Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)

1921-03-26 / 13. szám

4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

Az evangélizálás munkaköréből.

A BETHESDA-KÖR MŰKÖDÉSE.

A Clevelandban megalakult Bethesda—lelkészi— körnek második értekezlete és azzal kapcsolatban evan- gélizáló hete a tóparti hármas egyházban volt, Ashtabula, Conneaut, Fairporton, Újlaki Ferencz egyházában. Nem uj tanokat vitt ide a lelkészi kör, hiszen a hármas egyház lelkésze nemcsak tisztán hirdeti az e- vangéliomot, de mélyen is szánt és azok közé a kevés számú lelkészek közé tartozik, a kik előbb önmagukat és családjukat viszik el a Krisztushoz, és azután evan- gélizálják azt a nagyobb családot, melyet az Isten reájuk bízott. “Mert ha valaki az ő tulajdon házát nem tudja igazgatni: mi módon visel gondot az Isten egyházára?” Nagy örömmel és őszinte vágyakozással mentünk Újlakihoz, kinek benső hitéletét oly hűen sugározta vissza pittsburghi igehirdetése, és a kihez engem a legkedvesebb emlékek fognak fűzni mindenkor: ő volt az első és még eddig egyetlen segédem, a mikor megint bebizonyosodott, hogy sem nem Pál, sem nem Apollós, hanem az Ur: máig is azt hiszem, hogy a főnök tanult többet a segédtől, mint ez amattól.

Újlakinak nagyon nehéz a feladata: három egymástól nagyon távol eső hely között kell megosztania a munkáját. Úgy hallom, hogy ezen most már változás esik a jövendőben; jó is lesz, mert a feladat nem volt elvégezhető. A mit emberileg meg lehetett tenni, azt megtette a lelkész; de összehasonlíthatatlanul sokkal többet lehetett és igy kellett volna tenni, több lelkésznek. Faiiport, a hol a lelkész lakik, természetszerűleg legtöbb hasznát látta a munkának. Szép énekkar működik e kis egyházban; vasárnapi iskola van; biblia-osztály van. Ez utóbbinak különösen fontos szerep jutott az utóbbi időben mindig hevesebben terjeszkedő szektával, a russzelizmussal szemben.

Éppen erre is tekintettel, fairporti értekezletünk és evangélizáló hetünk három főtárgya azok körül a tanok körül forgott, melyeket a magyar egyházainkban fellépő szekták botránykövekül választanak. Egyik alkalommal a keresztségről, másik este a Krisztus második eljöveteléről és ezzel kapcsolatban a russelizmusról, az utolsó este pedig a személyes evangélizációról elmélkedtünk. A másik két egyházközségben csak egy-egy estét tölthetvén: ottani igehirdetésünk, inkább csak evangélizáló munkánk általános ismertetésére szorítkozhatott. De a jó Isten mindenütt megáldotta igyekezetünket: éreztük, hogy több jót tettünk, mint bármikor. Személyes üdvtapasztalataink és az azokról való egyszerű, közvetlen bizonyságtétel nemcsak a mi lelkünket gerjesztette hálaadásra, hanem hallgatóink szivét is megillette. S a mi az egyik legfontosabb czélunk: tanácskozásainkban mindig közelebb és közelebb jutunk az eszményképhez, hogy mi módon tölthetnénk be leghívebben pásztori tisztünket? Ez főkutatásunk tárgya, és minden kérdést ebből a szempontból vizsgálunk.

Hadd mondjak el egy-két epizódot a tóparti estékből. Első délután végezve fairporti Istentiszteletünket:

kocsira ültünk — Kish Gyula kocsiján szaladgáltunk négy napig folytonosan, vissza Clevelandba is kétszer, temetésekre, — és átmentünk Conneautra. Sötét este volt, nyolcz órára értünk oda: köd is ereszkedett. Másnap vissza Ashtabulára; onnan az esti Istentisztelet u- tán Fairportra, mi ketten pedig be Clevelandba. Mikor az öt lelkész ott száguldottunk a sötét éjszakában, és vittük az egyik helyről a másikra az evangéliumot: e- szünkbe jutott Pál meg Barnabás. A mit mi vittünk: ugyanaz volt, a mit ők vittek; de a hogyan vittük, az különbözött. Elbeszélgettünk arról, hogy mit is tudott volna Pál csinálni a mi viszonyaink között, automobillal, müutakon

.....?! De hát megpróbáltuk ugyanazt tenni mi is.

Ashtabulán Héthy Gustáv gondnoknak, Conneau- ton Eszterhay Károly gondnoknak voltunk a vendégei, utóbbinál ott is háltunk. Milyen kedves, jóleső otthon volt ez arra az éjszakára! Mikor beléptünk: zongora mellett énekelték a leányok egyik kedves Hozsánna-énekünket. Vacsora után átmentünk a szomszédben lévő piinkösti gyülekezetbe (ennek még nincsen magyar tagja, hála Istennek!) és ott néztük fájó lélekkel a hipnotizált fanatizmusnak szükségtelen erőlködéseit, a mely- lyel megszűrik a szúnyogot és áteresztik a tevét: külsőségekben nagyok, bensőségben törpék.

Arról is sok szó esett köztünk, hogy milyen boldogoknak éreztük magunkat immár a második összejövetelünk alkalmával is. Soha nem voltunk olyan kedvesen vidámak, soha nem voltunk olyan lelkes hangulatban, olyan humorosak, szellemesek, mint összejöve- telinken. (Pedig csak vizet szoktunk inni!) Jókedvünk, élénkségünk átragadt dr. Soudersra is, a ki vendégül jött közénk, és úgy nyilatkozott: “Jézus küldött el en-' gém közétek.” Ott is maradt köztünk két napig, felborítva terveit. Mi pedig olyan örömmel vettük körül, mint apát a fiai,; megígérte, hogy máskor is eljön, mert ez az, a mit ő tizennyolcz éve vár, remél, és most megnyert.

Utolsó esténkén a mi magyar egyházi fejünk is velünk volt: Kalassay Sándor esperes. Sajnos, csak az Istentisztelet és az utána következő vacsora idejét tölthettük együtt, nekünk jönnünk kellett.

Körünk következő összejövetele megint Clevelandban lesz, a Kish Gyula egyházában, április 3 és következő napjain. Itt már többen leszünk: reméljük, hogy Urbán Endre is köztünk lehet már, kit már kétszer kellett sajnosán nélkülöznünk; úgyszintén hozzánk csatlakozik Dókus Gábor, Canton lelkésze. Számunk ezzel hétre emelkedik, -— vajha mi is csillagai lennénk a hét- karu arany gyertyatartónak, forrón szeretett gyülekezeteinknek!

Cleveland, O., 1921. márczius 14.

Tóth Sándor, ev. ref. lelkész. ******************************************** EGYHÁZI ÉS ISKOLAI KIADVÁNYOK.

HT. LELKÉSZI HIVATALOK S GYÜLEKEZETI ELQLJA- HÓK FIGYELMÉBE: —

Magyar ABC. (hazai, Gyertyánffy, Rado kiadás, kötetlen) .20

Magyar ABC. (amerikai kiadás, kötve) .80

Ab. Magy. Ref. Iskolás gyermekek könyve :2I

Angol magyar Reformét Katekizmus 80s

Haxai nyomtatású Kis Zsoltár, vászonköt Me

Amerikai nyomtatású Uj Zsoltár, vászonköt 1JU

Keresztelési marticula ivek, ivenként .08