Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-09-24 / 39. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 7 NEMES ELSZÁNTSÁG. Élőének: 46 Zsoltár 1. 2. 3. (Újénekes) Bibliai rész: Máté 15:21-28. Utóének: 109 dics. 1. 2. 5. ELŐIMA. örök Isten, ki uralkodói földön és mennyen! Nagy a te dicsőséged. Végetlen a te szereteted. Dicséretet zengünk neked s szeretetedbe vetjük minden reménységünket. Sokszor körül vettek már minket a kétségbesé- sek vészes hullámai, de te mindannyiszor megfogtad remegő kezünket és békesség szállott lelkűnkbe. “Azért ami szivünk nem félne, ha az egész föld megrendülne és a hegyek a tengernek közepibe bédűlné- nek.” Mert te velünk vagy, a te vessződ és botod megtart minket s forrásaidnak árja megvigasztalja a keserűségekbe merült lelkeket. Szívből mondunk neked, jóságos Isten, mindezekért hálát. És esdve kérünk: légy ami reménységünk ezután is. Légy velünk ínségünkben. Oltalmazz minket háborúságainkban. Birodalmadat terjeszd ki e földön. Parancsolj e világon mindeneknek. Hatalmadat éreztesd a gonosszal, de éreztesd szeretetedet is, hogy lássák meg mindenek, hogy te jó vagy. Az úr Jézus nevében kérjük mindezeket Ámen! TANÍTÁS. Máté 15:28. Sok száz utasával zátonyra futott a hajó. A tenger haragos hullámai kíméletlenül csapkodták a hajóóriást. A mozdúlatlan test recsegett, ropogott, úgy tűnt fel, mintha minden pillanatban ketté akarna szakadni. Utasai jajveszékelve, kétségbe esetten futkostak ide is. Sokan közzűlök, hogy véget vessenek a nagy bizonytalanságnak, már a tengerbe akartak ugrani. Az egyik véletlenül oda vetődött a kormányos fülkéjéhez. Mikor a kormányos meglátta ennek az utasnak rémült s halálosan sápadt arcát, elmosolyodott. Ennek se kellett több: rohant utitársaihoz és kiáltott: “Láttam a kormányost és mosolygott. Minden jól lesz. Legyetek nyugton!” Az utasok hittek a mosolynak és megnyugodtak. A hajó csakugyan megszabadult a zátonyról s lassan kievezett a nyílt tengerre. Mi, testvéreim, ilyen utasok vagyunk az élet hajóján. Ez aha jó is igen sokszor veszedelembe jut. Úgy tűnik fel, mintha ütött volna végórája. Mi pedig elveszítjük fejünket s kétségbe esünk. De van ennek a hajónak egy mindenható kormányosa: az Úr Jézus Krisztus, ő ott áll a kormánykerék mellett es a legnagyobb veszedelemben is jóságos mosoly játszik isteni arcán. És amiképpen annak a kormányosnak egyetlen mosolya elhárította a fejvesztett ijedséget és a kétségbeesést reménységre változtatta: igy hárítja el az Úr Jézus Krisztusnak jóságos tekintete is azt a kétségbe esést, mely oly sokszor hatalmába kerít minket, Családi Kör. FAMILY ALTAR. ROVATVEZETŐ: Nt. Tóth Mihály alphai ref. lelkészaz élet hajójának utasait és igy tölti meg lelkünket csöndes békével, édes nyugalommal s mennyei remény- . séggel. Tehát látni a Krisztust annyi, mint békességet nyerni. Miképpen a kietlenség és pusztaság szép és ékes renddé leve az Isten lelkének szárnyai alatt és amiképpen a galüeai tengernek megháborodott hullámai megcsöndesedtek a Mester lábai alatt: azonkép- pen nem lehet félelem, nem lehet kétségbe esés, ő jelen van az élet hajóján és látjuk az ő arcának biztató mosolyát és részesedünk az ő kegyelmében. Csak látnunk kell őt, és akkor győzünk. Volt-e valaha nagyobb fájdalma valakinek, mint ennek a kananeai asszonynak? Özvegy, elhagyatott volt. Egyetlen leánya halálos beteg. Megpróbált már mindent ezen a világon, de senki és semmi sem segített. Ekkor meglátta a Krisztust és haldokló reménysége újra ébredt. “Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam!” így kiáltott édes anyai szivének szent remegésével. És Jézus elutasítja. De ő nem tágít. Tekintetét nem veszi le róla. Újra kiált. Újra könyörög. Mig végre Jézus hozzá fordul mondván: “Óh asszony, nagy a te hited, legyen neked a te akaratod szerint.” Ez az asszony látta az Istent a Krisztusban és nem emelte le róla addig tekintetét, mig kegyelmét nem közölte véle. Ha ezzel az elszánt hittel közelednénk mi is az Úr Jézushoz, mikor üldöz a balsors és nekünk úgy tetszik, hogy életünk hajója már-már zátonyra jutott, bizonyára nem érne minket annyi keserűség. Vájjon lehet-e keserűbb állapot, lehet-e nagyobb balszerencse, lehet-e kétségbeejtőbb helyzet, mint mikor a gyönge nő apró gyermekeivel támasz nélkül marad? Pedig az Úr Jézus még erre a nőre is mindig biz- tatólag mosolyog. És ha az életfentartó erőt benne keresi: a küzdelemről nem fog lemondani s a Krisztus által előbb-utóbb győzni fog. Figyeljetek csak ide! Meghalt egy jó öreg asszony /ka. Utolsó kívánsága az volt, hogy szülő városában temessék el. A tete met egy kisded társaság kisérte vonaton. Mikor a vonat egy félreeső tanyai ház előtt elhaladt, megszólalt az egyik: “Itt állt meg a vonat ezelőtt harminc esztendővel s kiszállt belőle egy asz- szonyka. Utánna leadogatták csomagjait és hét apró gyermekét. Beköltözött ebbe a házba és valamennyi gyermekét felnevelte. Erőteljes férfiak és asszonyok lettek belőtök. A hazának hü polgárai, a társadalomnak hasznos tagjai, az anyaszentegyháznak élő bizonyságai. Három a hét közül tehetséges lelkipásztor és nagy sikerrel hirdeti az igét mindenik még ma is. És ennek a jó asszonynak holt tetemét kisérjük ma örök nyugovó helyére.” Ezt nevezem én nemes elszántságnak. Egy fiatal özvegy, hét apró gyermekkel, semmi nélkül, neki vág az életnek! És Istenbe vetett rendithettlen hite által erőt, bátorságot és képességet nyer arra, hogy kitartson és elnyerje a győzelem babérját. Ilyen nemes el-
