Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-06-11 / 24. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Kimondotta, hogy Testületileg jön el Ligonierbe az Ar- vaháznak a felavatására. Méltó ez a határozat ahoz az Egylethez, amely Egyesületünk után egyleteink közül a legnagyobb szeretettel foglalkozik az Arvaháznak a dolgaival. Felkérték az Árvaházi atyát, hogy járjon közbe a vasutaknál, hogy kedvezményes vasúti jegyet kapjunk. Az árvaházi atya most ebben fáradozik s bizonyára abbana helyzetben lesz, hogy az elért eredményről a jövő héten beszámoljon. Bizony áldásos volna, ha ilyen módon minél többen mehetnénk Ligonierbe. Ha megnyerjük a vonatot, úgy megállunk Bra- dockban a rankini s duquesnei testvérek felvételére, Vilmerdingben a mckeesporti, a donor ai, mononga- halai monesseni és más testvérek felvételére. Greens- burgba a Brownsvillei Uniontownból jövő testvérek felvételére. Latrobon csatlakoznak hozzánk azok, akik Johnstow n vidékéről jönnek- Azt hiszem innen is kaphatunk valami kedvezményt a vasúton. Nem volna-e nagyszerű, ha minél több egyleti a- merikai és magyar zászló lengene ezen a napon a li- gonieri hegyeken! Micsoda nagyszerű dolog volna együtt látni az egész közel vidéknek a magyarságát, a lelkészi kart e- zen a páratlanul álló szép ünnepélyen! Halljátok meg azért a hivó szót, ti mindnyájan, a- kik tudjátok, hogy mit tesz az árvákról gondot viselni! E héten a következő adományok jelentettek be. 1 Hazelwood Savings and Trust Co. 100.00 2 Farkas István Adah. Pa. 22.00 3 Mount Carmeli 10-számu Osztály 8-00 4 Magyar Ifjúsági kör Zelionople 32.72 5 Rossiteri 192-ik számú osztály 5.00 6 Colpi 160-ik számú osztály 27.00 7 A mckeesporti R. E. Springdalei fiókja 10.00 8 Pittsburghi egyház 8-ik jelentése 5.00 Ez összesen 209-72 A múltkor ki volt mutatva 11211,35 Eddig bejelentve 11421.07 Nem tudnánk-e egyesületi vezetőink megtenni, hogy mindazok a bankok, ahol egyesületi pénz van elhelyezve a Hazelwood Savings and Trust Colhoz hasonlóképen cselekednék ? Ha az Egyesületnek valamelyik banknál pénze van, az nem csak azt jelenti, hogy a bank nekünk fizet négy százalékot, hanem azt, hogy ezt az elhelyezést reklám gyanánt is felhasználhatja a maga hasznára. És fel is használja. Ez pedig megér nekünk is valamit! Most, hogy a múlt héten az Aranykönyvbe Írtam be a névszerinti adakozásokat, nagyon nélkülöztem úgy nagyon sok testvéremnek a nevét* Tudja Isten úgy vagyok vele, hogy vannak olyan régi munkatársaim, testvéreim, akiket az Isten megsegített s ilyenkor szeretném őket az első sorban látni Vezéri bottal a kezükben s azt kiáltva a hívek szétszórt seregének, hogy U- tánnam/ Még nem késő! Még mindig örömet és boldogságot fognak szerezni nekem és az ái-vaház ügyének, ha odaállanak a csata sorba! Itt eszembe jut, hogy Billy Sundaytol hallottam egy prédikációt, amely arról szólt, hogy Dávid nem volt ott a Saul király által szer zett lakomán. És az egész lakoma nem sikerült. Ha Saul észrevette, hogy Dávid nincsen a vendégségben: Isten is meglátja, ha valaki hiányzik annak a munkának az elvégzéséből, amelyet ő bízott reánk mindnyájunkra és a melynek a teljesítést vái’ja egyen-egyen mindnyájunktólKérve-kérem lelkésztársaimat, testvéremet, hogy senki se hiányozzék az Árvaháznak az Aranykönyvéből! Kalassay Sándor, árvaházi atya. Bízzunk az Urban. Ezékiel próféta korához haszonló időket élünk. A kicsinyhitüek ma is ezt mondják: “Elszáradtak a mi csontjaink és elveszett a mi reménységünk: kivágattunk!” (Ez- 37: 11.) Azt mondják, hogy a jövő soha sem volt olyan bizonytalan, mint ma. Azt állítják, hogyha magunkra tekintünk, el kell veszítenünk önbizalmunkat; ha magunk körül nézünk, az öngyilkosságot kell kívánnunk. Kétségbeesett kapkodás mindé Vitt. Félelem, remegés tartja fogva a lelkeket. A vezetők közül, “aki jó, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor.” (Mik. 7:4.) “Nincsen, aki az igazság mellett szólna—hazugságot beszélnek.... erőszak tette van kezükben.....pusztítás és romlás van ösvényeiken, a békesség útját nem ismerik, és nincsen jogosság kerékvágásukban, ösvényeiket elgörbítik, aki azon jár, nem ismeri a békességet...azért várunk világosságra, és i- mé sötétség, és fényességi-e, és imé, homályban járunk; tapogatjuk, mint vakok a falat.” (Ézs- 59:4 — 10.) Hogyan is lenne világosság, amikor a békét nem a lélek örömében és tisztaságában képzelik az emberek? Megdermedve, reményét vesztve áll nemzetünk ma is a jövő küszöbén. Mi lesz velünk, ki segít rajtunk? — Kérdezik rémülten. Férjünket áldoztuk, gyermekeinket ölettük, éheztünk, koplaltunk, rongyosai, kifosztottak lettünk. S mindezt miért? Hol van, merre van az a dicső jövő, amelyért mindezt elszenvedtük? Nincs sehol! Országunkat darabokra tépik, nyakunkat idegen igába hajtják, testvért testvértől elszakítanak. Mit is várnánk mi ezek után? Oda lett reménységünk, nem várunk mást csak a halált. Az igy kesergőknek, elcsüggedteknek állapota nagyon nagyon fáj nekünk. Fáj különösen azért, mert panaszukat, gyászukat, könnyeiket egyedül, együttérző segítő, viqasztaló nélkül kénytelenek hordozni.Egyfe lől mély honfiúi bánatuk, másfelől az évről évre szaporodó, rájuk nehezedő bűnük az élő Isten ismerete nélkül nem csoda, ha a kétségbeesésbe kergeti őket. Hogy állunk azonban mi, Isten népe? Leverve, elcsüggedve, kétségbeesve? Nekünk is az a véleményünk, hogy hiába dolgoztunk, hiába imádkoztunk? Jaj nekünk, ha mi is úgy panaszkodunk, úgy kétségeskedünk, mint a hitetlenek. Nekünk nagy segítőnk, nagy Istenünk van. Akármennyire sötét és reménytelen legyen
