Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)

1921-10-01 / 40. szám

amerikai magyar reformátusok lapja.

3

magán levelzést folytassanak hazai lelkészekkel, •— de azt továbbra is követeli és nagyen természetes is, — hogy az egyházakat érintő ügyekben a Convent, vagy bármely hazai egyházi főhatóság ne az egyes lelkészekkel, __hanem az amerikai egyházi főhatóság törvényes

képviselőivel levelezzen. A Ref. Church továbbá kifejezte azon óhaját, hogy otthonról ne papokat, hanem theologusokat küldjenek ki Amerikába és a Ref. Church papnövelő intézeteiben ezek ez ifjak bevégezhetik tanulmányaikat, időközben egyben megismerhetik az amerikai egyházi életet is.

Kalassay elnök indítványára a gyűlés egyhangú határozattal elitéli azt a törekvést, amely akár a függetlenségi mozgalomba, akár az u. n. Episcopál felekezet kebelébe kívánná átvinni az egyes gyülekezeteket.

Laky Zs. jegyző erre kijelenti, hogy részt vett a- zon tanácskozásokon, miket a legutóbbi napokban a Prezsb. és a Ref. Church missioi tanácstagjai folytattak New Yorkban az Episcopálista hitfelekezet vezetőségével és' azon a tanácskozáson az Episc. egyház vezetői azt a nyilatkozatot tették, hogy ők nem hajlandók a megadott felvilágosítások után a csati, gyülekezeteknek hozzájuk kívánkozó részét átvenni. A Prezsb. egyház belmissioi tanácsa azt ajánlja, hogy az összes gyülekezeteket vegye át a Ref. Church missioi- hatosága, és ha később valamely gyülekezet inkább a Prezsb. egyházhoz kívánna tartozna, — innen történjen meg az átmenetei.

A conventi küldöttek mint értesülve vagyunk, — megkezdték a tárgyalásokat a Ref. Churcchel a csati, gyülekezetek átvételére vonatkozólag.

Az ágendáskönyy előkészítése.

A REFORMÁTUSOK LAPJA SZAMÁRA IRTA:

Irta; — Dr. Nánássy Lajos perthamboyi ref. lelkész.

A folyó év Január hónapjában Pittsburghban tartott református kongresszus egyhangú határozattal elfogadta az uj magyar református ágendáskőnyv kiadását azon vezérelvek alapján, a miket a Kongressuson benyújtottam. Mivel a könyv munkálat alatt van, időszerűnek tartom, hogy már jóelőre nehány megjegyzést fűzzek e könyvhöz.

1. IDEGENSZERUNEK tűnik fel e könyv azok előtt, akik a mai formákhoz görcsösen ragaszkodnak. Vannak olyanok, akik azt képzelik be magoknak, hogy az az istentiszteleti sorrend, ami úgy Magyarországon, mint Amerika legtöbb helyén el van terjedve, annyira kálvinista és tökéletes, hogy azon változtatni bűn volna. A tények azonban azt igazolják, hogy a megszokott magyar istentiszteleti sorrend nagy eltolódást és csonkítást jelent úgy a kálvini, mint a régi magyarországi ref. szertartáshoz arányitva. A kálvini szertartásban benne van a megnyitó fohász, tízparancsolat, bünbevalló ima, apostoli hitvallás, ima prédikáció előtt és után prédikáció és az úri ima. Mennyivel hiányosabb ehez arányitva a mai átlagos magyarországi sorrend! Ezért kell azt kibővíteni és ismét kálvinistává tenni nem újítás, hanem a régiekhez való visszatérés által/ Olvasóink közül bizonyára sokan azt sem tudják, hogy

milyen változatos és alkatrészekben gazdag volt az ősi magyar református szertartás, amiben az előbb említett kálvini alkatrészeken kívül helyett foglalt a hétköznapi istentiszteletekben a párbeszéd lelkész és gyülekezet, a váltó éneklés lelkész és gyülekezet között, amint arról mindenki meggyőződhetik az “öreg Gra- duál” elolvasása által. Tehát az uj ágendás könyv bevezetése nem újítást, hanem a régiekhez való kegyele- tes visszatérést jelent. A szokásjog felett a történeti mult, a lélektani indokok, az istentisztelet ünnepélyességének és méltóságteljes voltának elve lesz az irányító. Nem érinti a hit lényegét a változtatás, mert a szertartásokat mindig másodrangu és nem lényeges dolgoknak tekintette az evangéliumi keresztyénség. A- hogy nem változtattuk .hitünket, mikor az ősi magyar ref. formákat feladtuk és egyszerűsítettük, ép úgy nem érinti a vallás lényegét az sem, ha a huszadik században a huszadik század követelményeinek hódolva térünk vissza a régi szertartáshoz. A szertartások úgy tekinthetők, mint a rajtunk levő ruhák. Az ember lényét nem a ruha határozza meg, hanem jelleme. így a vallás lénye is a lélek hitéhez és cselekedeteihez van kötve, nem pedig áhítata megnyilatkozási formájához. Azok közül, akik Amerikában vannak, sokan Magyarországon másként öltözködtek, butorozkodtak be, mint itt, de azért nem lettek más egyedek, mint ami- nőknek születtek. így van ez a vallás dolgaival is. Az egyházat mindig reformálni kell, e református elv a- lapján nekünk is el kell végezni azt <a munkát, ami őseinkről reánk maradt. Amit ők a szertartások terén alkottak, mint emberek végezték azt a munkát s az emberi munkának mindig van hiánya és fogyatkozása. A jelen helyzetben pedig a mi munkánk oda irányul, hogy az ősi formákhoz térjünk vissza, amik jobbak régi alakj okban, mint a későbbi kor alkotásai.

Különben is az istentiszteleti reform munkája nem amerikai kezdeményezés. Magyarországon már évtizeddel ezelőtt kidolgozta Novák Lajos sárospataki ref. foskolai tanár nagybecsű javaslatát, de a hivatalos egy ház nehézkes gépezete miatt az ügy lassan haladhatott előre. S miután Magyarországon azt látták, hogy a felső hatóságtól nem várható sok remény, egyes helyeken, mint például Debreczenben a presbyterium fogadott el megszabott, a régihez arányitva változatos istentiszteleti szertartást.

A mi munkánk Amerikában a magyarországi példák nyomán oda irányul, hogy egységessé tegyük az istentiszteleti sorrendet, amit Amerika minden ref. egyházközsége nyugodtan elfogadhat, mert az ősszre- formátusságot képviselő pittsburghi Kongresszus egyhangú határozata alapján történik, igy hivatalos jellegű egységes munkáról vanszó.

2 MEGNYITÓ FOHÁSZ fogja bevezetni az istentiszteletet, amit természetesen a lelkész végez. Az istentisztelet hivatalos vezetője a lelkész s nála nélkül a jó rend rovására nyílik meg az istentisztelet, épen úgy, mintha egy egyleti gyűlés az elnök megnyitása nélkül folynék le. Azt a fohászt, amit néha a szószékon mond a lelkész a nagy ének után (A mi segedelmünk jöjjön az Úrtól stb.), az istentisztelet legelején kell elmondani, mert ott van jogos helye. A lelkésznek nem a felálló, vagy nagyének alatt kell bemenni a templomba, mint-