Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-08-13 / 33. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. lést bízta reánk. Várjuk, hogy a teljes létszám beteljen. Mi 40 gyermeknek kényelmes otthont tudunk adni. A- zért ne habozzanak a segélyre szorulók, kérjék a felvételt és addig, amig a létszám meg nem telik: szívesen fogadjuk be azokat, akik igazán segélyre vannak szorulva. Első sorban a teljes árvákat, de másod sorban azokat is, akiknek szülei közül az egyik életben van. A gyermekek egészségi állapota az intézetben kitűnő. 3S ez alig is lehet másképen itt ez a hegyen, a jó levegőben, a tiszta szobákban és a jó polgári koszt mellett. Vannak itt gyermekek, akik más intézetben is voltak sok tesznek a mellett bizonyságot, hogy ez nem árvaház a szónak a valódi értelmében, hanem egy családi otthon. Személyzetünk minden tagja Istentől van odaállítva, ahol dolgozik. És a munkakört úgy töltik be, amint azt ez elhivatás szerint kell betölteniök. Bizony csudálatosak az Urnák utai! A gyermekek minden nap magyar iskolában vannak s épen úgy tanulgatnak, mint a többi magyar gyermekek a nyári szünidei iskolában. Egy pár gyermeket behoztak a szülék nyári iskolába, de azok is úgy szeretnek itt lenni, hogy nehéz lesz e hónap végén eltá- vozniok. Minden reggel énekléssel és imádkozzással kezdjük a napot. Reggel pont hét órakor szól a felkelésre hivó csengő. Nyolcz órakor már asztal mellett ülnek a gyermekek s kilencz órakor kezdődik a tanulás s három negyed 11 órakor 15 perez szünet, amikor egy kis harapni valót kapunk. 12 órakor ebéd. Délután egy kis ének, dal és kézi munka. Estve 7 órakor van vacsora, miután délután 4 órakor ismét kapunk egy kis ozson- nát. 9 órakor mennek a gyermekek a szobákba és fél tiz órakor elcsendesül a nagy ház, mint a méh kas, mikor eljön az est. Hálásak vagyunk Istennek azért is, hogy nehány testvérünk szívesen jön ide hozzánk, velünk együtt i- mádni az urat. Hálásak azért is, ha eljönnek minél többen meglátogatni, mert a látogatók, mind bizonyságtevők lesznek az intézet mellett. Ne is mulassza el senki a ki magyar hogyha Lincolon Higywayn van az útja, Ligonierben jöjjön fel az Árvaházba. Az Árvaházban a mi látogatóink és a gyermekek részéről Júliusban befolyt 235 dollár és 46 cent. Kiadásom volt vegyes dolgokra, az állatállomány feltar- tására 118 dollár 40 cent. Kosztolásunk összesen 192 dollár 58 centbe került, ami a létszámot tekintve alacsony összeg. Igaz, hogy nem voltunk mindig 32-én, de napról-napra szaporodtunk s ma vagyunk 35. Arvaházunkat híveink, minden magyar testvérünk pártfogó szeretetébe ajánlva: kérem mindazokat, akik tudják, hogy keresztyéni szent hivatásunk az, hogy a kicsinyekről gondot viseljünk, hogy imádkozz- nak és munkálkodjanak ezért az intézményért, amely bizonyság tevő intézet a mi népünk mellett. Ligonier, Pa. 1921 Augusztus 6-ikán. szeretettel Kalassay Sándor árvaházi atya. *) *) Az aggodalmaskodók, a kicsinyhitüek ég a kételkedők, sőt összesen mindnyájan a legnagyobb megnyugvással és benső örömmel kell bogy olvassuk azt a megbato jelentest, a mit az Árvaatya, Nt. Kalassay Sándor ur az amerikai magyar ref. Arvaház első havi működéséről a fenntiekben közöl mindnyájunk lelkesítésére. Az Árvabázra szükség van, — mert az írás. szavai szerint isj a ki az örvéiről gondot nem visel, alábbvaló a pogánynál. Már pedig ki volna az, ki tagadni merné, hogy a ref. szülőktől számazott apátián és anyátlan magyar gyermekek csakugyan a mieink, és hogy azokról NEKÜNK kell gondot viselnünk?! Álljunk azért szívvel, lélekkel imádkozással és áldozatkészséggel azok mellé, kik hisznek ez intézmény létjogosultságában, és annak fenmaradásáért küzdve munkálkodnak. Szerk. A Verhovai egylet köréből. ELNÖKI KÖRLEVÉL. A Pricedale-i és a Johnstown-i fiókok, az előbbi a napi sajtóban, az utóbbi egy a Verhovayak Lapja szerkesztőjéhez intézett levélben tiltakozik a referendum utján megállapított korszerinti befizetések ellen és e- hez a tiltakozáshoz volna egy pár szavam, nem mintha az Egylet legfőbb fóruma, a referendum határozat, (amely felette áll még a konvenció határozatának is) változtatható lenne, hanem pusztán, hogy megmagyarázzam a legnagyobb jóindulattal és szeretettel azoknak, akik nem tudnak belenyugodni a többség határozatába. Először azzal a technikai kérdéssel kell tisztába jönnünk, hogy a referendum határozata akkor is többségi határozatnak kell tekintendő-e, hacsak tizen szavaztak volna is a 25 ezer tagtestvérek közül. A 4493 szavazat, amit leadtak a korszerinti befizetés mellett, éppen olyan jogérvényes, mintha mind a 25 ezer tagtestvér szavazott volna, mert hiszen mindenkinek módjában állott szavazni és minden tagnak meg volt az alkalma a referendum előtt a maga véleményét akár a sajtóban, akár a fiókok gyűlésein hangoztatni. A referendum után való agitáció ellen sem lehet senkinek kifogása, ha az agitáció az alapszabályokba nem ütközik és nem veszélyezteti ajogait azoknak a tagtestvéreknek, akik az egylet érdekeit tekintik első sorban. APricedale-i 7-fiók sajtóközleménye például azt hangoztatja, hogy “ha a 4493 tag szavazatára belehetett hozni a korszerinti fizetést, úgy akkor a 20 ezer tagnak nem szavazatára vissza lehet állítani az egységes fizetést.” Az alapszabályaink néma szavazatot nem ismernek, az alapszabályok szerint mindenkinek szavazni kell és illik, de joga van a tagnak nem szavazni is. Tehát a nem szavazó tag szavazata rendszerint igennek tekintendő. Bárhogy álljon is a dolog azonban, a tényen, hogy a korszerinti befizetéseket a referendum alkalmával a többség megszavazta, változtatni nem lehet, csak egy újabb referendummal, ami ellen senkinek kifogása nem lehet,ha a konvenció annak idején ug szavazást ren deine el. Addig azonban nekem, mint fó'elnöknek, az a kötelességem, hogy a többség akaratának érvényt szerezzek, mert erre engem a tisztem és az ezzel járó kötelezettségek köteleznek. Ehhez a kötelességhez tartozik az is, hogy figyelmeztessem a pricedale-i f'ókot arra is, hogy az a felhívása. miszerint “mindaddig az egységes fizetést fogják fizetni, amig a törvény a korszerinti fizetésre nem kényszeríti őket”, hogy ez eljárás alapszabály ellenes
