Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-09-03 / 36. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. És ez csak azért történik, mert azt hisszük, hogy mi- bennünk van elég erő arra, hogy önmagunkat megment sük. Mennyivel többet nyernénk akkor, ha minél előbb rájönnénk, hogy ő elég erős arra, hogy hordozza ami terheinket, viselje ami gondjainkat és megszabadítson minket! És a dologban az a különös, hogy ez az erős szabadító keres, kutat és meg is talál minket. Egyszer egy kételkedő, mikor megtért, ezt irta testvérjének: “Esztendőkön keresztül kerestem, kutattam az Istent és csak most ébredtem annak tudatára, hogy mindez idő alatt az Isten is keresett engem. És nem én találtam meg őt, hanem ő talált meg engem. Legyen áldott szent neve érette mindörökké!” óh az Istennek kegyelme végetlen. Keresztül öleli ez egész világot. És ennek a kegyelemnek kifejezője az úr Jézus Krisztus. Jelen van ő az élet minden változásaiban: gondjaiban, bajaiban, szenvedéseiben és megpróbáltatásaiban. És széppé és kedvessé teszi az életet azok számára, akik helyt adnak néki szivükben. Szobájába vezeti vendégét a szives házigazda. Amint belépnek, egyszerre valami felséges rózsaillatot érez. Kérdi: honnan ered ez? A házigazda készséggel felel: “Tiz évvel ezelőtt” — úgymond — “a szent földöm jártam. Vettem egy kis üveg rózsa-szeszt. Mikor haza jöttem, a kis üveget véletlenül eltörtem. A tartalma az üveget körül fogó gyapotra ömlött. Kaptam az egészet és be tettem ebbe a cserép-vázába.” Ezzel fölemelte a cserép-váza fedőjét és a szobát egyszerre megtöltötte az a kellemes rózsaillat. Ez a rózsailat tiz év alatt egészen beette magát a váza cserép anyagába és aki közel jutott hozzá, éreznie kellett ezt a kellemes illatot. • Most már figyeljétek ide! Ha az úr Jézus Krisztus él mi bennünk és mi is élunkő benne: Sáron rózsájának fennséges illata meg fogja tölteni egész életünket, át fogja hatni minden cselekedetünket és kedvessé teszi minden gondolatunkat. És aki velünk érintkezésbe lép: nyomban érezni fogja az ő áldott s kedves egyéniségének jelenlétét. Tudni fogja, hogy bennünk nem emberrel, de egy oly isteni valóssággal találkozott, akihez foghatót sem azelőtt, sem azóta nem mutatott a történelem. Nekünk pedig az élet változó körülményei között nem lesz okunk a félelemre. Mert eltűnnek mellőlünk a gyötrő félelmek, felszáradnak a keserűségek könnyei, tova repülnek az emésztő gondok. Ezek helyett a szeretet foglalja le egész lényünket. A szeretet pedig széppé és kedvessé teszi az életet. Lépteink nyomán áldás fakad és akik tevékenységünk légkörébe kerülnek, azok itt megtalálják gondjaikra, bájaikra, fájdalmaikra a legigazabb vigasztalást: az úr Jézus Krisztus. Amen/ UTÓIMA. Mi Urunk, Istenünk, életünknek hű gondviselője! Mély hálára köteleztél minket ez órában. Prédikálhattad nekünk szent igédet. És mi ebből megismertük, hogy te gondot viselsz a téged félőkről. Éppen azért felbátorodva elhoztuk lábaidhoz bajainkat s gondjainkat'. óh ne vesd azokat vissza! Viseld érettünk, mert nincs nekünk senkiben másban reménységünk. Téged dicsér és téged áld ami szívünk, mert te őrzesz és te védesz bennünket. Életet adsz nekünk, áldást derítesz reánk, új napra virrasztasz minket'és gondjainktól megszabadítasz. Nem félünk mi most már, mert ‘‘Törne bár vész ellenünk, jönne baj, csapás elő; látja mindezt Istenünk, mert ránk gondot visel .ő! Védi karja," kit baj ért, ha oltalmat tőle kért. Áldva légy, óh szent Atyánk! Áldja menny s föld nevedet! Te viselsz gondot reánk, te vezérled népedet. Ezután is, Istenünk, légy mindenben mindenünk ” Ámen! VASÁRNAPI ISKOLAI LECZKE SZEPT. 11-re. Pál prédikál a népnek Istenről. (Athénében.) Csel. 17:16-34. Nagyon szomorú dolog az, hogy olyan sokan vannak még a világon, akik sohasem hallottak Jézusról és öt nem ismerik. Vannak gyermekek és szülők, akik azt hiszik, hogy a kézzel csinált képek, faragott szobrok meghallgatják imáikat. Az ilyeneknél csak az a jó, hogy van hitük. És ha egyszer megismerték a Krisz tust és az ő evangyéliomát, úgy eme hitükkel képesek felfogni a mennyei Atyának szeretetét, végetlen irgalmát és kegyelmét. Ezért van az, hogy napjainkban is oly sokan mennek el az ilyenek közé hirdetni az örömhírt. Pál apostol sokat járt-kelt városról városra, egyik; helyről a másikra és látta, mennyire imádták a bálvány isteneket az emberek. Atheneben különösen nagyon sok ilyen bálványistent látott. S ez a szomorú látvány nagyon elszomorította Pált, mert tudta, milyen bűn ezeknek az imádása. Athénébe érkezvén, Pál egyedül járta be annak gyönyörű utczáit. Kísérői elhagyták őt és visszatértek Béreába. Pál nem- ismert egy árva lelket sem Athénében, pedig sok száz emberrel találkozott. De ő azért nem érezte magát egyedül, miért vele volt az Istennek kegyelme és az ő legjobb kisérőtársa, az Ur Jézus Krisztus. Majd elment a zsidók zsinagógájába, a templomba és prédikált a zsidóknak az egy igaz Istenről. Meglátogatta a piaczokat is, ahol a népek rendesen összejöttek és az uj híreket egymásnak elbeszélték. Mert akkor még újságok nem voltak úgy, mint ma. A híreket azért szájról-szájra adták egymásnak az emberek. Itt találkozott Pál Athéné legokosabb és legnevezetesebb fér- fiaival és beszélt nekik Istenről, a mennyei Atya sze- retetéről. (Folytatása a 15 ik lapón.)
