Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-09-24 / 39. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 15 bele, mely a fényűzés, a kéj, a gyönyör féketlen szerelmét oltotta a lelkekbe. A bűn szemérmetlen bátorsággal mutogatta magát az utcákon. A város hires volt nyílt erkölcstelenségéről. A szerelem istennőjének templomában ezer papnő szolgált az érzékiségnek. “Az egész város” — mondja Renan —” olyan volt, mint egy óriási bordélyház, melyben sok idegen, főleg tengerészek, esztelenül fecsérelték el gazdagságukat.” Ilyen volt Korinthus, midőn Pál oda ment, hogy lemondást, erkölcsi tisztaságot, önmegtagadást és üdvösséget prédikáljon. Pál munkálkodása. Mikor Pál Korinthusba ért, nem volt határozott terve arra vonatkozólag, hogy ezt a várost tegye az egyházi munkálkodás központjává. Még ő mindig kötve érezte magát Macedóniába való elhivatásához. De mikor éjjeli látásban az úr biztatta, hogy ne féljen, hanem szóljon bátran és szabadon, “mert nékem — úgymond — sok népem van ebben a városban,” Pál feloldozásnak tekintette ezt a kinyilatkoztatást és munkájának teljesen új irányt adott. Ez a látomás Pál korinthusi munkálkodásai két határozottan megkülönböztető részre osztja. Az első részben Pált a bizonytalanság, a habozás jellemzi s ha tesz is valamit, minden terv nélkül cselekszi, s főleg arra törekszik, hogy honfitársait, a zsidókat nyerje meg a Krisztus számára. E végből a zsinagógában vitatkozik velők. Majd midőn Sflás és Timotheus is megérkezett, nyíltan vallást tett a Krisztusról. Mikor azonban látta, hogy velők nem boldogul, elkedvetlenedett és távozni akart. Ekkor hallotta éjjeli látásban a biztató szózatot. Ez egy egészen új eszmét kölcsönzött neki s megkezdte a tervszerű munkálkodást. Legelőször is hátat fordított a zsidóknak s azután megnyitotta a zsinagógával szomszédos Titus Justus házában a korinthusi imaházat. Ezzel a cselekedettel, de meg azzal is, hogy elhódította tőlük vezető embereik egyikét: a zsidókat engesztelhetetlen haragra lobbantotta maga ellen. Ekkor már Gallió volt az akhájai tartomány kormányzója. A zsidók tehát vádat kovácsoltak ellene és Gallió elé vitették Pált. Be akarták Gallió előtt bizonyítani, hogy Pál a római törvényekkel eile nkezőtanokat hirdet. Gallió azonban belátott a zsidók leikébe és nemcsak hogy nem büntette meg Pált, de elutasította őket keresetükkel, sőt még azt is nyugodtan nézte, hogy a görögök alaposan elverjék egyik főemberüket, Sosthenest, a zsinagóga fejét, ki valószínűleg a Pál hívei közzé csatlakozott Kristusnak volt utódja. Gallió döntése rendkívül nagy horderővel bírt. Pál előtt most tűnt föl először hogy az ő predikálását nem lehet a római törvények megsértése címén megakadályozni. És ha van benne sértő, ez csak a zsidók törvényeire vonatkozhatik. Ily magas állású hivatalnok döntése óriási jelentőséggel birt, mert lehetett rá a jövőben mindenkor hivatkozni. A szó szoros érteimé ben engedély volt ez Pál részére a végből, hogy ezután szabadon prédikálhatja a Krisztust Akhája tartományban. Ezzel Pál előtt a lehetőségeknek beláthatatlan tere nyülott meg. Edig ő még csak nem Is gondolt arra, hogy az állam őt megvédje a zsidók akadékoskodásaival szemben. Helyzete igazán lealázó volt. Mindig a zsidók kegyétől függött, hogy prédikálhatja-e az evangyéliomot. Most azonban látja, hogy az ő kezében egy hatalmas fegyver van, melynek segélyével minden akadályt legyőzhet. Korinthusi tartózkodása alatt született meg Pál lelkében egy másik és jelentőségében nenTcsekély eszme is. Nyomban oda érkezése után találkozott" ugyanis Akvilávai és az ő feleségével Priszcillával. Bár Akvila zsidó volt, felesége azonban római, még pedig előkelő nő lehetett. Római voltát bizonyítja neve, előkelő származását pedig az, hogy sok helyen Priszcilla nevét fér je neve előtt emhti az irás. Ezek Itáliából jöttek és jól ismerték Rómát. Pál másfél esztendeig lakott velük s szoros barátság fűzte őt hozzájuk. Bizonyára kokat beszélgethettek egymás között a római állapotokról. Bátran állíthatjuk tehát, hogy ez idő alatt érlelődött meg Pál lelkében az a gondolat, hogy Rómába megy és ott fogja terjeszteni a Krisztus tudományát és Róma utján evangelizálni fogja a nyugatot. Nem sokkal később ezt a tervét nyilvánosságra is hozza. (Csel. 19:21). E tekintetben is új korszakot jelent Pál korinthusi tartózkodása. Most már Pál egészen új néző pontból tekint korinthusi munkálkodására. Terve az, hogy a nyugatot evangelizálja. Korinthus két kikötője révén találkozó pontja a keletnek és nyugatnak. Korinthusban tehát erős gyülekezetnek kell kifejlődnie, hogy igy legyen egy hatalmas összekötő kapocs a kelet és nyugat gyülekezetei között. Lángoló lelkesedéssel fog tehát a munkához, hogy a korinthusi gyülekezet helyi fekvésének fontosságához méltó erős legyen. Pál tudja, hogy a nyugat evangelizálásának nagy tervét csak akkor valósíthatja meg, ha a korinthusi gyülekezet fennmaradását biztosítja. Itt a sikernek nem szabad elmaradnia. Hogy biztos eredményt érjen el, az ige predikálásában egészen új módszert kezd használni. Szakit azzal a mély és tudományos fejtegetéssel, melylyel Athénében oly gyászos kudarcot vallott és kész akarva egészen egyszerű és világos nyelvezetet használ, hogy mindenki megértse, ő maga mondja: “Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszóléssal, avagy bölcsességgel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét. Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszített ről.” (I. Kor. 2:1-2). És Pált meg is értették. A gyülekezet szépen fejlődött. Bár a széthúzás később ebben is felütötte fejét, de a terv sikerűit: Korinthusban kapcsolódott össze a kelet és nyugat keresztyénsége. Az eredmény. Az elmondottakból világosan kitűnik, hogy Pál korinthusi munkálkodása rendkívül nagy fontossággal bir. Itt látta be először a tervszerű munkálkodás szükségességét; itt nyillott meg igehír- detési tevékenységében egy egészen új korszak; itt fedezte fel először a római államhoz való, ügyére nézve kedvező, viszonyát; itt született meg lelkében a nyugat evangélizálásának nagy gondolata; Korinthus ban találta fel azt a pontot, mely összekötő kapocsként szerepelhet kelet és nyukat között és végűi itt alkalmazott predikálásában egészen új módszert. Rövid, másfél esztendei munkálkodásnak mily fennséges eredménye ez! Kidolgozta: Tóth Mihály alphai ref. lelkipásztor.
