Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-12-11 / 50. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 7 Mi a hir Canadában? DAKU SÁNDOR TESTVÉRÜNK A REFORMÁTUSOK LAPJÁRÓL. Daku Sándor testvérünk kiváló békevári farmer érdekesen nyilatkozott előttem nemrégiben a REFORMÁTUSOK LAPJÁRÓL mint canadai magyar lapról. Szerinte mi canadai magyarok kevesen vagyunk ahhoz, hogy egy jó lapot a magunk erkölcsi és anyagi erejéből fenntartsunk. Mennyivel helyesebb mód az A- merikában élő nagyszámú testvérekkel összefogva felvirágoztatni és megerősíteni egyházi irodalmunkat. Csupán arra van szükségünk, hogy az a lap, mit me- gunkénak választunk, minket is ellásson bennünket érdeklő hírekkel és közleményekkel. (Megtessük. Szerk) Nt. Kovács János békevári ref. lelkész urnák eddig is sokat köszönhetünk abban a munkájában, hogy canadai vonatkozású cikkeivel valósággal keresett lappá tette Canadában a Ref. Lapját/ Most már csak azt szeretnénk; ha néha-néha mások és küldenének be híreket s egyébb cikkeket a Ref. Lapjának Canadából. (Mi is örömmel vennénk. Szerk) Daku Sándor testvénünknek, mint a Ref. Lapja újonnan megbízott békevári s kiplingi képviselőjének nemes munkája elé reménységgel tekinthetünk amennyiben tudjuk róla, hogy tehetségének és idejének egy jelentékeny részét eddig is a közjó számára értékesítette. Tévednénk, ha ebben a vonatkozásban meg nem emlékeznénk Daku Sándor ur kedves nejéről is, aki férje egyházi és jóltékonysági munkáiból egyenlőképpen ki veszi a részét. Daku Sándorné a békevári s kiplingi jól ismert Debreceny családból származik s mint alföldi kálvinista magyar család sarja — ősei vallás és hazaszeretetének tagad hatatlan jeleit hordja minden tettén. Ebben a Sivár magyar s azt kell mondanunk, lanyha ref. közéletben, ami vándorlásunk hazájában osztályrészünkké, lett, __jólesik nekünk s kimondhatatlan hála érzetével tölt el bennünket az a tudat, hogy itt is akadnak férfiak, kik önzetlenül Istenünk és legnemesebb emberi érdekeink szolgálatába szegődnek Kovács János békevári ref. lelkész. ■. .......-■ -------MAGYAROK, — TANULJATOK. Irta: — Daku Sándor a Ref. Lap. canadai képviselője. A Canadai Magyar Farmar-ből ok vasom azt a megrendítő és bennünket magyarokat mindnyáj ónkat meg szégyenitő szomorú hirt, hogy Kazi János nevű honfitársunkat kötél általi halálra ítélte Nov. 5-én a sas- katooni bíróság. Kazi János honfitársunk a Plun- kett-i telepen mint farm munkás dől gozott ez év nyarán Simon György nevű farmernél. De mint a híradásból kitűnik, — nem igen tudttak megegyezni egymással, minek követ keztében a szolga felmondott az ő gazdájának. Ez viszont bosszankodott e felett, mivel szorgos munkaidő volt s a fizetés kiadását megtagadta Kazinak. Kazi erre bosszút esküdött. Sötét tervet eszelt ki lelkében az ő gazdája meggyilkolására. Kegyetlen tervét csakugyan végre is hajtotta. Megölte Simon Györgyöt! Milyen szerencsétlen gondolat! Milyen vétkes elhatározás! Meggyilkolni valakinek az ő embertársát ilyen csekély, vagy akár más nagyobb ok miatt. Hajh de nagyon elfeledkezett ez a szerencsétlen Kazi János az Urnák tiz parancsolat járói, — el feledkezett arról, hogy a kiontott vér az égre kiállt bosszúért, — elfeledkezett arról, hogy ő ez által 5 olyan árva gyermeket foszt Most már késő a bánat és a fohászkodás! Nincs az a vallás, mely az ő leikéről lemoshatná a rátapadt vérnek égető pirosságát! Kazi János épen úgy tesz, mint az e elődje Kain tett, — a ki megfélem- lett az Urnák szavától, mert ezt mondja vala; — íme elűzöl engemet a földnek színéről, melyből az következik, hogy valaki találkozik én velem, megöl engemet. Milyen gyáva volt az a Kain is, hogy kioltotta az ő jó lelkű testvérének. Ábelnek életét! A gyilkosok rendesen nagy vitézek, a mikor egyedül állanak kiszemelt áldozat jukkái szemben, — de a mikor SZÁMOT kell adni elkövetett csclkedetjükről, — akkor már oda van minden bátorságuk és hősiességük! Akkor már könyörögnek és minden szalmaszál után kapkodnak, még olyan hiábavaló reményt is megragadnak hogy elhagyják vallásukat, mintha az könnyebbé tenné vétkük súlyát, vagy enyhítené a lelkűkre várakozó örök halál kínját! Oh de sajnos, hogy a mai keresztyének között akadnak olyanok, kik elfeledkeznek Isten parancsolatjairól és embertársaik legdrágább kincsének a védelméről! Mikor az Ítélet kihirdetése után a biró megkérdezte Kazi Jánost, hogy van é valami mondani valója, — ez a szerencsétlen ember csak annyit tu dott motyogni: — “Szánom, bánom, meg a kenyérkereső édes apától, a kiknek most már senki ezen a világon nem marad más, csak az ő idős nagymamájuk! És ime, ez a szerencsétlen ember, ki az állati szenvedélytől engedte ma gát elragadtatni, ki nem ismert irgalmat és kegyelmet egy olyan felebarátjával szemben, a ki talán nem is akarta őtet semmiben megrövidíteni, — ime most megroskadva könyörög életének megmenthetéséért! Kazi János ugyanis felkérte a Canadai Farmer szerkesztőjét, hogy az inditscn gyűjtést a magyarok között arra a czélra, hogy őtet, már mint Kazit, megmentsék a gyalázatos haláltól, az akaszt ófán való kivégzete- téstol/ íme ilyen gyávák rendesen azok a hős vitézek, kik bicskával vagy revolverrel kezükben a vad düh és bosszú szomjtól vezettetve, — meggyilkolják az ő ártatlan embertest- véreiket! Mikor hurokra kerülnek, — akkor térdre esve könyörögnek: — Magyarok, testvérek mentsetek meg a haláltól ! Kazi János elkövette a szörnyű bűnt, hogy embert ölt. Ennek tetejébe meg még hitét is kész volt megtagadni abban a reményben, hogy majd talán ha kath. vallásra tér át, — ezzel megmenti értéktelen életj ét. Pedig egyik czélt sem éri el vele,— mert a bűnnek büntetése a halál.
