Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1920-12-11 / 50. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 7 Mi a hir Canadában? DAKU SÁNDOR TESTVÉRÜNK A REFORMÁTU­SOK LAPJÁRÓL. Daku Sándor testvérünk kiváló békevári farmer érdekesen nyilatkozott előttem nemrégiben a REFOR­MÁTUSOK LAPJÁRÓL mint canadai magyar lapról. Szerinte mi canadai magyarok kevesen vagyunk ahhoz, hogy egy jó lapot a magunk erkölcsi és anyagi erejéből fenntartsunk. Mennyivel helyesebb mód az A- merikában élő nagyszámú testvérekkel összefogva fel­virágoztatni és megerősíteni egyházi irodalmunkat. Csupán arra van szükségünk, hogy az a lap, mit me- gunkénak választunk, minket is ellásson bennünket ér­deklő hírekkel és közleményekkel. (Megtessük. Szerk) Nt. Kovács János békevári ref. lelkész urnák ed­dig is sokat köszönhetünk abban a munkájában, hogy canadai vonatkozású cikkeivel valósággal keresett lap­pá tette Canadában a Ref. Lapját/ Most már csak azt szeretnénk; ha néha-néha má­sok és küldenének be híreket s egyébb cikkeket a Ref. Lapjának Canadából. (Mi is örömmel vennénk. Szerk) Daku Sándor testvénünknek, mint a Ref. Lapja újonnan megbízott békevári s kiplingi képviselőjének nemes munkája elé reménységgel tekinthetünk amen­nyiben tudjuk róla, hogy tehetségének és idejének egy jelentékeny részét eddig is a közjó számára értékesí­tette. Tévednénk, ha ebben a vonatkozásban meg nem emlékeznénk Daku Sándor ur kedves nejéről is, aki fér­je egyházi és jóltékonysági munkáiból egyenlőképpen ki veszi a részét. Daku Sándorné a békevári s kiplingi jól ismert Debreceny családból származik s mint al­földi kálvinista magyar család sarja — ősei vallás és hazaszeretetének tagad hatatlan jeleit hordja minden tettén. Ebben a Sivár magyar s azt kell mondanunk, lanyha ref. közéletben, ami vándorlásunk hazájában osztályrészünkké, lett, __jólesik nekünk s kimondha­tatlan hála érzetével tölt el bennünket az a tudat, hogy itt is akadnak férfiak, kik önzetlenül Istenünk és leg­nemesebb emberi érdekeink szolgálatába szegődnek Kovács János békevári ref. lelkész. ■. .......-■ -------­MAGYAROK, — TANULJATOK. Irta: — Daku Sándor a Ref. Lap. canadai képviselője. A Canadai Magyar Farmar-ből ok vasom azt a megrendítő és bennün­ket magyarokat mindnyáj ónkat meg szégyenitő szomorú hirt, hogy Kazi János nevű honfitársunkat kötél ál­tali halálra ítélte Nov. 5-én a sas- katooni bíróság. Kazi János honfitársunk a Plun- kett-i telepen mint farm munkás dől gozott ez év nyarán Simon György nevű farmernél. De mint a híradás­ból kitűnik, — nem igen tudttak megegyezni egymással, minek követ keztében a szolga felmondott az ő gazdájának. Ez viszont bosszanko­dott e felett, mivel szorgos munkai­dő volt s a fizetés kiadását megta­gadta Kazinak. Kazi erre bosszút esküdött. Sötét tervet eszelt ki lel­kében az ő gazdája meggyilkolására. Kegyetlen tervét csakugyan végre is hajtotta. Megölte Simon Györgyöt! Milyen szerencsétlen gondolat! Milyen vétkes elhatározás! Meggyil­kolni valakinek az ő embertársát ilyen csekély, vagy akár más na­gyobb ok miatt. Hajh de nagyon el­feledkezett ez a szerencsétlen Kazi János az Urnák tiz parancsolat já­rói, — el feledkezett arról, hogy a kiontott vér az égre kiállt bosszúért, — elfeledkezett arról, hogy ő ez ál­tal 5 olyan árva gyermeket foszt Most már késő a bánat és a fohász­kodás! Nincs az a vallás, mely az ő leikéről lemoshatná a rátapadt vér­nek égető pirosságát! Kazi János épen úgy tesz, mint az e elődje Kain tett, — a ki megfélem- lett az Urnák szavától, mert ezt mondja vala; — íme elűzöl engemet a földnek színéről, melyből az követ­kezik, hogy valaki találkozik én ve­lem, megöl engemet. Milyen gyáva volt az a Kain is, hogy kioltotta az ő jó lelkű testvérének. Ábelnek éle­tét! A gyilkosok rendesen nagy vité­zek, a mikor egyedül állanak kisze­melt áldozat jukkái szemben, — de a mikor SZÁMOT kell adni elköve­tett csclkedetjükről, — akkor már oda van minden bátorságuk és hő­siességük! Akkor már könyörögnek és minden szalmaszál után kapkod­nak, még olyan hiábavaló reményt is megragadnak hogy elhagyják val­lásukat, mintha az könnyebbé tenné vétkük súlyát, vagy enyhítené a lel­kűkre várakozó örök halál kínját! Oh de sajnos, hogy a mai keresz­tyének között akadnak olyanok, kik elfeledkeznek Isten parancsolatjai­ról és embertársaik legdrágább kin­csének a védelméről! Mikor az Ítélet kihirdetése után a biró megkérdezte Kazi Jánost, hogy van é valami mondani valója, — ez a szerencsétlen ember csak annyit tu dott motyogni: — “Szánom, bánom, meg a kenyérkereső édes apától, a kiknek most már senki ezen a vilá­gon nem marad más, csak az ő idős nagymamájuk! És ime, ez a szerencsétlen ember, ki az állati szenvedélytől engedte ma gát elragadtatni, ki nem ismert ir­galmat és kegyelmet egy olyan fele­barátjával szemben, a ki talán nem is akarta őtet semmiben megrövidí­teni, — ime most megroskadva kö­nyörög életének megmenthetéséért! Kazi János ugyanis felkérte a Ca­nadai Farmer szerkesztőjét, hogy az inditscn gyűjtést a magyarok között arra a czélra, hogy őtet, már mint Kazit, megmentsék a gyalázatos ha­láltól, az akaszt ófán való kivégzete- téstol/ íme ilyen gyávák rendesen azok a hős vitézek, kik bicskával vagy revolverrel kezükben a vad düh és bosszú szomjtól vezettetve, — meg­gyilkolják az ő ártatlan embertest- véreiket! Mikor hurokra kerülnek, — akkor térdre esve könyörögnek: — Magya­rok, testvérek mentsetek meg a ha­láltól ! Kazi János elkövette a szörnyű bűnt, hogy embert ölt. Ennek tete­jébe meg még hitét is kész volt meg­tagadni abban a reményben, hogy majd talán ha kath. vallásra tér át, — ezzel megmenti értéktelen életj ét. Pedig egyik czélt sem éri el vele,— mert a bűnnek büntetése a halál.

Next

/
Thumbnails
Contents