Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-03-26 / 13. szám
16 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. DETROIT, MICH. Lapunk olvasói és amerikai magyar református testvéreink közziil többen tudomással birnak arról, hogy amerikai magyar református gyülekezeteink között méltán a legelső helyen álló és mindenképen példaképen tünköklő detroiti ref. egyházban a tagok részére Nt. Borsos István buzgó lelkész egy tartalmas és érdekesen összeállított havi lapot adott volt ki, mely lapnak czime volt; __ Amerikai Magyar Református Egyház. Az a nagy fordulat, a reformátusság közérzésnek és közgondolkozásának az a nagyszerű összetalálkozása, melynek szintere ez év Jan. havának 4-és 5-én a pittsburgi magyar református templom volt, — maga után vonta, hogy ezen lapnak a fenntartása is époly szükségtelenné vált, mint a mily szükségtelen lett volna továbbra is fenntartani bárminő más református magyar lapot az amerikai magyar reformátusok lapja mellett! Az adott helyzetben Nt. Borsos István lelkész ur készséggel határoz ta el magát arra, hogy havi lapját beszüntesse, a mit a következő rokonszenves, meleg érzésű sorokban ad tudtára Az Am. Magy. Ref. Egyház olvasóinak és előfizetőinek: gunkat: 1921 január hó első hetében tartott egyházmegyei gyűlésünk egyhangú határozata alapján. Habár megszűnt is havonként meg jelenő lapunk az “Amerikai Magyar Református Egyház”, de találkozni fogunk olvasóinkkal, — az amerikai magyar reformátusság egyetlen lapjában: “Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapjában” még pedig hét- ről-hétre. Előfizetőink tehát március 15-től kezdve hetenként megjelenő lapot kapnak, még pedig akiknek előfizetése ez év december 31-én jár le: ez év julius haváig, mert a mi havi lapunk előfizetési ára volt $1.00, az “Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” hetenként megjelenő lap, e- lőfizetési ára: $2.00 egy évre. Olvasóink, ha nem is hétről-hétre, de bizonyára hónapról-hónapra meg fogják találni a 16 oldalra terjedő hetilap hasábjain a detroiti egyház tudósításait is, és mivel a mi közös lapunk az összes amerikai magyar amerikai magyar református egyházak lapja, — csakis nyernek olvasóink a lap cserével. Elvárjuk azonban, ha az előfizetésük lejár: előfizetnek a lapra, az “A- merikai Magyar Reformátusok Lapja” kiadóhivatalánál ezen a címen: Rév. Alex Harsányi, 1008 Tenth Ave., Homestead, Pa. Az Istennek szent áldását kérve olvasóink, hittestvéreink hatalmas táborára vagyok az “Amerikai Magyar Reformátusok Lapja”-ban való viszontlátásig — a Jézus Krisztusban testvérük Lapunk mostani számával a detroiti Amerikai Magyar Református Egyház utolsó számát veszik olvasóink. Az amerikai református hittestvéreink között eddig fennállott különbségek tették szükségessé lapunk 4 év előtti megindítását, elébb: “A mi Egyházi Életünk” később, amidőn a nyugati egyházmegye határozatával sem voltunk megelégedve, az “Amerikai Magyar Református Egyház” címen. Azok az indító okok, a melyek e lap névváltoztatással való felkarolását szükségessé tették; Istennek hála megszűntek. A hazai egyetemes református egyházi kon vent Elnöksége — amerikai misszió munkáját beszüntette, s egy “Egyezményben” javasolta nekünk, hogy vagy a Ref. Church in the U. S, vagy a Presbyteriánus Church kebelébe lépjünk be. Édes Anyánk, a hazai ezer sebtől vérző református Egyház eme kívánsága előtt meghajlunk. Kérő szavát megfogadjuk, — önmagunk megtagadásával, személyes érdekeink háttérbe helyezésével — az amerikai magyar reformátusság egységes