Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)

1921-07-16 / 29. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

_

Pedig a gyermek jövője nem egészen azon fordul meg, hogy mit és mennyit hagyunk rá, hogy takarékosságban vagy bőségben neveltük-e, hogy első lakás volt-e vagy utolsó, — bár mindennek igen fontos hatása lesz a gyermek jövendőjére, — azonban sokkal nagyobb, szinte felbecsülhetetlen jelntősége lesz a gyermek jövőjére nézve — amit bizony kevesen és ritkán szóltak figyelembe venni: a léleknek. A gyermek jövendő boldosága legfőképpen attól függ, hogy milyenné neveltük, milyenné formáltuk a lelkét.

Ha családjával nem tud szerető, kedves hangon szólani: ha feleségéhez goromba, gyermekeihez szigorú; ha az otthont nem tudja megbecsülni, hanem a korcsma levegője, cimborák társasága után vágyik; ha i- mádság helyett káromkodás, ének helyett veszekedés hangzik ki a hajlékból: akkor hiába a gazdaság, hiába az egészség, hiába a jólét és a bőség, mert a lélek koldus, beteg, éhező. *

És mindezt a szülőnek köszönheti: otthon a családban nem látott szeretetet, nem hallott gyöngéd, kedves hangot, nem tapasztalt megértést, finomságot, egyszóval nem szívott abból a levegőből, amit a vallásosság kölcsönöz a családi életnek.

Meg vagyok győződve, hogy gyermekeiteket teljesen boldognak szeretnétek látni; nemcsak anyagiakban: vagyonban, pénzben, gazdagságban, hanem lelkiekben is megelégedetteknek, nyugodtaknak, vidámak nak óhajtjátok tudni őket. Ezt csak a vallásos nevelés utján érhetitek el.

Először is nem szabad elmulasztanunk se reggel, se este, hogy ne imádkozzunk a jó Istenhez, hogy adjon nékünk erőt és bölcsességet gyermekeink helyes nevelésére s gyermekeinkbe fogékonyságot a nevelés i- ránt. Szoktassuk gyermekeinket rendszeres imádkozásra reggel, este, étkezések előtt és után s ezt soha ne engedjük elmulasztani, sőt nagy korában is várjuk el a gyermektől. Vegyünk be olyan rendet az életünkbe, hogy estenként egy rövid éneklésből, imádkozásból és bibliaolvasásból álló házi istentiszteleteket tartsunkAz eddig elsorolt tevékenységek főként az apa kötelességei, illetve az ő ellenőrzése alá tartoznak. Azonban a család tulajdonképeni papnője az anya. Az isko- ába nem járó gyermeknek ő tanít egyszerű kis imádságokat, könnyű énekeket. Ő ismerteti meg a gyermeket a kedves bibliai történetekkel, Jézusnak az alakjával, történetével, a tanítványokkal stb. Az anyát köti munkája is jobban a családi tűzhely mellé s így a gyermek, különösen első hat esztendejét, úgyszólva teljesen az anya lelkének melegénél tölti el. Áldott alkalom ez minden édesanyának arra, hogy a bontakozó kis gyermek- lelkeket a hitnek, vallásnak boldogító kincseivel töltse meg. A hit világának az édesanya által tolmácsolt első tapasztalatai olyan mélyen belevésődnek a gyermek leikébe, hogy azokat az élet nem tudja onnan soha kitörülni. S édesanyák! Nem boldogító tudat-e az mindnyáj otokra nézve, hogy ilyen egész életre szóló ajándékot, kincset adhattok a ti nagyon szeretett gyermekeiteknek ?

Meg kell emlékeznem előttetek még egy dologról, amely nélkül a gyermek jövőjét lelkileg is megalapozni, a gyermeket vallásosan nevelni s ezáltal megszerezni

számára az igazán boldog élet legfőbb feltételét, nem lehetséges s ez a dolog: a szülők jó példaadása. Éljetek magatok is úgy, milyenné a gyermekeiteket szeretné tek fel nevelni.A gyermek hadd lássa állandóan a ti szép életetekben is azt, amire tanítjátok, buzdítjátok. Abban a tudatban beszéljetek, cselekedjetek a ti gyermekeitek előtt, hogy azoknak a lelke minden iránt érzékeny. Befogadja és megtartja a jó hatásokat, de talán még jobban fogékony a gyarló és bűnös dolgokkal szem ben. A ti életetek akkor is nevelje gyermekeitek lelkét, amikor nem határozottan ővelük foglalkoztok és soha le ne rontsátok rossz példával azt, ami jóra megtanították őket.

Minden ember boldogságra vágyik s akiket szeret, azok számára bolddoggá óhajtja tenni az életet. Nos, nincs ennek más módja mint az, ha az ember nem csak a test örömére, hanem a lélek kincseire is gondot fordít, sőt elsősorban ezekre fordít gondot. Gyermekeitek jövendő boldogságának i-a akkor rakjátok le legszilárdabb fundamentumát, ha azok kicsiny, fejlődő leikével mind többet törődtök s ezt a lelket megtöltitek az elmondott módon a vallásnak, hitnek örökértékü kieseivel- Vincze Elek.

SAUL PRÉDIKÁLJA A KRISZTUST.

VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE JUL. 24 RE.

Apóst. Cselek. IX: 19-30.

Aranyige: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. (Mát. XVI: 16).

Pál most már birtokában volt mindama tapasztalatnak, amely jövendő életének mozgató erejét képezte. Azonban sok évnek kellett eltelnie addig, mig az apostol, amint őt a Bibliából ismerjük, előállott és Krisztus érdekében megkezdte hatalmas harcát Ázsiában és Európában. Feltétlen bizonyossággal nem tudjuk ez idő tartamát; az Apostolok Cselekedeteiről irt könyv és a Galatákhoz intézett levél rövid utalásain kívül keveset ismerünk az ő életének tiz vagy tizenöt évéből.

Az apostol soha se elégedett meg azzal, hogy valami vitakérdést mélyen átérezzen, hanem arra törekedett, hogy afelől tisztán és világosan gondolkozzék. Most, minekutána meg volt győződve arról, hogy Jézus volt a Mózes és a próféták által megígért Messiás, felkereste Arábia magányát s ott néhány hónapot csen dességben töltött el.

Eddig az ő egész élete Mózes törvénye körül forgott, most annak központja az Ur Jézus Krisztusnak kegyelme lön; ez szükségessé tette azt, hogy vallásos gondolkozásának egész rendszerét megváltoztassa.