Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-11-20 / 47. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REjc UilMÁ'i USOK LaiJ.i. ****************************************************************************************** CSALÁDI KÓR. Rovatvezető: Nt. Tóth Mihály Alphai ref. lelkész. * * * * * * * * * * jjj * I'*****************************************************************************************.. ************************ * ¥ | Házi istenitisztelet. * | (FAMILY ALTAR). % * * ***********************4 lépőt arra, hogy mi az Urat szolgáljuk.’ SZOLGÁLJUK AZ URAT! Élőének: 134 Zsolt. 1. 2. 3. Bibliai rész: Józsué 24: 14-28. Utóének: 135 Zsolt. 1. 2. 3. 8. 12. ELŐIMA. Szent érzelemmel állunk meg előtted népeknek és nemzeteknek Ura, Atyánk az Ur Jézus Krisztusban! Felemeljük kezeinket és szivből dicsérünk téged, mert egyedül csak téged ismerünk királyunknak. Néked a- karunk szolgálni, véled akarunk harcolni a szent, az igaz és a nemes ügyért: országod eljöveteléért. .... Adj erőt és kegyelmet arra, hogy tökéletességgel és hűséggel forgolódjunk szent dolgaidban/ És amikor a kisértő arra ingerel, hogy téged megtagadva idegen istenek után futkossunk: suhogtasd meg felettünk az erőnek szent lelkét, hogy megállhassunk rendületlenül szent elhatározainkban/ Szülj bennünket, teremtő Atyánk, újra/ Egész valónkat öltöztesd menyei köntösbe! Nyisd meg előttünk azt az új világot, melyben szent elhatározások és fenn- séges eszményképek uralják a lelket/ Gondolatainkat tisztítsd meg! Érzelmeinket nemesítsd meg! Cselekedeteinket úgy irányítsd, hogy ezek mindenkor a hü szolga bennső életének legyenek igaz megnyilatkozásai/ És ha gyarlóságaink következtében olykor-olykor szent szolgálatodban ingadoznánk, ajkaink zúgolódásra nyílnának és érzelmünk világában szent tetszéseddel nem egyező árnyak tűnnének fel: fordúlj ilyenkor kegyelmesen mihozzánk/ Világosítsd meg rajtunk orcádat/ Szent lelked erejével végy körül minket, hogy igy belátván tévedéseinket, legyen elég erőnk és bátorságunk új fogadalmat te|nni és a te szolgálatodban rendületlenül megállani. Nyisd meg füleidet szivből jövő könyörgésünk e- lőtt! Add meg ami mindennapi kenyerünk mellett lelkünk mindennapi táplékát is/ Légy ami vezérünk, urunk és királyunk életünknek minden napján! Szent fiad érdeméért kérünk. Amen! TANÍTÁS. Józsué 24:15. Egy fiatal ember, ki csak nem rég nősült, beszéli: "‘Édes apám meglátogatott minket egyszer és gondosan körül nézett új lakásunk minden szobájában s végre megszólalt: “Nagyon szép, fiam, minden nagyon szép. Csak az a baj, hogy nem mondaná meg senki, aki lakásotokban szélylyel néz, hogy tulajdonképen kit szolgáltok ti, "az Istent-e, avagy pedig a Sátánt?” Benyitottam minden szobába és úgy találtam, hogy édes apámnak igaza van. Feleségemmel egyben elhatároztuk hát nyomban, hogy mától fogva nem lesz lakásunkban egyetlen szöglet sem, mely valamilyen bibliai idézettel, mondással, vagy képpel ne emlékeztetné a beNincs dicsőségesebb dolog az Ur szolgálatánál. Mózes is ezt tette. Józsué követte Mózes példáját. És a történelem legkimagaslóbb alakjai ott álltak mind az Ur oldalán. Hát mi kit szolgálunk? Kinek a pártjához szegődtünk? Bizonyára minden ember az Urat szolgálná, ha tudná, hogy mily szép és jó az ő szolgálatában állani. Mert mindazok, akik az Urat szolgálják és az ő pártjához szegődtek: munkálják az igazságot, a jóságot, a jóságot és tisztaságot. Az Ur szolgálata olyan ó-testamentomi kifejezés, mely mélyített értelmet nyert az Ur Jézus megjelenésével. Az Urat szolgálni ma ezt jelenti: szolgálni a Krisztust; odahatni, hogy az igazság, a bennső elégedettség minél szélesebb kört fogjon magába. Akik szolgálják az Urat, azoknak bűneik megbocsáttatnak. Sokan tudják ezt. De tudhatná kivétel nélkül minden ember. “Hiszek bűneim bocsánatában’” — mondja a keresztyén. És jó okai vannak arra, hogy ezt higyje is. Bir bennső békével a jelent és napsugaras reménységgel a jövőt illetőleg. Ez biztosíték arra, hogy hite szilárd alapokon nyugszik. Ha az Urat szolgáljuk: bennső énünk új alakot ölt magára. Újra születünk. A régi dolgok újjá lesznek körültünk. Szeretjük a jót. Gyűlöljük a gonoszt. Vigyázunk és imádkozunk, hogy Istennek tetszését elnyerhessük. Az örömteljes szentség életünk szenvedélyévé vállik. Nem mintha mentek volnánk a kisértésektől. A világért sem. Sok féle kisértés vesz még ekkor is körül minket. Sőt minél inkább növekszik buzgalmunk a Krisztus szolgálatában, annál inkább leskelődik, csábit és ingerel a kisértő. Keserű ez a tapasztalás, de van benne némi biztatás és bátorítás is, mert világos jele ez annak, hogy valóban szolgáljuk az Urat. A Sátán nem igyekeznék magához édesgetni, ha tudná, hogy őt szolgáljuk és nem a Krisztust. És akik szolgálják az Urat, nyilvánosan is vallást kell erről ten niök. A kétfelé való sántikálás nem illik az Ur katonáihoz. Szint kell vallanunk minden dolgaink ban. így van ez az irodalomban, a társadalmi érintkezésben és a politikában is és igy kell annak lenni a vallásban is. Józsué kérlelhetetlen szigorúsággal parancsolt a népre, hogy ne sántikáljanak, hanem ha nem tetszik az Ur, menjenek és válasszanak maguknak más isteneket, “Én azonban” — úgymond — “és az én há- zamnépe az Urat szolgáljuk.” Józsué parancsa örök parancs, mely nekünk is szól. Tetemre hívás ez, melyet előbb, vagy utóbb el kell fogadnunk. És miért ne ten- nők előbb, mint utóbb? Gondtalan jókedvvel, vidáman dúdolgatva ment hazafele szombaton délben munkájából egv fiatal fiú. Találkozik vasárnapi iskolai tanítójával. Szóba erednek. Közönséges, szürke dolgokról folyik a társalgás. Mikor elválnak egvmástól, a tanító vissza fordúl és habozva, mintha akarna is, nem is valamint mondani, megszólal:
