Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-03-19 / 12. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Az erdélyben lakó magyarok sorsa. ^ A követkéző érdekes cikk a Christian Héráidban jelent meg, Henry A. Atkinson irta , ki a Church Peace Unionnak (Egyházi Béke szövetség) titkára. Sok értékes gondolat van a cikkben, az iró félre érthe- telenül megírja tapasztalatait és véleményét. A cikk a Január 8-iki szárgjoan jelent meg, s érdemes volna e számot megszerezni, hogy ki ki az eredetiben is olvashassa- íme a cikk maga, melynek lefordításáért hálásak vagyunk a brunswicki Első Magyar Ref. Egyház érdemes lelkipásztorának, Nt. Laky Zsigmond Urnák. Szerk.) A Felekezeti Kisebbségek sorsa Erdély ban. Egyház Tanulmány az uj Román Területen. A mig megengedjük, hogy egy országnak részeit, lakosságát és vagyonát Hatalmak egymás között cse- re-beréljék, egyik kormány kezéből kivegyék hogy egy másik kormány hatalma alá helyezzék, s tegyék ezt annélkül, hogy a kérdésben levő lakosságot megkér- kisebbségek, kik védelemkérő szavukkal hozzánk jön- bisebbségek, kik védalemkérő szavukkal hozzánk jönnek, akik tiltakoznak az ellen, hogy őket mint sakk bábukat ide oda tologassák. Ha valamikor voltak Európa külömböző részeiben, úgy most vannak faji és felekezeti kisebbségeik, kik az elnyomók idegen uralma alatt nyögnek. A legcsodálatosabb látványt és sok tekintetben a legszövevényesebb problémát Erdély képezi. Ez az ország a tulajdonképpeni Magyarország és Románia között fekszik, területe 22.017 négyzet mértföld, s 2-,678.367-nyi lakossága a következőképen oszlik meg: Magyar (székelyek beszámításával) 918 217 Német 234.085 Román 1,472.021 Más nemzetiségű / 154.044 Mig a románság tiszta többségét teszi, kultúra, vagyon és tehetség tekintetében a magyarok és a székelyek vannak fölényben. Ezt a földet, a triannoni békekötés értelmében a Románoknak adták s a Magyarok elkeseredetten panaszkodnak az ellen az elnyomatás ellen, mely alatt oly sok szenvedésen kell keresztül menniük. A Magyar kormány, világszerte propagandát indított az újból egyesitett Magyarország érdekében. Erdély püspökei, egy Presbyteriánus (református), egy Római Katholikus és egy unitárius egyesültek s egy erős hangú, tartalmas tiltakozó iratot küldtek a békekkonferencia elé. E tiltakozó irat volt alapja Viscount Brice beszédének s amely beszéd nemcsak az Angol, de a Francia és Amerikai sajtóban is élénk viszhangot keltett. Angolországi, Skótországi és Amerikai egyházi bizottságok látogatták meg az országot és alapos tanulmány tárgyává tették a helyzetet, ugy- annyira, hogy nagyítás nélkül állíthatjuk, hogy Erdély több figyelemben részesült, mint bármely más ország, problémáit alaposabban tanulmányozták, mint bármely más háborús országét. Napjainkban, ha valaki fontos tárgyról beszél. megkérdezzük, hogy állításait mivel tudja igazolni. Úgy egy évig, szorgalmasan tanulmányoztam azokat a jelentéseket, melyeket külömböző egyházi hivatalok kiadtak és bizottságok közöltek Erdélyről. Amikor 1920 Júniusában felszólítottak, hogy tegyek látogatást Aus- triában, Magyarországon és Erdélyben, hogy a helyszínen szerezhessek tapasztalatokat és ismerjem meg a problémák természetét, örömmel fogadtam el a megbízatást. Azzal a bizottságai mentem, melyet a “Felekezeti kisebbségek Védelmére Alakult Egyesület’’ nevezett ki, s amely egyesületben kiváló ismert férfiak mint Mr- Taft, Mr. Bryan, Mr. Lansing; Mr. Hughes; Gibbons érsek, Mr. Morgehthau, Elkus bíró, Dr. Arthur J. Brown; Dr. Wm. P- 'Merni, Mr. Hamilton Holt, Dr. Charles Mc Farland vannak és még vagy száz kiváló, egyházi és politikai'nagyság. Bizottságuiik először Austriába ment s onnan mentünk Budapestre, ahol a Református Konvent fogadott minkét. Körül-belül egy hetet töltöttünk itt, együtt gyűiésezve külömböző bizottságokkal és hivatalokkal. Alapos megbeszélés tárgyává tettük Magyarország jövőjét és szomszédjaihoz való viszonyát. A békekötés alapján Magyarországot úgy szétszakgatták, hogy csak egy töredéke maradt meg az erőteljes nemzetnek. Szenvedéssel és nélkülözéssel találkoztunk minden oldalon. Egyházak, kórházak, iskolák és más intézmények képtelenek nehéz feládatukat teljesíteni. Lassan azonban már minden kezd helyre állani, csonka Magyararszág megtalálja a kivezető utat s amenyiben az egyházak és iskolák szoros összeköttetésben van nak azMla nal, segítséget ettől fognak kapni. De a zokban az' ország részekben, melyek Magyarországho' tartoztak, de most elvannak szakítva, a szenved» szinte elviselhetetlen s a problémák megoldása nagy< nehéz. Budapestről Bukarestbe mentünk. E város Rom nia fővárosa- Itt találkozik a kelet a nyugattal. A r veltség nyugatias de a szellem, a kelet szelleme. Tis legtünk Mr. James G. Baileynél, ki az Amerika: küldöttség ügyeinek intézője. Az ő sziveségéből - gatást tehettünk Románia egyházi és állami vezető K fiainál. Bukarest érseke, Christea Miron a Román Nemzeti egyház feje, tehetséges ember- Erdélyi szármasu. Nyíltan megmondottuk neki. hogy miért jöttünk s a vallás szabadság kérdését részletesen tárgyaltuk. Bemutató levelet adott nekünk Lupas tanárhoz, ki az Erdélyi Görög Keleti egyház vezetőinek egyike s a kolozsvári egyetem feje. Találkoztunk Dmetrescu tanár igazgatóval, val mint a Theologiai Szeminárium fakultásának titkf val Dr. Simon Popescuval. Bukarestből vonaton mentünk Erdélybe, keresi utazva a Kárpátokon s másnap korán reggel érkeztűi Brassóba- ——-------— ***'**“-*>■—^ (folytatása következik.! I APUNK AZ AMERIKAI MAGYAR REFO MATUS EGYESÜLETNEK ELVÁLASZTOT HIVATALOS LAPJA.
