Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-10-01 / 40. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. ÉSZSZERŰ IMÁDKOZÁS. Élőének:.130 dics. 1. 2. 3. Bibliai rész: Máté 6:5-15;7:7-12. Utóének: 93 dics. 1. 3. 5. ELŐIMA. Könyörülő Isten, szerelmes Atyánk az Ur Jézus Krisztusban! Imádkozó gyermekeid rebegését vedd füledbe. Orcádat ne rejtsd el tőlök. Szállj le magas egeidből és szenteld meg jelenléteddel ezt az órát. Lelkünk hozzád emelkedik és az imádság szent érzésében véled akar egyesülni. Szivünk ajtaja megnyil- lik és a keserűségek árja között szent fájdalommal várja, hogy abban magadnak szállást végy. Nyugtalan elménknek minden gondolata téged keres. Oh jöjj közel mihozzánk. Lelkünket itasd át isteni jóságod üdítő harmatával. Szivünket vedd birtokodba és gyógyítsd meg jelenléted égi balzsamával. Könyörgésünkre jelentsd ki magad, hogy tapogatódzó elménk benned talál ja meg az élet legfőbb javát. Midőn áldásaidat vesszük és örömtől reszketve remegő ajkakkal mondunk értök köszönetét: óh jelentsd ki nekünk, hogy hálaimánkat kedvesen veszed. Midőn könnyeink fátyolán keresztül rád tekintünk: óh gyújts égi szövétneket, ennek világosságánál megláthassuk vigasztaló szent lelkedet. És ha a kétkedés sötét fellege borítaná el gyönge elménket: add nekünk a te kegyelmedet, hogy higyjünk, hogy örök rendeléseiden megnyugodjunk és tudjuk, hogy jobb nekünk az, amit te adtál, mint az, amit mi kértünk. Amen/ TANÍTÁS. Máté 18:19. Történt, hogy egy fiatal leány három barátjával egyben csónakba ült s a tenger partjához közel evez- gettek és élvezték az üde engeri levegőt. Egyszer csak azt vették észre, hogy a csónak mind messzeb és mesz- szebb sodródik a tenger partjától. Hiába volt minden erőlködés: a gyönge alkotmányt ragadta magával az ár ki a nyilt tengerre. Az egyre erősödő hullámok ide- oda dobálták a kis csónakot s a felborúlás veszedelme fenyegette őket minden pillanatban. Se közel, se távol egyebet nem láttak, mint a körültök elterülő végtelen tengert s felettük a kéklő eget. Borzadva gondoltak reménytelen helyzetükre. Midőn látták, hogy ezen a világon ember rajtuk már nem segíthet: a leány indítványára Istenhez fordúltak. Kezeiket összekulcsolták, könnyes szemeiket égre emelték s buzgón imádkoztak: szabadúlásért könyörögtek. Mikor imájukat befejezték és szélylyel néztek, látták, hogy egy őrhajó közeledik feléjük. Soha ebben az életben nem szakadt fel keblükből háládatosabb sóhaj, mint ebben a pillanatban. Az őrhajó felszedte a szerencsétlen kirándulókat és partra szállította őket. A biztos haláltól szabadúltak meg. Most már azt kérdezhetné valaki, hogy mi köze lehet ennek az imák ozásnak az őrhajó közeledéséhez*. Családi Kör. FAMILY ALTAR. ROVATVEZETŐ: Nt. Tóth Mihály alphai ref. lelkésxA felelet erre az, hogy minden. Isten maga küldötte ezt feleletül arra a bennsőségtelj es imára, mely a csónakban ülők ajkáról elhangzott. Az az Isten, aki a tenger apályában és dagályában, hullámaiban és árjaiban dolgozott, dolgozott az őrhajó tisztjeinek elméjében is. Az az ösztön, mely arra késztette a hajó kapitányát, hogy éppen ebben az irányban haladjon; az a bennső indúlat, mely öntudatlanúl is, éppen a veszélyben levők közelébe irányittatja a hajót; az a titokzatos bennső befolyás, mely határozott irányt szab az ember gondolkozásának és egyet a megszámlálhatatlan lehetőségek közül megrögzit: ez mind Istennek a műve és ez esetben egyenes válasza a buzgó imádságra. Ha tehát valamikor oly helyzetbe jutunk, hogy az imának szükségét érezzük és meg is nyitjuk ajkunkat buzgó könyörgésre; vagy ha közbenjáró imánkban megemlékezünk emberekről, kik tőlünk távol élnek s akiket talán nem is ismerünk: bizony, bizony elhihet- jük, hogy az Ur Jézus Krisztus nevében elhangzó buzgó könyörgésünkkel az eget a földre hozhatjuk. De azt a fennséges összhangot, azt a végetlen erőt, mely az imában rejlik, csak akkor fogjuk igazán megérteni, ha beiratkozunk a nagy Mester iskolájába tanúim. Amint ebben az iskolában tamilunk és megismerjük az ima jellegét és jelentőségét: az imádkozás teljesen érthetőnek, világosnak és észszerűnek fog előttünk feltűnni és nem fogunk abban semmi titokzatosságot találni. És ha egyszer megismertük: használni is fogjuk ezt a drága eszközt. Ezután már nem valami megfoghatatlan misztérium veszi azt körit, hanem az ima erejében való mély meggyőződés, az adott feleletben a világos következetesség, mely Istenhez való viszonyunkat kedvessé és rokonszenvessé teszi. Vizsgáljuk csak meg azokat a fura érveléseket, melyek igen sok életből örökre száműzték ezt a drága eszközt: az imádkozást. Tartsuk azonban sem előtt, hogy ez alkalommal nem a hitetlenekről van szó, hanem az Istenben hivő, de hozzá soha sem imádkozó telkekről. Sokan azért nem imádkoznak, mert úgy gondolkoznak, hogy Istennek szándékát, tervét és célját úgysem változtathatják meg. De hát gondoljátok-e, hogy Isten előre elhatározta, hogy mit fog veletek tenni a jövőnek minden pillanatában, tekintet nélkül arra, hogy miként fogtok élni és miként fogjátok szabad a- karatotokat használni? Ne higyjétek ezt! Ez nem áll. Igaz ugyan, hogy Isten bir az igazságnak bizonyos változtathatatlan alapgondolatával és csorbithatatlan tökéletességével; bir a szeretetnek valami fennséges és soha nem változó tervével; bir édes atyai könyörűletes- sógének örök és vissza nem vonható Ígéretével: ezeket soha sem változtathatja meg a nélkül, hogy önmagával szemben következetlenné ne válnék. De az a rendszer, amelynek alapján érintkezik az emberrel, a szerint vál
