Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-12-25 / 52. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Veronika zsebkendője. \ ____________________ (Folytatás a múlt heti számból.) V. Néhány hét múlva a császárnak egy rabszolgája tartott a szabin hegyek közt gubbasztó magános kunyhó felé. Szürkülni kezdett. A vinczellér meg a felesége az ajtóban ült és szemeit távol nyugaton, a nap lementén legeltette. A rabszolga lekanyarodott az útról, odament hozzájok és köszönt nekik. Aztán egy teli erszényt húzott elő az öve mellől s a vinczellér kezébe nyomta. —Az öreg Faustina küldi, a miért jót tettél vele— mondta a rabszolga. — Azt üzeni: végy rajta szőlőskertet s építs bele hajlékot, de ne oly magasan a levegőben, mint a sasok fészke. —Hát csakugyan él még az öreg Faustina? — kérdé a vinczellér. — Tűvé tettük érte a sziklahasadékokat meg a mocsarakat. Mikor nem tért vissza hozzánk, azt hittem, itt lelte halálát e nyomorúságos hegyek között. —Emlékezhete lrá — vágott közbe a menyecske— én nem akartam elhinni, hogy meghalt. Ugy-e mondtam, hogy visszatért a császárhoz.-—Igaz — hagyta helyben a férje __ mondtad s örülök rajta, hogy eltaláltad. Nemcsak azért, mert Faus tina jő sorsra jutott s minket is kiragadhatott a szegénységből, de a szerencsétlen császár kedvéért is. A rabszolga legott el akart búcsúzni, hogy emberlakta vidékre érjen, még mielőtt leszáll az alkony, de a házaspár nem eresztette el. —Itt kell maradnod reggelig — mondták — nem bocsáthatunk el addig, a mig csak apróra el nem beszéled, mi történt Faustinával? Miért tért vissza a császárhoz? Hogyan fogadta? Boldogok-e, hogy újra egymásra leltek? A rabszolga engedett a kérésüknek. Betért velők a kunyhóba és vacsora közben elbeszélte a császár betegségét meg Faustina visszatérését. Végére érve a mondókájának, észrevette, hogy a férj meg a felesége mozdulatlanul ülve marad. Szemeiket a földre szegezik, mintha leplezni akarnák az izgalmukat. Végre föltekintett a férfi s igy szólt a feleségéhez: —Hiszed-e, hogy Isten rendelte igy ? —Igazad van — mondta az asszony — nyilván a- zért küldött át bennünket a tengeren ebbe a kunyhóba, ő akarta igy, mikor az öregasszonyt ide vezérelte a hajlékunkba. Alig ejtette ki a menyecske e szavakat, az ura megint a rabszolgához fordult: —Barátom! — mondta neki — vidd hírül Faus- tinának és mondd el neki szóról-szóra: Ezt üzeni a szabin hegyek közt élő vinczellér barátod: Láttad a menyecske feleségemet.: nem viruló szép-e, nem duzzad-e az egészségtől ? Pedig ő is volt egyszer abban a bajban, a mely most Tiberiust meglepte. A rabszolga csodálkozásra valló mozdulatot tett, de a vinczellér csak folytatta, mindjobban megnyomva a szót: —Ha Faustina nem hinne a szavaimnak, mondd el'neki, hogy én meg a feleségem Ázsiából, Palesztinából származunk; olyan tartományból, a hol ez a betegló ség gyakori. S ott az a törvény, hogy a bélpoklosokat kiűzik a városokból meg a falvákból és kénytelenek a pusztaságban lakni, sírok között meg sziklaodtkban menedéket keresni. Mondd el Faustinának, hogy a feleségem beteg szülők ivadéka és sziklabarlangban jött a világra. Gyerekkorában egészséges volt, de mikor hajad ónná serdült, kiütött rajta a betegség. A vinczellér bevégezte szavait s a rabszolga mosolyogva lehajolt hozzá s igy szólt: —Hogy kívánhatod, hogy Faustina ezt elhigyje? Hisz’ ő a feleségedet egészségesen s virágjában látta. S azt is tudja, hogy e betegség ellen nincs orvosság. De a vinczellér ezt felelte: —Legjobban tenné, ha elhinné. Különben tanúm is van reá Küldjön át valakit Galileába vagy Názáret- be. Ott mindenki igazat ad nekem. __Talán valamely isten csodatételére gyógyult meg a feleséged? — kérdé a rabszolga. ’ —Arra — felelt a vinczellér — eltaláltad! Egy napon hir kelt szárnyra a pusztaságban lakó .betegek között : íme nagy próféta támadt Názáretben, Galileában. Megteljesedett isten lelkének erejével, megorvosolhatja a betegségteket, ha csak kezével érinti is a homlokotokat. De az elvettetett betegek nem akartak e hírnek hitelt adni. “Minket meg nem gyógyíthat senki !’r — mondták. — A nagy próféták kora óta nem akadt ember, a ki közülünk csak egyet is ki tudott volna szabadítani a nyomorúságából. — De volt köztük egy hajadon. Ez hitt. Ott hagyta társait, hogy fölkeresse a Názáretbe vivő utat. Mert ott tartózkodott a profét.' S egy napon, a mint a nagy kiterjedésű síkon haladt t va, egy férfiúval találkozott. Termete magas. Haj fényes fürtökben omlott alá. Bagár szemei ragyogta) akar a csillagok, csak úgy vonzották magukhoz az en bért. De a nő, meg mielőtt összetalálkoztak volna, ig kiáltott felé: “Ne jöjj közelembe, mert tisztátak vagyok! Mondd meg inkább, hol találhatnám a názáre prófétát ?” Ám a férfi csak felé tartott s mikor odaé hozzá, igy szólt: “Miért keresed a názáreti prófétát’ — “Azért, hogy megsimitsa a homlokomat s kigyógyi son a betegségemből.” Erre a férfi odalépett elébe . homlokára tette a kezét. De a hajadon igy szólt hozzá “Mit nyerek vele, ha te megsimitod is a homlokomat? Hisz te nem vagy próféta.” Erre az idegen elmosolyodott s mondá: “Meny el a hegy lejtőjén fekvő városba s mutasd meg magadat a papoknak.” EGYHÁZI ÉS ISKOLAI KIADVÁNYOK. NT. LELKÉSZI HIVATALOK S GYÜLEKEZETI ELÖLJÁRÓK FIGYELMÉBE: — Magyar ABC. (hazai, Gyertyánffy, Rado kiadás, kötetlen) .20 Magyar ÁBC. (amerikai kiadás, kötve) .30 Am. Magy. Ref. Iskolás gyermekek könyve :25 Angol magyar Reformát Katekizmus 20c Hazai nyomtatású Kis Zsoltár, vászonköt 60e Amerikai nyomtatású Uj Zsoltár, vászonköt 1.25 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LA* jA Lelkészi hivatalok részére:— Magyarnyelvű, berámázásra alkalmas disz. kér. biz. 10 drb. 1.00 Díszes esk. bizonyítványok, 10 drb. ára 1.00 Halotti anyakönyvi és confirmáczioi biz. 10 drb. .5ft Keresztelési marticula ivek, ivenként .06 Egyh. tags, befizetési kis könyvek, drbja .05 Egyházi pénztámoki Utalványkönyv, 800 utalv. 3.50 ******************************************** Amerikai Magyar Református ISKOLÁS GYERMEKEK KÖNYVE. összeállította: — Harsányi Sándor ref. lelkész: Amerikai magyar iskolákban a tanítás céljaira legjobban meg felelő tankönyvi
