Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1921 (22. évfolyam, 1-51. szám)
1921-03-12 / 11. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. nek arra, hogy ezt elbíráljuk. Mindenesetre úgy képzeljük, hogy ha e kérdésnek eldöntése referendum szavazatot kívánna meg: a tagság minden aggodalom nélkül megadná a vezértestületnek ezt a fölhatalmazást. Nézzük most a már bonczolgatott kétszer kettőt a csatlakozni kívánó helyi egylet szempontjából. Mert a- mint ennek törvényeit nem tévesztheti szem elől az Egyesület: éppen olyan bölcsen teszik a helyi egyletek is, ha kissé leülnek s a kétszerkettő segítségével igyekeznek számot vetni a jövővelMi okozza a kisebb egyletek jövőjének veszedelmét? Semmi egyéb, mint a tagok természetes öregedése Két csoportba lehet osztani ezeket a kisebb egyleteket. Vannak, amelyek fix összegben állapítják meg a haláleseti segélyt, és vannak, amelyek annyi dollárt fizetnek, mintamenynyi tagja van az egyletnek. Az első a veszedelmesebb, a második ezen felül a bizonytalanabb. Ha fix összegben van megállapítva a haláleseti segély, ennek az a természetes következménye, hogy mennél több a haláleset, annál több a kivetés. És mennél több a kivetés: annál kevesebb az uj tag. És mennél kevesebb az uj tag: megint annál több a kivetés. Ez a kétszerkettő bizonyosságával bekövetkező, vagy sok helyen már bekövetkezett igazság pedig előbb vagy utóbb, de föltétlenül maga után vonja az egylet megsemmisülését és a megmaradt tagok jogainak teljes pusztulását. Azok az egyletek pedig, amelyek tagonként egy dollárban állapították meg a haláleseti segélyt: az előbb vázolt veszedelmen kívül még a legnagyobb bizonytalanságnak is ki vannak téve- Mert a tagok ott is öregesznek és a gyakoribb halálesetek miatt bizony, gyakrabban kell fizetni a dollárkákat is. A dollárkák gyakori fizetése pedig nem igen vonz uj tagokat. Nemcsak, hanem ha túlságosan gyakran következik be ez a természetes következmény, vagy éppen valamely tömeges szerencsétlenség vagy járvány miatt egyszerre kell i- gen sok dollárkát befizetni: még a meglevők is elszéle- deznek Ha pedig a tagok száma leapad, és a tapasztalat azt igazolja, hogy a tagok száma állandóan apad! maga az egylet ugyan nem jön zavarba, mert egyszerűen kevesebb haláleseti dijat fizet ki. De hol marad akkor az igazság azok részére, akik kezdettől fogva fizetgették mások után a dollárokat, s amikor arra kerül a sor, hogy ő érettük fizessenek mások: nem lesz, vagy lényegesen kevesebben lesznek, akik fizessenek? Akárhány olyan helyi egyletet ismerünk, ahol csak pár évvel ezelőtt is-6-700 dollár volt a haláleseti segély s ma már ugyanaz 4-500 dollár közt változik. Hogy ez a haláleseti segély változhatik: már magában véve ez is jogsérelme a tagoknak. Mert ha én hűségesen befizettem mások után mondjuk a 600 dolláros járulékot s egyszerre csak azon vegyem magamat észre, hogy az én örököseim az én halálom után már csak 400-at kapnak: engedelmet kérek, de ezt nem tartom igazságnak. Ha pedig a tagság egyszer tudatára ébred annak, hogy őt állandóan jogsérelem éri, vagy legalább is ki van téve annak, hogy jogsérelem érje: a fölébredt gondolkodás és számítás abban a pillanatban megásta annak az egyletnek sírját s azok akik 20—25 évi fizetgették már becsületesen az ő járulékaikat: befizetéseik gyümölcsére keresztet vethetnek. Sokszor és sokan elmondották már ezeket az igazságokat s ha ezen a helyen ismételjük, csak azért tesszük, hogy minél tökéletesebben legyen tisztába ezzel mindenki. Egy 5-600 tagból álló helyi egylet sem egyik, sem másik módon nem biztosíthatja a jövőjét s tagjai állandó veszedelemnek és károsodásnak Vannak kitéve- Csak az lesz ott a szerencsés, aki igyekszik minél hamarabb meghalni. Akik késnek: azokra már csak az ajtó betevése vár. Ezt a kétszer kettőt nagyon jó lesz, ha komoly fontolóra veszik egyleteink. A Református Egyesületnél biztosítva van a jövő. Első biztosítéka ennek az a gyermekosztály, amelyben az Egyesület jövendő tagjai növekednek. Ez a gyermekosztály állandó és biztos forrása a tagok fölfrissité- sének. Ahol olyan kifejlett gyermekosztály van, mint amilyen van már most is az Egyesületnél, — pedig ezt még igen nagy mértékben lehet ezután is növelni! — ott nem kell félni a tagok elöregedésétől. Mert az öreg tagok helyébe folytonosan és állandóan ott vannak a fiatalok, akiknek az Egyesületbe történő állandó átvétele ellensúlyozza az öregek halálával bekövetkező a- rányszámot-Gyermek kosztálya talán egyetlen egy helyi egyletnek sincsen- És ha eddig nem teremtették azt meg: most hozzá fogni már késő. De nem is lehetne kifejleszteni azt egy olyan egyletnél, amelynek működése csali ugyanarra a városra, vagy legfellebb annak legközelebbi környékére terjed ki. Gyermekosztály csak olyan egyletnél fejlődhetik ki, amelyiknek működési köre magában foglalja az egész Egyesült Államot úgy, hogy hárhova vetődjék is a felnövekedett gyermektag: mindenütt megtalálja a maga egyletét. A Református Egyesület jövőjének másik biztosítéka az a fizetési rendszer, amely páratlanul áll az amerikai magyar egyleti életben. A teljes mértékben és statisztikai alapokon kifejlesztett korszerinti fizetésre gondolunk. Korszerinti fizetés a helyi egyleteknél-megint nincs. Nekünk legalább is nincs tudomásunk arról, hogy ez bárhol is be lenne vezetve. Már pedig, ahol ez nincsen meg: most bevezetni azt, megint késő. Azoknál az egyleteknél pedig, ahol a haláleseti dij tagonként egy dollár, szinte lehetetlenA Református Egyesület korszerinti fizetése és a vele járó biztonság már magában véve is vonja az ifjú nemzedéket. Azt a nemzedéket, amely már Amerikában növekedett föl és számítani is tud. Semmi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy a Református Egyesület ma az amerikai magyar egyletek között a legfiatalabb tagsággal bir. Valamikor nem volt ám ez igy! Csak akkor és csak azóta lett a “legfiatalabb” egyesület, amióta korszerinti fizetési rendszere van! A helyi egyleteknél egyenlően fizet a fiatal is, az öreg is. Ha egy 500 lélekkel biró olyan egyletet veszünk föl, ahol tagonként fizetnek egy dollár haláleseti dijat: már ma is lehet számítani évenként 12 halottat. Ahol ma még nincs ennyi: csak tessenek várni, egy pár év múlva lesz! 500 dollár haláleseti díjért fizetni kell tehát havonta 1 dollárt. Már pedig az az Amerikában fel-
