik az Úrvacsora, hogy ha azok fölött az egyedül apostoli episzkopális egyház szereztetési és megszentelő szavai hangzanak el! Az episzkopális egyezmény tehát egyszerűen félre dobja, mint érvénytelent, a magyar ref. egyház szertartását és a mi magyar kálvinista népünkre idegen szertartást erőszakol reá! Meg sérti, semmibe veszi a magyar ref. egyház Istentiszteletének leglényegesebb gyakorlatát!
