Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-12-11 / 50. szám
3 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Egy Vasárnapi Iskola. Mit tehet egy hivő keresztyén leány egymagában, mikor az egész város körülötte hitetlen és köznyös Is-, ten dolgai iránt? Mikor az egész városban nincs senki, aki úgy szeretné Jézust, mint ahogy ő szereti ? Eddig olyan városban lakott, ahol volt vasárnapi iskola, volt leányegylet. Maga is vasárnapi iskolás gyermek volt kiskorában. Azután maga is vezetett egy csoportot abban a vasárnapi iskolában. De most elsodorta őt az élet, nem magyon messzire ugyan, de olyan helyre, ahol semmi emberi támasztéka, segítsége többé nem lesz. Elmegy a paphoz. Felajánlja neki segittségét és kéri, hogy kezdjen vasárnapi iskolát. A felelet? “Szép, szép, de hát mit lehessen tenni minálunk! Hisz az e- gész városban maiig van több 50 protestáns családnál, az se törődik az egyházzal semmit.... Nem lehet csinálni minálunk semmit...” A leány nem csügged el. Kérésére mégis megkapja a lelkésztő a protestáns gyermekek névsorát. Leveleket ir a kapott cimekre, maga is elmegy látogatni, bemutatkozik, mint “vasárnapi iskolás néni”, és meghívja a gyermekeket magához. De mindenütt idegenkedéssel fogadják. Nem értik meg, hogy mit akar a gyermekekkel ez a fiatal leány. És a vasárnapi iskola mégis megkezdődik. Helyiségül a leány kicsiny lakása szolgált, gyermek pedig először kettő volt, a leány két kis rokona. De vasárnapi iskola veit; s nme- sokára hárman, négyen jöttek a gyermekek, egyik a másik után, kikönyörögték szüleiktől, hogy eljöhessenek a vasárnapi iskolás nénihez s nemsokára nem volt már elég szék a házban számukra. Elő kellett venni a vasalódeszkát s abból padot fabrikálni. Most mái- másfél éve, hogy megkezdődött a vasárnapi iskola, 18—19 gyermek is jár, kicsi és nagy. Azt hiszem, most máikét vasalódeszkára van szükség s azután nem tudom, hogyan fog még több is beférni a szobácskába .... A kis lakás vasárnapokint templommá válik. Gyermekek éneke tölti be falait, s néha eljön egy-egy édesanya, vagy öreg néni, megnézni, hogy hát mit is csinál ott az ő gyerekük. S a Szentirás igéinek hallatára, az ének hangjainál egyszerre csak könny gyűl a szemébe... És hogy szeretnek jönni a gyerekek! Hogy belekapaszkodnak a kicsikék a “néni” ruhájába, s hogy tanulják az aranymondást, még a 4—5 évesek isTElmondom ám azután “anutámnat”! mondják. Óra végén szép kis könyveket kapnak. Egy kicsike kéri: “Netem is néni!” — Hisz te még nem tudsz olvasni ! — De tud ám aputám! — feleli a kis leány büszkén. Azután pedig játszik velük a vasárnapi iskolás néni az udvaron; nyáron mennek virágot szedni, vagy néha a vasárnapi iskolát is odakinn tartják a domboldalon. Ki tudja megmondani, mennyi áldást fog még hinteni a városban ez a kis tanítónő az ő vasárnapi iskolájával? Nem költöttem sem a leányt, sem vasárnapi iskoláját. Sokszor százszorta érdekesebb és szebb dolgokat mutat nekünk a valóság, mint amilyent mi kigondolhatunk magunkból.... Kicsiny dolgokat mondottam el, de e kicsiny dolgok nagy tanulságokat rejtegetnek. Igaza van-e annak az öreg, tapasztalt keresztyén munkásnak, aki azt mondotta: “Nincs könnyebb dolog, mint vasárnapi iskolát kezdeni”? Igaza van — ott is, ahol senki sem érti, senki sem támogatja a vasárnapi iskolát, ahol mindenki csak azt mondja: Minálunk nem lehet.....? Tudom, hogy ez a fiatal leány nem az egyetlen, akinek tapasztalatai vannak. Tudom, hogy sokan egyet értenek velem abban, hogy Isten szolgálatában nincs örömtelibb munka, mint “az ő bárányainak legeltetése” Bertók Béla elizabethi N. J. ref. lelkész Segély kiálltás otthonról! 34 ref. papnak az özvegye és elmaradt családja húzódik meg Debreczenben, két dollárral egyenértékű nyugdijjból tengetve szánalmasan életünket, — holott az itteni iszonyú drágaság mellett ezen összeg egy-egy özvegynek egy havi megélhetésére is csak a legszükö- sebben volna elegendő. Szégyelnők leírni, hogy mily nélkülözéseken és testi lelki szenvedéseken kell által mennünk, hogy legkínosabb halálnemtől, az éh haláltól megmentsük magunkat és szárnyaink alá húzódott árva gyermekeinket. Mindezeknek leírását mellőzzük, — csak azt kén jük tőletek, hittestvérek, ha van bennetek könyörület, szánjatok meg bennünket elesett helyzetünkben és tegyetek fel a segítő szeretet oltárára nehány centet számunkra. Isten előtt kedves dolgot cselekesztek ezzei, és a ti imádságotok kedvesebb lesz az Isten előtt, — mert a legszebb istenitisztelet a joszivből fakadt jocselekedetV Az özvegyek és árvák részéről jövő hála és köszönet a legszebb jutalom, a mit testvéri szivek nyerhetnek a jocselekedet elismeréséül. Mi hálával sziveinkben és könnyekkel szemeinkben fogunk Reátok gondolni joságtokért és áldó imádságunkba foglaljuk neveiteket. így teljes edik be rajtunk Ti általatok az Istennek ama kegyelmes Ígérete: “Hagyd el a Te árváidat Én eltartom, és a te özvegyeid Én bennem vessék reménységüket.”’ A jóságos Isten áldjon meg benneteket, idegenbe szakadt kedves magyar hittestvérek, — a ti szivbeli joságtokért és minden velünk való jócselekedetetekért! Debreczen, — 1920 Oct. hó. Itt következik 34 özvegy ref. lelkészné és azok árváinak sajátkezű aláirása. Nem ismerünk és nem is tudunk elképzelni részvétre inditóbb helyzetet, mint a melynek mélységéből hatol fel hozzánk, jólétben és bőségben élő amerikai magyar reformátusokhoz annak a szomorú helyzetben levő, 34 ref. papi árva családnak, özvegynek és nagyszámú árva gyermekeknek a kérő szózatja, a mit fenn- tebb közöltünk. Legfeljebb három dollárra lehet tenni azt az évi nyugdíj j at, melyből az Ur elhunyt szolgáinak ezen hátramaradt családjai egyenként megélni kénytelenittet- nek. Nem indul é meg szivünk a fennt közölt kérő szózat olvasásának hatása alatt? Nem érzünk é valami mozdulást, hogy a Krisztus meghagyása értelmében jót tenni igyekeznénk azokkal, kiknek részét mi nálunk tette le a jo Isten?
