Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-12-18 / 51. szám
ti AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Az éhező hazai árvák segítésére. A Reformátusok Lapja által megkezdett hazai segítő alapnak összege felül van a HÉT SZÁZ DOLLAR- összegen.----»---Lapunknak minden olvasója küldjön be valamennyi adományt a ae- mes czélra,— az édes Magyar Hazában szenvedő, éhező, nyomorgó kedves magyar gyermekek megmentésére. Lapunk olvasói előtt jól tudott dolog az, hogy a REFORMÁTUSOK LAPJANAK kezdeményezése folytán egy általános gyűjtési akcziot indult volt meg a melynek összegéből az 5 ref. egyházkerületben éhező és szűkölködő, elhagyatott árva ref. gyermekeket kívántuk segélyezni. E segélyalapra legutóbbi kimutatásuk szerint mely lapunk Nov. 20- iki sz. ban jelent volt meg, — 716.31 cent gyűlt volt össze. Hatszáz huszonöt dollárt még ez év Május ho 25-én átutaltunk volt Roth Ignác ismert pittsburgi derék magyar bankár utján az 5 ref. püspöki hivatalba, egyenként 125-125 dollárt küldve el mindenik püspök kezéhez azon kérelem kapcsán hogy az említett összeget az egyházkerület utján felelőséggel működő hízott ságok utján osztassák szét Ínségben levő, árván maradt ref. családok között, illetve gyermeki életek meg mentésére. Ezen gyűjtési akczio egy pillanatra megállott, illetve félbeszakadt a Debreczenből hozzánk hatott 34 lel- készi özvegynek és több mint száz árva gyermeknek a megható esdő szózatja miatt, — de most már ismét teljes erővel fogunk hozzá, hogy mihamarabb együtt legyen az EZER dollárnyi kerek összeg, mint a REFORMÁTUS LAPJA olvasóinak kegyes adománya a fennti irgalmassá- gi czélra. A múlt héten adakoztak e czélra: L. Lengyel János Trauger 5.00 Csiszár György Homestead, Pa. 4.00 Petro János, St. Paul, Minn 2.00 Bán János St. Paul, Minn. 1.00 Szakács József, Békevár, Can. 2.00 Újabban adakoztak a ref. árvák segélyezésére : Kopcsay Mihály Avella, Pa. 1.00 Helmeczy Ferencz, Akron, O. .75 Weisz Sándor és neje Bradock, 1.00 Pap Miklós és neje Homestead, 2.00 Warga István Elizabeth, N. J. 1.00 Újabb gyűjtésűnk kitesz 5.75 igy a végösszeg 736.01 Felkérjük lapunk összes olvasóit, hogy a közelgő karácsonyi szent ünnepek folyamán az örömnek és boldogságnak óráiban emlékezzenek meg imádságaikban és adományaikkal azokról a szenvedő árva gyermekekről kik nemcsak fajilag, hanem vallásilag, hitfelekezetileg is mi hozzánk tartoznak, és a kikről nekünk kötelességünk mind Isten és emberek előtt gondot viselnünk! A TISZADOBi, Szabolcs megyeiek figyelmébe es testvéri szeretétébe a- jánlva/ Bozendorf Bálint derék, lapunk szerkesztője által személyesen is sok év óta jól ismert, lángoló buzgosá- gu és nemes áldozatkészségii hittest vérünk, ki a UNIONTOWNI és környéki ref. egyháznak is nemcsak egyik megalapítója, hanem annak egyik igazán oszlopos tagja is, — vettük és az ő felkérésére együttérző rokonszenvvel közöljük azt a meg ható levelet, melyet MAKAY BALÁZS ref. tanitó Tiszadobról küldött Bozendorff testvérünknek. A levélnek hangja, tartalma kell hogy megillesse a Szabolcs megyeiek de különösen a tiszadobiaknak a szivét. És ha e megható levélnek sorai megtalálták az ő sziveikhez vezető utat, — akkor hisszük, hogy annak lesz is valami eredménye a segélynyújtásban. A ki segíteni akar az otthon levő dobiakon, — adományát egész nyugodtan küldheti el Bozendorf Bálint tesvérünkhöz, kinek czime: Valentine Bozendorf P. B. 108 ULEDI, PA. A levél igy hangzik: Kedves Bálint barátom: Ez év elején hozzám küldött kedves leveledre csak most válaszolhatok, és ezt azon reményben teszem, hogy soraimat megkapod. Leveled úgy elsikkadt, hogy csak most akadtam rá, s czimedet nem tudván, e- lőbb nem is írhattam. írtam ugyan előbb is egy levelet, a mit el küldtem volt az Amerikából hazajött id. Csáky András által mondott czimre, de azt hiszem Te azt nem kaptad meg, mert arra válasz nem jött. így most, pontos czimed birtokában, első kötelességemnek ismerem kimerítően Írni mindenről a mi titeket érdekelhet. Szegény megnyomorított Hazánkban jelenleg elképzelhetetlen nyomorúság van. A hosszas háború miatt munkás kéz hiányában az áldott föld termést alig vagy csak silány at hozott. Sok helyen sémit sem ad. Úgy hogy mig máskor kivitelre is jutott, — most a belfogyasztást sem fedezi a termés. A győző hatalmak úgy látták jónak, hogy elvegyék erdőségeinket.— így sem szenünk, sem vasunk, sem rezünk, vagy aranyunk és ezüstünk nincsen. De ha legalább fánk volna! Ámde az sincs! így pang az ipar, kereskedelem és a mezőgazdaság. Ma holnap mi is vándorbotot vehetünk kezünkbe, mert a ruha és táplálék hiány miatt az éhenhalás és meg- fagyás halála vár reánk. Bizony ebből az egykor boldog kis országból a siralom hazája lett! A kőszivnek is meg kellene indulnia azon nyomor láttára, a mi itt lépésről lépésre szembe tűnik. Különösen megrendítő a szegény gyermekek sorsa, a kik tiz fokos hidegben, rongyokba burkolva, mezítláb kénytelenek iskolába járni, mely szintén hideg és Hitetlen/ S egyedül a szinte didergő tanítónak a szeretete melegíti fel őket,— meg a tanítók által sziveikbe hintett azon tudat, hogy ez igy nem maradhat, hogy ennek meg kell változnia, mert egy minden jóra, szeretetre kész népet megölni, elpusztítani nem lehet, nem szabad/ Igaz a külföldi államokból, igy különösen Amerikából tetemes segély adományoknak hozzánk való juttatásáról olvasunk, de azokból a távol esőbb falukba, igy p. u. a m i falunkba is eddig semmi sem érkezett! Egyedül egy Tiszadobon valamikor lakó, de nem idevaló BARTÓK nem tudom ismered-é? család jelezte, hogy a nyomor enyhítésére küldenek 32 pár czipőt és harisnyát. Sőt kilátásba helyezt e hogy nekem is, mint volt tanítójának, — ha t. i. még élek, — küld egy pár czipőt. Ugyanekkor felszólít bennünket arra, hogy hasonló jószívűségre hívjuk fel a többi dobiakat is, és hiszi, hogy annak olyan eredménye lesz, a mely megszünteti vagy legalább mérsékli a véghetetlen nyomort. Bár adná az Egek Ura, hogy úgy lenne! • Én ugyan nem sokat reméllek, egyrészt azért, mert a dobiak czi- mét nem tudom, másrészt pedig a- zért, mert nem minden ember indul (Folytatás a 16 ik oldalon)
