Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-11-20 / 47. szám
PUBLISHED EVERY SATURDAY. MEGJELENIK MINDEN SZÓMBATON. VOLUME XXL ÉVFOLYAM, 1920 Nov. 20. No. 47. Szám. Publ. Office; — 1001 Manu’frs. bldg. Pittsburgh, Pa. Editors adr.—Rev. A. Harsányi, 1008 Tenth ave. Homestead, Pa. THANKSGIVING ÜNNEPEN. A hála, a köszönet az emberi szivkertjének legszebb és legnemesebb virága. Kinek tartozhatnánk pedig ezen a világon több hálával, mélységesebb köszönettel, mint a mi jóságos Istenünknek?! Hiszen mindent a mivel birun'k, elkezdve az életnek első lehelle- tétől mindaddig mig a koporsó fedele ránk borul, — mindent Istentől nyerünk ingyen való ajándékul. Néki köszönjük az egészséget, a testi jóllétet, a lelki örömöket, a boldog órákat, — néki köszönjük a Krisztus vallásából reánk áradó kegyelmeket is. Mindennap ajakainkra kell vennünk azt a gyönyörű szép dicséretet: Adjunk hálát az Urnák mert érdemli. Mert minden gazdagságát velünk közli. Szép és kegyeletes szokás az itt az E. Államokban, a mely szokás egyes egyedül ebben a tulnyomolag PROTESTÁNS szellemű országban van törvénybe iktatva és gyakorolva, — hogy az esztendőnek egy bizonyos napján, — Nov. hónapnak az utolsó Csütörtökjén, az E. Államoknak mindenkori elnöke NEMZETI HÁLAADÁSRA hívja fel az ország lakosságát. Emlékezteti a népet arra, hogy minő áldásokban, jótéteményekben és kiváltságokban részesült a Nemzet mint ilyen, és annak minden egyes tagja a minden ál- uásoknak osztogató ja részéről. Egyszersmind felhívja az ország minden rendű és rangú, minden felkezetü lakosságát, hogy e napon, a hálaadás napján mindenki keresse fel az ő saját templomját, vagy vonuljon félre az ő csendes otthonának falai közzé, — és adjon hálát az Istennek az év folyamán nyert megszámlálhatlan áldásokért, testi és lelki jótéteményekért. Wilson elnök ez idén is kibocsátotta a szokásos Hálaadásünnepnapi proklamácziot, melyben emlékezteti az ország lakosságát azon emberbaráti kötelezettségekre is, a melyek ez országnak polgáraira néznek az Europa különböző országaiban szenvedő, nélkülöző tömegekkel szemben. Ne feledkezzünk meg hát mi magyarok sem az e napon való hálaadásról. Mi kik itt vagyunk Amerikában, — részesei és élvezői vagyunk annak a jólétnek, mely uj Hazánk földjén kijut minden becsületesen fáradozó munkásnak. De az áldást nem az ország, hanem az ISTEN adja minékiink. ő tőle száll alá minden jo adomány és tökéletes ajándék. Azért legyünk hálásak jo Istenünk iránt és juttassunk az ő tőle nyert áldások bővségeből és feleslegeinkből azoknak, kiknek sem tápláló kenyerük, sem hideg ellen védő ruházatjuk nincsen. Gondoljunk a szegényekre, a nélkülözőkre, az árvákra és az özegyekre. Ezeknek a részét nálunk tette le a jo Isten/ Könyörüljünk, hogy mi is könyörületességet találjunk egy napon!
