Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)

1921-10-01 / 40. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

15

vább modorban hallatták vad üvöltéseiket. A város telve volt varázslókkal, szemfényesztőkkel, büvölőkkel és ereklyeárúsokkal. Renan kifejezése szerint azt lehetett olna mondani, hogy ott a kéjencek és élvvágyók adtak egymásnak világraszóló találkozót.” (Calas). Ilyen volt Efézus, mikor Pál K. u. 54 őszén először oda érkezett. Ezt ő mind látta, de azt is látta, hogy nagy a pásztor- nélküliek száma. Itt mardt tehát és egy kis megszakítással itt töltötte az 55—56-ik éveket és néhány hónapot az 57-ik évből is.

Magyarázat. Korinthusból való távozásával legalább egyenlőre, befejezte Pál európai munkálkodását, összesen négy egyházat alapitott: Filippiben, thessa- lonikában, Béreában és Korinthusban. Mindenikbe állított maga után ügyes és Isten leikétől áthatott vezetőket. Efézusba való érkezése után elvált utitársaitól és nyomban hozzáfogott az ige prédikálásához. A jelekből azt lehetett következtetni, hogy a siker bizonyos. De ez úttal kevés időt töltött Efézusban. Nem tudjuk miért, de minddh áron Jeruzsálemben akarta tölteni a közelgő ünnepet. Valószínűleg a pünkösdöt. Hiába kérlelték barátai, hogy maradjon velük Efézusban, ő útnak indúlt s meg is érkezett, mint tervezte, Jeruzsálembe. Mit csinált itt és mivel töltötte idejét: nem tudjuk. Nem sokára azonban ismét Efézusban termett. Itt felkereste Akvilát és Priszcillát. Ezek nagy lelkesedéssel beszéltek neki egy alezandriai zsidó férfiúról, akit Apollósnak hivnak. Ez az Apollós azok közzé tartozott, akik ismerték a János keresztségét, de a Szent Lélek keresztségében még nem részesültek. Helyes fogalommal bírt a Messiásról, aki eljövendő, de azt nem tudta, hogy a Messiás a Jézus személyében már megérkezett. Akvila és Priszcilla felvilágosították erről és ő örömmel ismerte el a Jézust Messiásnak. Tudásával és ékesszólásával nagy hasznára vált az igaz ügynek. Később Korinthusba küldték és ott igazán szép munkát végzett. Pál nagy örömmel hallgatta Akvila és Priszcilla szavait.

Az Apollós esete azonban gondolkodóba ejtette Pált. Az a föltevés született meg elméjében, hogy lehetnek itt hozzá hasonló tanítványok többen is. Nem is csalódott, mert mikor kikérdezte azokat, akikkel találkozott, meggyőződött arról, hogy még csak nem is hallottak a Szent Lélekről, ők csak János keresztségében részesültek. Pál megmagyarázta nékik a különbséget a János keresztsége és az Ur Jézus Krisztus nevében való keresztség között. Amaz a megtérésre, emez pedig a megváltásra való eljegyzés. A magyarázatot magukévá tették és megkeresztelkedtek. összesen tizenket- ten voltak. Honnan jöttek, kik voltak és hová lettek? nem tudjuk. Bizonyára nagy segitségére lehettek Pál apostolnak, mig Efézusban időzött.

Pál csak nem akart tanúlni a korinthusi szomorú eseten. Itt is honfitársait, a zsidókat akarja első sorban is evangelizálni. Bizonyára rendületlenül hitt még mindig abban, hogy a Krisztus mindenek előtt a választott nemzetiség, Izráel népének megmentésére küldetett. Éppen azért kizárólag velük vetekedik, velük vitatkozik, nékik magyaráz és nékik prédikálja az igét rendszeresen a zsinagógában. Három hónapot töltött megszakítás nélkül közöttük. Mikor aztán látta, hogy

ezekre csak az idejét pazarolja minden eredmény nélkül, egyszerűen ott hagyta őket, mint Korinthusban/ tette és egy Tyránnus nevű ember iskolájába ment tanitani.

Erről a Tyránnusról kevesett tudunk. Valószínű, hogy valami zsidó iskolának leheteti a tanítója. Elég az hozzá, hogy szívesen bocsátotta termiét Pál rendelkezésére. Megtörtént tehát Efézusban is az, ami Korinthusban : ott hagyta a zsidókat, a pogányokhoz for- dúlt és olyan helyen prédikálta az igét, ahol szónoklati előadások és az emberi bölcselkedés álokoskodásai szók tak elhang zani. Két esztendeig használta Pál ezt a termet tanításra. Ez idő alatt irta első levelét a Ko- rinthusbeliekhez. Ugyancsak ez idő alatt alakúit meg Kolosséban az egyház. Bár ezt nem maga Pál alapította, hanem egyik tanítványa, Epaphras. Ez idő alatt a- lakúlt meg Laodiceában és Hierapolisban is az egyház. Pál efézusi munkálkodásának eredménye képen kelt é- letre néhány a Jelenések Könyvében említett hét gyülekezet közül is.

Az események azt bizonyítják, hogy eleinte Pál nem talált Efézusban a pogányok között ellenvetésre. Lássuk csak, miért? A városban a műveltebb elemet arómai hivatalnokok és az ázsiai valásos szekták papjai képezték. Az ellenvetés első sóiban ezektől jöhetett volna. A római Hivatalnokok azonban mint azt Korinthusban láttuk, nem tartották Pál tanitásS?T~a római törvényekbe ütközőknek s ezért nem is törődtek Pállal. Sőt a zendülés alkalmával a város jegyzője oly rokonszenves, oly ügyes és oly körmönfont védő beszédet mond a keresztyének mellett, mely még egy tanítványnak is dicséretére vált volna. Az ázsiai papok pedig Pál tanítását valami új ázsiai vallásnak teintették és nemcsak hogy nem szegültek ellene, de még kolle- gális barátságot is tartottak fenn Pállal. Hiszen ők maguk figyelmeztették arra a zendülés alkalmával, hogy ne menjen a feldühödött nép közzé. Volt azonban egy elem, a kuruzslók ées varázslók nagy tömege, mely csakhamar felfedezte a veszedelmet Pál tanításaiban. Hiszen a Krisztusban való hit a babonától szabadítja meg a lelket. Már pedig ezek a nép babonáskodását használták ki még pedig alaposan. Csak természetes hát, ha ezek minél többet akartak ártani Pálnak. De a rohamosan terjedő új hitet diadalmas utján meg nem állíthatták, sőt még ők maguk is megtértek. Ekkor meg a város szakszervezetei támadtak a keresztyén vallás ellen. Ez is érthető. Kenyerüket féltették.. Mert aki egyszer keresztyénné lett, az többé nem vásárolt tőlük apró arany, ezüst és márvány isteneket. Neki nem volt ezekre most már szüksége, mert ő csak az ő Urát, Istenét imádta és csak néki'szolgált. így történt aztán, hogy egy Demeter nevű ötvös a keresztyénség ellen lázi tóttá a tömeget s csak a városi jegyző rendkívül tapintatos beszédének köszönhető, hogy a feldühödött tömeg vérbe nem folytatta a gyönyörűen meg- indúlt efézusi munkát. Pál tovább folytathatta volna itt a munkát, de bizonyára úgy gondolkozott, hogy az ő jelenléte a tömeg kedélyhangulatát még jobban felizgatna és azért jobbnak látta a háborúság Iecsende- sülése után Efézusból távozni.

Tóth Mihály, alphai ref. lelkész.