Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-08-20 / 34. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. mert és magáévá tett egy olyan igazságot, melynek védelme alatt bátran neki vághatott újra az életnek. És nem csalatkozott meg. Életét a megismert igazság szerint rendezte be és ma talán még nagyobb hatalommal és nagyobb gazdagsággal bir, mint azelőtt. És eljött az idő, modőn ebben a borzalmas földrengésben az Isten végetlen szeretetének megnyilatkozását ismerte fel. Ez az Istennek útja. így dolgozik az ő szeretete. Betakarja és boldoggá teszi még azt is, aki erőszakkal ki akarja magát alóla vonni. Lehet, hogy z út, melyen hajt, kerget, űz bennünket, sokszor röges és vándoriá- lásunk alatt a keserűségek könnyei hullanak szemeinkből. A hivő számára azonban a vég mindig nyugalmat, örömöt és boldogságot jelent. Ne féljünk tehát és ne essünk kétségbe. Az alapige is azt mondja: “Ne félj... enyém vagy ... veled vagyok!” így biztat ami Istenünk. A hivő lélek érezhet ugyan igaz és istenes félelmet. Sőt ilyen félelmet kell is éreznie. De a világ félelmét, mely maga az erkölcsi gyávaság, mely hangos a dicsekedésben, lassú a cselekvésben, gyors a kétkedésben, mely hajlandó gyanakodni még a Mindenhatóra is és képes k-Hságbe vonni még a tiszta igazságot is: ezta félelmet az igaz hívőnek soha sem szabad ismernie. Ez nem illik az ő keresztyéni elhivatásához és különösen nem illik az ő Istenébe vetett bizalmához. És okot is ad erre: “Enyém vagy.” Igaz, hogy ezeket a szavakat Izráel fiainak mondotta még pácig test szerinti értelemben. De azért mégis, mivel a viszony köztük és az Isten között ezekben a fogalmakban domborodik ki: teremtő, megváltó, megtartó, igy nekünk is van hozzá közünk. Ez nemcsak az c kizárólagos tulajdonuk, hanem egyenlően osztozik ebben minden igazán hivő lélek. Éppen azért egész nyugodtan kérhetjük részünket ebből az éltető Ígéretből. Különben is a hivő reménységének bizonyossága nem attól függ, hogy mi birjuk-e az Istent, hanem attól, hogy az Isten bir-e minket? Nem ami hozzá való hűségünktől, hanem az ő hozzánk való való hűségétől függ. Föntebb már említettem, hogy az Isten nem ismer személyválogatást, tehát ez a pár szó reánk is vonatkozik. Péter maga mondja ezt és el is hihetjük neki. Az úr az alapigében védelmet is igér: “Veled vagyok.” De ezt ne úgy értsük, hogy most már távol marad tőlünk minden megpróbáltatás és veszedelem. Sőt ellenkezőleg. Bőségesen lesz ezekben részünk. Az a védelem, melyet az alapige igér, abban áll, hogy a hivő léleknek láthatatlan, de mindenható megtartója ott van vele és mellette állandóan. És ez a megtartó az ő vigyázó, irányitó és védelmező jobbját soha sem vonja vissza tőle. A vigasztalónak szeretetteljes kegyelme erősíteni, bátorítani és segíteni fogja a lelket a nehézségeknek és nyomorúságöknak legfájdalmasabb óráiban is. Ezt nevezem én nagy szeretetnek. Ez az a nagy igazság, melyet meg kell ismernie és át kell éreznie e világon minden embernek. És amikor ez megtörténik: felvirrad e sötét világ felett az örök fényességnek nappala, melyet a gonoszság sötét éjszakája soha sem homályosithat el. Ámen! UTÓIMA. <5lök Isten, szerelmes Atyánk az úr Jézus Krisztusban/ Szivünk remeg az örömtől, lelkünk túlárad a boldogságtól, mert megismertünk téged ez órában. Láttuk, hogy előtted nincs, pogány, nincs görög, nincs zsidó. Személyválogatást te nem ismersz. Szereteted- nek éltető melegével betakarod e zakladott világ minden fázó gyermekét s a megpróbáltatások perceiben ott vagy és ott maradsz mellette. óh ne is hagyj el minket egy percre sem. Légy velünk, mikor veszteségeink miatt felsóhajtunk s kárpótolj minket az igazság tökéletesebb megismerésével. Légy velünk, midőn a fájdalom miatt felkiáltunk s szeretetteljes kegyelmed gyógyítsa meg sajgó szivünket. Légy velünk, midőn a veszedelmek sötét felhői tornyosának fejünk felett s atyai jobboddal vezérelj, igazgass és tarts meg minket. Közöld velünk, fiaiddal, azt a nagy igazságot, hogy te végetlen szeretet vagy és ebből te nem zársz ki senkit, aki hozzád igaz hittel közeledik. De ismertesd meg ezt az igazságot e nyugtalan világ minden háborgó leikével is, hogy virradjon már fel végre valahára sötét löldünkön az örök világosság ragyogó napja. Az Úr Jézus nevében kérünk. Ámen! VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE AUG. 28ra. Ázsiából Európába. Csel. 16:6-18. Aranyige: Higyj az Ur Jézus Krisztusban és dive- zülsz mind te, mind a te házadnépe. Csel. 16. 31. Előkészítés. Darling Grace egy világitó toronyban lakott az édes apjával. Egy éjszaka rettenetes vihar tört ki. A szél rémesen süvített, a hullámok csapdosták a világitó torony falát, a melyben csendesen aladt Darling Grace az édes apjával. Egyszer csak egy nagy menny dörgés felébreszti a leányt. Felül ágyában és hallgatózik. Hallja a vihar bömhölését, a tenger morgását. De mintha mást is hallana. Figyelni kezd. Most már mind tisztábban hallja, hogy a vihar tombolása közt valaki segítségért kiált. “Édes apám! édes apám!” “Mi a baj gyermekem ?” “Édes apám is hallja?” “Hallom fiam a szél süvöltését, a tenger zúgását. Csak feküdj le és aludj nyugodtan.” Csak a vihar tombolását hallja? Én mást is hallok. Mintha segítségért kiáltoznának!” “Képzelődsz gyermekem, feküdj nyugodtan,” mondotta azapa és befordult hogy tovább aludjon.” “De én hallom a segélykiáltást!” mondta határozottan a leányka. Felkelt és az ablakhoz ment. Utánna