munkálkodása érdekében — egyházmegyénk utján a Ref. Church in the U. S. fennhatósága alá adjuk maBorsos István. detroiti amerikai magyar ref. lelkész ❖ íj« * • LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ. Tisztelt Szerkesztő Ur. Ha jól emlékszem, valamikor a szerkesztő ur fölkért, hogy Írjak valamit a R. L. részére az itteni, főleg egyházi életünkről. Hát ez mostan valahogy olyan Wilson féle “with full waiting” mederben foly, se kint, se bent nem vagyunk, pedig már egyszer meg kellene mozdulni a Bethesda tavának. Vissza tekintek arra az időre, amikor Amerikában egyre-másra keletkeztek a református egyházak, akkor kevesebb volt a pénz, de nagyobb a gyülekezeti élet, a lelkesedés- Mikor pedig a két részre szakadás történt, akkor még nagyobb lett mindkét oldalon a hitéleti tevékenység. Énekkarok, Ifjúsági egyletek, férfi és női körök alakultak, versenyezve egymással az egyház előbb vitelén. A gyermekek tanítása szakavatott tanítókra bízatott, volt templomba- járó még hétköznapokon is. Szóval, ha volt is egy kevés torzsalkodás, de volt emellett gyülekezeti élet is. Korántsem akarom ezzel azt mondani, hogy ez ma már nincs meg. Meg van ez jó részben ma is, de nem abban az arányban sem az egyiknél, sem a másiknál. Valami várakozási álláspont üli meg a lelkeket- Tudjuk, hogy valaminek jönni kell, ami aztán életet vigyen az egyházba. Olyan életet, amely aztán úgy az edzett hi- tüeket, valamint a hit nélkül élőket magához vonza. önök ott, a Nyugaton már megmozdultak s ha ezen lelkesedésük nem lesz csak afféle magyaros szalmaláng, akkor dicső munkát fognak még végezni az Ur szőlőj ében hitünk, nemzetünk és népünk javára. Mi itten úgy vagyunk, mint a pász tor nélküli nyáj. Az egyházmegye itt is meghozta a maga határozatát, hogy akkor és oda megyen, ahová együttesen fölveszik, csakhogy a vezér. akit idáig követtünk, ott hagyott a Piává folyónál. A jövő megrajzolását átadom a “Reformáció” szerkesztőjének, akinek szavai igen aktuálisak a mi állapotainkra is hallják meg tehát, a- kiket illet : “-...Mert a baj már is szemlátomást növekszik. A hitükben megedződött lelkek ha hamarosan nem találják meg egyházunkban az erősebb táplálékot s dolgozni vágyó hitük megfelelő munkaterét, akkor a legelső kínálkozó alkalommal oda fognak csatlakozni, ahol ezeket megtalálják. Az üres lelkeket pedig száz vállalkozó veszi körül, hogy megtömje a maga világnézetével és hitvallásával. Ha református egyházunk nem kínál neki semmit s nem elégíti meg őket, megelégülnek azzal, amit másoktól kapnak. Mi tehát ezeket látva és tudva, fölemeljük szavunkat az evangéliumi ige hirdetőihez, hogy ne várjanak, ne okoskodjanak, hanem kezöket tegyék az eke szarvára addig, amig nem késő, mert meg vagyon Írva: a szőlő Ura elveszi a szőlőt, és más munkásokra bízza.” Bridgeport, ConnBandré György. sj: H« * Magyar jószívűség. Bozendorf Bálint derék hittestvérünk áltál a Reformátusok Lapjában leközölt Adakozási Felhívás vissz- hanyja gyanánt a derék tiszedobiak szinte kivétel nélkül mindnyájan felbuzdultak arra, hogy szeretet adományukkal enyhítsék a községükben levő nyomort és kiálltó szükséget. Közelebbről arról értesítik lapunkat, hogy Cambridge, O.-ból is a derék Szuhay János 26 dollárt gyűjtött össze és mintegy 50 dollár értékű ruhát tartalmazó ládát küldött el Ma- kay Balázs ref. rector czimére a község nélkülöző szegényei között való szétosztás céljára. A jo cselekedet önmagában hordja jutalmát, — de az ilyen tettek méltók arra is, hogy mások elébe is követendő nemes példaképen kiállíttassanak.
