Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-01-31 / 5. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 15 VASÁRNAPI ISKOLAI LECZKE FEBR. 8-ra. PÉTER LIDDÁBAN ÉS JOPPÉBAN. Ap. Cselk. 9:32-43. Lecke 6. 1920. Febr. 8. Aranyige: — És a hitből származott imádság megtartja a beteget, és felsegélli ötét az úr. Jakab 5:15. István halála után a keresztyének üldözése az egyház megcsonkítása helyett, annak hathatós terjedését eredményezte. Péter soha sem feledhette el, amit Sa- mariában látott, ahol Filep, az evangyélista, prédiká- lása, és csodatettei által csaknem az egész város megtért a Jézushoz. — Péter és János, Jérusálembe visszatérő út jókban, Samariának több falujában prédikálták az Evangyéliomot, amelyet a nép nagyobb része lelkesedéssel fogadott. Amidőn a Jézus követőinek legnagyobb ellensége, a Tárzusbeli Saulus megtért, a keresztyének üldözése is lecsendesedett. A szétszórt keresztyének százai — akiknek a neveit mi nem is tudjuk — kihasználva a békességes időt, oly buzgalommal munkálkodtak, hogy Júdea, Galilea, Samaria, sőt Siria válásaiban és falvaiban is keresztyén gyülekezeteket szerveztek. Péter kötelességének tartotta meglátogatni ezeket az újonnan alakult egyházakat, és azoknak tagjait megerősíteni a hitben. I. Péter Liddában. Kétségkívül Péter sok egyházat látogatott meg, amelyekről nékünk tudomásunk nincsen. Azonban, hogy Liddában és Joppéban látogatását megtette, arról szól a mai lecke. Mialatt Péter Liddában tartózkodott egy Éneás nevű ember látogatott meg, aki máa nyolcz esztendeje ágyban feküdt vala, mert szélhüdésben szenvedett. Szomorú nyolcz esztendő volt az reá nézve. De jobb esztendők is voltak Éneás előtt, mivel Péter által ugyanazon ajándék közelgetett hozzá, amely a jérusálemi templom “Ékes” kapujánál kolduló sántát tette boldoggá, azaz, az egészség ajándéka, ő, micsoda boldog nap volt az Éneásra nézve, amikor hallotta Pétert mondani: ‘“Énea, gyógyítson meg tégedet a Jézus Krisztus: kelj fel, és magad vesd meg a te ágyadat.”A nyolcz évig tehetetlen, és mások kegyétől függő Éneás felkelt, és kiszolgálta Önmagát. Csodálkozott ezen nemcsak maga Éneás, de csodálkozott ezen Lidda minden lakója. Amikor Liddában hire ment annak, hogy Éneás meggyógyúlt a Jézus Krisztus neve által, Éneás háza tömve volt látogatókkal reggeltől estéiig. Mindenki látni akarta Éneást, hogy igaz-é a hir vagy sem. S amikor meglátták Éneást, meg tértek a Jézushoz. — így növekedett a gyülekezet Liddában. II. Péter Joppéban. Közel Liddához — körülbelül kilenc mérföldnyire— volt egy másik városka, amelynek Joppé volt a neve. Ezen városkának a. lakói csaknem kizárólag izraeliták voltak. De voltak közöttük olyanok is, akik a Jézus Krisztusban a Messiást látták, és az ő tanaihoz ragaszkodtak: ezek egy keresztyén gyülekezetét szerveztek Joppéban. Joppéban élt a jószivü és hitbuzgó Dorkás, káldei nyelven Tábitha nevezetű asszony. Nem volt abban a városkában egyetlen egy árra sem, vagy szegény özvegy, vagy gyámoltalan beteg, akin Dorkás nem segített volna. A szegényeken és a betegeken való könyö- rületesség, szolgálat, és segítés volt mindenegyes lépte. De az, aki oly jószivü volt a betegekhez, maga is megbetegedett. Ó, mennyire imádkoztak mindannyian, hogy a jó Isten megtartsa őt életben. De látszólag nem volt az Isten akaratja, hogy Dorkás életben maradjon. És amikor meghalt, nemcsak a gyülekezet tagjai, de a város összes özvegyei, árvái, és szegényjei siratták benne az ő jóltevöjöket. Éneás meggyógyúlásának a hire ép akkor jutott el Joppéba. A tanítványok meghallván, hogy Péter Liddában volna, hozzá mentek, és kérték, hogy késedelem nélkül jöjjön Joppéba. — Péter, aki a Jézus nevében meggyógyította Éneást, Péter, a Krisztus feltámadásának a tanúja! az a Péter esetleg itt is tehet valamit. Ilyen gondolatokkal eltelve siettek a küldöttek Péterrel együtt Liddából Joppéba. Amikor Péter megérkezett a Dorkás házába, “eleibe állának néki minden özvegy asszonyok, sírván és mutogatván a ruhákat és öltözeteket, melyeket Dorkás csinált, mig velek együtt volt.” Allván a siró és zokogó sokaság között, Péternek eszébe jutott, hogy egyszer a Jézus egy házból, ahol egy leányzó holtan feküdt vala, kiküldte mind a siró népet. És ő is ugyanazt tette. Azután térdre esvén imádkozott; majd a holttesthez fordult és azt mondta: “Tábitha kelj fel. Az pedig fel- nyitá az ő szemeit, és Pétert látván, feliile. És Péter kezét néki nyújtván, felemelé őtet; és szólitván az özvegyeket és a szenteket, elevenen adá nékik azt.’ Vájjon ki írhatná le az örömet, amely eltöltölte azon sokaság szivét! Azon a napon Joppénak számos lakója megtért a Jézushoz. És Péter Joppéban is eleget tett az ö küldetésének, az ottani keresztyén gyülekezetét megerősítetté számos új taggal, és megerősítette a Krisztusban való hitben is. Péter ezután még hosszabb ideig Joppéban maradt. A város szélén egy Simon nevű szíjgyártónál volt szálláson. A zsidók, az ő szertartásuk szempontjából, a szíjgyártó mesterséget tisztátalannak tartották, mivél az a holt állatok kezelését igényelte. A szűkkeblű zsidó soha nem is álmodott volna, hogy egy szíjgyártónál legyen szálláson. Péter azonban szakított a régi szertartási törvényekkel, amelyek oly nagy szakadást idéztek elő a zsidók és a pogányok között. Ezt a tárgyat azonban a következő lecke világítja meg. Tanulság:_Az egyház épülése legeredményesebb a békességben. — A keresztyén elveket csakis a hitbuzgó, áhitatos személyek terjeszthetik eredményesen. — Az - Evangyéliom hirdetőinek ki kell használni, az isteni gondviselés által nyújtott, minden alkalmat szent hivatásuk megszilárdítására. — A keresztyén nőnek tulajdonképeni munkatere az egyházban: az özvegyek, az árvák, és a betegek gondozása. — Dorkás feltámadása a hívőknek a feltámadását ábrázolja. Kmecik György Jessupi ref. lelkész.
