Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-11-13 / 46. szám
M AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. De nem azért, mert mindezeket megszüntettétek, hanem azért, mert az eredeti okra: az ó emberre új embert öltöttetek. Ez ami Istenünknek, ez ami Krisztusunknak örök célja, melyet anyaszentegyházán keresztül akar megvalósítani mindazoknak életében, akik önmagukat alárendelik jellemformáló munkájának. Oly anyagból dolgozik ő, mely tartósabb az ércnél, drágább az aranynál, fehérebb a hónál, ragyogóbb a gyémántnál és alakíthatóbb az agyagnál. A jellemből dolgozik ő és teszi az eredményt oly termékké, mely magán viseli a teremtő képmását. A kész eredmény: az igaz keresztyén em- bsr, mely összehasonlíthatatlanul szent és csudálatos. Ember képtelen erre. A mindenható Istennek örökké élő, szent fia az, aki újjá szüli az ember szivét, erőssé teszi lelkét, megnemesiti gondolkozását és a romlott életet Istenben dicsőült életre változtatja. Ilyen erővel bir az ő evangyélioma, mely “Istennek hatalma minden hívőnek idvességére.” Amen! UTÓIMA. Mindenható Isten/ Szent igéd hallgatása alatt é- reztük azt a hatalmat, melyet a Krisztus evangyéliomá- ban adtál nekünk, gyermekeidnek, örök idvességünkre. Hálatelt szívvel mondunk érte köszönetét, Oh vedd kedvesen elismerésünk gyarló megnyilatkozását. Éreztük mi mindig, hogy a te kegyelmed vélünk lakozik. Kegyességedből könyörülsz mirajtunk és nem engeded, hogy elvesszünk. Nagy irgalmaddal körül ve- szesz minket és bűneinktől megtisztítasz minket. De a természetünknél fogva rosszra való hajlandóságunk hatalmába kerített. Engedtünk a kisértő szavainak. Bűnt bűnre halmoztunk, aminek következtében Ínség, nyomor, szenvedés és keserűség volt osztályrészünk. És mi az okot még ekkor sem önmagunkba kerestük, hanem ajkunk zúgoldásra nyílt meg ellened, gondviselő édes atyánk ellen. Bocsásd meg a mi bűneinket és vezérelj ezután minket a szent és kegyes éltre, hogy legyen a mi életünk előtted mindenkoron kedves. Ezt kérjük a te szent fiad, az Ur Jézus Krisztus nevében. Amen/ VASÁRNAPN ISKOLAI LECZKE NOV. 14-RE. Bibliai rész: Máthé 8 r. 5-13; 9 r. 35-38. E történet egy századost állít elénk, ki először is katona volt és pogány. Mint tudjuk, a katona parancsolni szeret s engedelmeskedik, mikor rendszerint valami földi hatalommal rendelkező szónak veti magát alá. A katonák ugyan vallástalanoknak nem mondhatók, de a- mennyiben van vallásos hitük, az rendesen valamely hatalmas, szervezet fényes testülethez való ragaszkodásban nyer kifejezést. És ime e százados feltétlenül hitt Jézusban. Nem úgy mint ma sok keresztyénnek nevezett egyén mondja, hogy hisz. A százados hitte, hogy Jézus Isteni hatalommal rendelkezik, hitte hogy Jézusnak úgy az egészség, mint a betegség is úgy alá vetve, mint neki az alárendeltjei. Ez a százados nemcsak arra nem tartotta magát méltónak, hogy Jézus az ő házában menjen, hanem arra sem, hogy Jézus elé járulhasson. Kitűnik ebből az a feltétlen bizalom, mellyel a százados volt Jézus iráánt. És mi történt? A szolga, a kit a százados annyira szeretett: meggyógyult. Amig Jézus csodálkozva szemléli a százados hitét, azalatt a körülállók várták Jézus válaszát. Jézus pedig követőihez fordulva igy szólt: “Bizony mondom néktek, az egész Izráel Ily erős hit mását nem mutathatná fel!” S mond a századosnak: “Mint hiszed úgy légyen! És találá az a szolgát — egészségben. Mindenek megtörténte után Jézus tanítványait kibocsájtja. Isten országának terjesztését Jézus tanítványaira bízza. E tanítványoknak feladata volt, hogy bizonyságot tegyenek Isten országa elérkezéséről. Feltétlenül bizonyosnak kell lenni a felől, hogy Jézus felülről való s hogy benne a tökéletes mennyei életrend nyilvánult. Küldetésükben téijesen Istenre kell támaszkodniok. “A ki titeket befogad, engem fogad be s a ki engem be fogad, az azt fogadja be, aki engem küldött — igy szól Jézus! Ne féljen hát az apostol, de ne is támaszkodjék magára. Mikor szorongatják őket s egyik városból a másikba kell menniök, rázzák le még a port is lábaikról és ne rettegjenek. Mikor gúnyolják őket, ne féljenek! Nem sok idők múltán kitűnt, hogy majdnem mind a tizenketten alkalmasak voltak a nagy feladat teljesítésére, Jézus evangéliomának minden népek közötti hirdetésére. VASÁRNAPI ISKOLAI LECZKE NOV. 21-RE. Bibliai rész: Máthé 10 r. 5-8; 29-31, 37-42. Elérkezett az idő, hogy a tanítványok széllyel járván tanítsanak mindeneket és hirdessék Isten országának gyönyörűségét. E 12 tanítvány a folyton Jézussal való társalgás által kétség kívül átérezték Jézusnak kimagyarázhatatlan szeretetét. Talán érezték saját gyengeségüket, talán félve gondoltak a nehézségekre, melyekkel majd meg kell küzdeniök s e feletti félelmükben kissé elcsüggedtek. Jézus ezt látván, igy szólott hoz zájuk: Ne menjetek a pogányok közé. Ne menjetek még a Samaritánusokhoz sem! Menjetek csak Izráel házának eltévedt juhaihoz! És ha majd ezek között sikerül eredményes munkát felmutatni, akkor majd következni fog a nagyobb, nehezebb feladat teljesítése. Menjetek először oda, ahol a nagy igazságok hatnak még! Az egész világot meg kell hódítani; a leggonoszabb embereket meg kell javítani. Ez a végcél! De a ki a legnehezebb feladatot előbb megakarja oldani mint a közel- valót, az kevesebbet tesz a vég cél elérésére, mint a ki türelemmel s alázatosan előbb a könnyebben megnyerhető lelkek közül sereget gyűjt s mikor már munkatársai is, tapasztalatai is vannak, akkor hatol messzebbre. Mielőtt pedig a tanítványok elindulnának, Jézus gyengéden figyelmezteti őket, mondván: Ne vigyetek magatokkal sok terhet, hogy az negátoljon a mozgásban és a lelki cél érdekében folytatandó küzdelemben. Ne vigyetek magatokkal sok pénzt! Jézus nem szereti ha az ő tanítványainak figyelme az anyagiak tömeges megszerzésére irányul. És ez nem is túlzás, mert Jézus az apostol lelki fiiggetlenségérel együtt a hívek hála- datosságát is követeli: Méltó a munkás a maga táplálékára! Az apostol nem abban külömbözik más emberektől, hogy neki nincs szüksége kenyérre, hanem abban, hogy az igazi apostol a Jézus és lélek üdvösségének ügyét az anyagiakért se fel nem áldozza, se el nem hanyagolja. (Folytatás a 16 ik oldalon).
