Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-07-09 / 28. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Mondanom sem kell, hogy a küldött pénznek minden fillére a jo szivek által sugallt irgalmassági czélra fog fordittatni. Mihelyt a szétosztás megtörténik, a segélyezettek névjegyzékét és a segélyösszegeket azonnal fogom közölni Nt. Úrral. A Mindenható áldását és kegyelmét kérve mindenekre a kik ezen emberszerető és szent munkában bármi mértékben is részesek, maradok Nt. Urnák igaz hive Sátoralya Ulhely. 1921 Márc. 17. Dokus Ernő. Családi Kör. FAMILY ALTAR. ROVATVEZETŐ: Nt. Tóth Mihály alphai ref. lelkésaA VILÁG VILÁGOSSÁGA. Élőének: 89 dics. 1. 2. 3. 4. (Uj énekes) Bibliai rész: János 8:12-20. Utóének: 97 dics. 1. 2. 3. ELŐIMA. örök Isten, ki meggyújtottad előttünk az igaz tudomány fákjáját és a té szent fiadban a világ világosságát ajándékoztad nekünk/ El akarunk indúlni ez órában e világosság fényénél, hogy keressünk és megtaláljunk téged. Mutasd meg magad. Jöjj közelebb hozzánk. Ne távozz tőlünk. Maradj itt velünk s könyörülj rajtunk, szolgáidon. Ha a halál árnyékának völgyében a keserűségek ö- zöne árad reánk és szivünk elborul, te adj nekünk vigaszt örök igédben. Ha kétségek között hányattatunk és e világon mentségünk már nincsen, te tarts meg minket, örök jóságú Isten. Ha e földön előttünk már minden behorúlt és mi nyomasztó sötétségben bolyongunk, te gyújtsd fel előttünk az örök világosság fákjáját. Ha mindent, mi ezen a földön édessé tette az életet, elveszítettünk és szeretteink üres helyét betölteni nem tudjuk, te jöjj segítségünkre és adjad, hogy szerelmed és a hit, mely benned, Úristen, remélni tanít, maradjon mellettünk. Végy bár el tőlünk, igazságos Isten, mindent, csak a hit világosságát hagyd meg nekünk és mi megnyugszunk rendelésiden és boldogok leszünk. Kegyelmeddel együtt mindezeket a Jézus nevében kérjük. Ámen/ TANÍTÁS. János 8:12. Csak Jézus szólhatott igy: “Én vagyok a világ világossága: Aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” Mikor az igaz világosság beragyogja a lelket, sugarai vissza verődnek és e sötét világra isteni fény á- rad. Ezért mondotta más helyen a Jézus: “Ti vagytok a világ világossága.” Tanítványaiban a Jézus mindig látható. Amennyit a világ igy lát Jézusból, annyit lát magából az istenségből. Az Isten magát az emberben nyilatkoztatja ki. De a világnak, ha Istent igazán látni akarja, az ő szent fiára kell tekintenie, kinek életét és igazságát a legigazabb tanítvány is csak halványan tükrözheti vissza. A világnak szüksége van az igaz világosságra. Ez a tudat minden tanítványt arra serkent, hogy állandóan a Jézus világosságának körében lakozzék. Mert csakis abban az esetben tükröződik vissza életéből az igaz világosság. Minden tanítvány élő bizonyságtétel az Ur Jézus Krisztusról. At kell hát vennie és leikébe kell itatnia a Jézus kinyilatkoztatását az Atyáról, hogy igy a teljes igazságot úgy adja vissza a világnak, amint az magában a Mesterben megnyilvánúlt. Mikor aztán ez a sötét világ látni fogja a tanítvány életében az igaz világosságnak viszszaverődő fényét, keresni fogja annak forrását: a világ világosságát, hogy abban örömet találjon és abból életet nyerjen. ‘‘Aki megnyer engem, nyert életet.” Mi mindannyian a Krisztus tanítványai vagyunk. De csak abban az esetben leszünk világosságának letéteményesei, ha állandóan véle járunk, ő óhajtja ami társaságunkat és gyönyörűséget talál abban, amiképpen az Atya is örömet talált az ő társaságában. Szive szeretettel tekint reánk. Bár nincs bennünk eredetileg semmi jóság, de azért ő részesít nagy kegyelmében. Átváltoztat minket az ő hasonlatosságára. Tisztességről tisztességre emel. Az Atya dicsőségének ő a sugara. Ez a sugár éltet minket. De elvárja, hogy engedelmesek legyünk véle szemben. Ebben az engedelmességben ő örömet talál. Pedig ez nagyon tökéletlen. De ő figyelembe veszi a jóakaratot, az igazságra való törekvést és kedves előtte ellentállásunk a kisértésekkel szemben s türelmünk a megpróbáltatások súlyos keresztje alatt. Az Atya azért szerette őt, mert engedelmes volt mind halálig, ő is szeret minket, ha néki mindenben engedelmeskedünk: sugarait átvesszük és ragyogtatjuk azokat e sötét világ minden szögletében. Semmi ezen a világon el nemi szakíthat minket az ő szeretetétől. De ezt éreznünk és viszonoznunk kell. “Maradjatok meg ebben az én szeretetemben.” Vágyakozzatok véle bennső bizalmasságban élni. Törekedjetek arra, hogy hozzá hasonlók legyetek. Minden cselekedeteitekre kérjétek ki az ő jóváhagyását. “Jól vagyon jó és hii szolgám; menj be a te uradnak örömébe.” Ő ami királyunk, ő ami urunk. Mi az övéi vagyunk. Neki szolgálni egyrészt öröm, másrészt felmagasztal- tatás. “Én a királyé vagyok.” Ez a felírás vala olvasható annak a kis öl-ebnek a nyak-örvén, mely Edward angol királyt még utolsó útjára is elkísérte. Közönséges eb volt és még csak nem is szép. De egy király szerette. Egy királynak feküdt gyakran az ölében. Szabad bemenetellel birt még a legmeghittebb király lakosztályokba is, hová még a legbizalmasabb látogatók sem léphettek be. Nem egy rokonszenves pillantásban részesült, amint ott ballagott a gyászkocsí mellett és nyakörvén olvasták a felírást: “A nevem Vézár; én a királyé vagyok.” Ép’ igy megszámlálhatatlan azoknak
