Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-01-22 / 4. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. De az öregasszonynak nem tetszett, hogy a császár tréfát űzött vele. — Látod, ez a te régi ravaszságod — mondta föl- fortyanva. — Ezt szívlelhetem benned legkevésbbé! — Nem kellett volna hát hozzám visszatérned — mondá Tiberius. — Maradtál volna a szabin hegyek között! Egy pillanatra úgy tetszett, hogy összevesznek — gyakran megesett ez köztük — de az öregasszony haragja csakhamar lecsillapult- Elmúlt az az idő, a mikor még komolyan zsörtölődhetett a császárral. Engeszte- lékenyebben kezdett beszélni. Ám teljesen nem birt letenni róla’ hogy bebizonyítsa igazát. — Az az ember csakugyan próféta volt — mondta.— Láttam. Mikor a tekintetünk találkozott, azt hittem, hogy: Isten, őrültség volt tőlem, hogy meg hagytam halni. — Csakhogy meghalt! — mondta Tiberius. — Felségsértő volt s lázitóFaustinát megint csaknem elfutotta a méreg. _Több barátjával beszéltem róla Jeruzsálemben — folytatta. — Nem volt bűnös abban, a mivel vádolták. — Ha éppen abban nem is, azért bizonyára nem volt különb’ mint bárki más — mondta kimerültén a császár. — Van-e, a ki ezerszer is rá ne szolgált volna életében a halálra? De a császárnak e szavai olyasmire bírták Faustinát, a mi miatt mindeddig tétovázott. Kiterítette a zsebkendőt a császár elé s elmondotta ennek a történetét. A császár lehajolva emberi arcz hat vány körvonalait ismerte föl rajta. Olyan volt, mintha vérből, könnyből s a kínszenvedés sötét árnyékából lett volna. Lassanként kitüakult előtte az egész arczkifejezés’ a hogy benyomódott a kendőbe. Látta homlokán a vércseppeket, a szjjfó töviskoronát, vértől szinte vonagló ajakát. Mindjobban ráhajolt a képre. S az ty&zkifejezése hovatovább tisztább lett előtte. Egyszen&sak azt vette észre, hogy a szemei ráragyognak a homályos körvonalak közül, mintha titkos élet gyulna M bennök. Irtózatos kínszenvedésről beszéltek neki ^egyszersmind olyan szentségre és méltóságra vallottak’ a milyent sohase látott azelőtt. /' Nyugvóágyán fekve szentéivel magába szívta ezt a képet. r — Ember ez ? — kérdezné halkan, csendesen. — Ember ez ? ... É Aztán megint nyűgton maradt s nézte a képet. Megeredt a könnye s fégigpatakzott az arczán. — Gyászt Öltök a/Jfálálodon, te ismeretlen — lehelte. — Faustina — kioltott föl végre — miért engedted meghalni ezt az embert? ő meggyógyított volna! És újra belemélyedt a kép szemlélésébe. — Ember mondta kis vártatva — ha nem lehettem is oly szerencsés, hogy meggyógyíthattál volna, azért bosszúit állhatok helyetted. Megérzik karom súl- vát, a kik'elrabolták tőlem. Aztán megint sokáig feküdt hallgatagon- Majd letétele magát a földre s térdre hullott a kép előtt. Te vagy az ember — mondta: — SoRse hittem’ hogy ilyent láthassak. — Én meg a többi valamennyi csak fenevadak vagyunk meg szörnyetegek. Te vagy az ember! S oly mélyen meghajtotta fejét a kép előtt, hogy a földet érte. 0— Könyörülj rajtam te ismeretlen! —■ esengett. — Ha életben maradsz, a puszta látásod jnpggyógyit! — mondta. ,/f A szegény öregasszony megdöbbent a cselekedetén. Jobb lett volna — gondolta, jiíeg se mutatnia azt a képet a császárnak. — Eleitől fßgva tartott tőle, hogy majd erőt vesz rajta a fájdal^Rri, ha meglátjaÉs a császári gyötrődésén kétségbeesve megragadta a képet’ hogy elvonja széme elől. A császár föltekinfett. S uram fia! arczvonásai megváltoztak- Olyan yölt, mint a betegsége előtt. Úgy rémlett' mintha bajának gyökere és éltetője a szivében fészkelő embergyülfllet lett volna, s meg kellett szűnnie abban a pillanatban, mihelyt szeretetre és részvétre buzdult. Tiberius. líarom követet indított útnak másnap. Az egyikét Rómába küldte, elrendelvén: vizsgálja meg a szenátus, hogy tölti be tisztét a palesztinai helytartó. S ha kiderül, hogy elnyomja a népet s ártatlanokat ítéLhalálra’ lakoltassa meg. K másikat a vinczellérhez küldötte, hogy megköszönje s meghálálja a jó tanácsukat s egyúttal tudassa velük, mint történt az egész dolog. S mikor a vinczellé- rek mindent végighallgat tak, elkezdtek sírni. y ; Mi történt volna — úgymond a férfi — ha ezek ketten összetalálkoznak! A harmadik követ Palesztinába ment s onnan magá val hozott Capreába néhányat a Jézus tanítványai közül, a kik elkezdték ott hirdetni a megfeszített és feltámadott Krisztus tudományát. Mikor ezek az apostolok Capreába értek, Faustina éppen halálos ágyán feküdt. De még fölvehették a nagy próféta tanítványai közé s megkeresztelhették’ mielőtt meghalt- És a keresztségben a Veronika * nevet kapta, mert őt érte az a szerencse, hogy elhozhatta az emberek nek megváltójuk hű arczképét. Vége. ******************************************* | VIGYÁZZON! *Í» $ hogy CSALÁDJA KIHOZATALÁT kire bízza. | TÖBB SZÁZ CSALÁD JÖTT ki általam az ó* hazából baj nékűl. | AZ ÖN HOZZÁTARTOZÓIÉRT is mindent megteszek, ha bennem megbízik. * ÁLLAMI FELÜGYELET ALATT PÉNZT KÜLDÖK MAGYARORSZÁGBA vagy bárhova a világon. * ÚTLEVELEKET megszerzek KÖZJEGYZŐI % ÜGYEK. % HAJÓJEGYEK AZ ÖSSZES VONALRA * Jöjjön személyesen vagy Írjon a következő címre: * * * * 437 Penn Ave., Pittsburgh, Pa. * * * * ************************** * :- * * * * * * * * * * * * * * -> JOHN NEMETH, Jr., Banker A Wabash vasútállomástól egy fél blockra *-K"K*7S*********************************
