Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-11-13 / 46. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA, A keresztyén ember és a szociális kérdés. 1 A gazdag és a szegény. Testvérek! Ha fönt és alant, a gazdagoknál, hatalmasoknál,, a szegényeknél a nép minden rétegénél a keresztyén hit uralkodnék: nem volna szociális, társadalmi kérdés, vagy legalább is élét veszített volna. Mert az egyes osztályok közti ellentétek csak akkor válnak nyomasztókká és sérelmesekké, ha gazdag és szegény mint ellenség állnak egymással szemben, amikor a szegény a gazdagnak javait magának szeretné, a gazdag pedig a szegényt gőgösen lenézi. De milyen kitűnő orvosság az előkelők büszkesége ellen: az evangélium. A Biblia szerint a gazdag csupán sáfárul rendeltetett az Istentől javai mellé. Reá mutat az evangélium a gazdagságban rejlő veszedelemre, könyörtelenül elitéli a gazdagok szívtelenségét, jogtalanságait, nagyra- vágyását, s hogy mily nagy felelősséggel tartoznak Isten előtt, e szavakkal adja tudtunkra: “Akinek sok adatott, attól sok is kívántatik” Az evangélium minden részében védelmébe veszi a szegényeket, a gyengéket. A legegyszerűbb munkásnak is megadja az őt megillető tiszteletet. Sőt nem elégszik meg ezzel, hanem helyesli és sürgeti azt a törekvést is, amely embertársaink szociális viszonyainak javítására, a terhek igazságos elosztására és az emberi társadalom épületének javítására irányul. Az elnyomott szegény néposztálynak amint Jézus volt eddig a legigazabb barátja, úgy az evangélium ma is a legerősebb támasza. És a mai munkásámitó vezérek: elakarják sikkasztani a szegény nép szeme elől az evangéliumot. 2 Az állam feladata. Az állam kötelessége, hogy a bűnnek kedvező viszonyokat megszüntesse és helyükbe olyan életviszonyo kát teremtsen, amelyek a szorgalmas munkásemberekhez méltó létet, tisztességes megélhetést biztosítsanak. Ki kell küszöbölni a gyárakból, a lakásokból mindazt, ami a szemérmet sérti, és a tisztaságot veszélyezteti. A munkaidőnek nem szabad túl hoszszura nyúlnia. Értelmes beosztás: 8 órai munka, 8 órai alvás, 8 órai nemes szórakozás. A vasárnap, mint a pihenésnek a napja, (heti 1 nap szünet) részesüljön törvényes oltalomban. A munkaadó és munkások közti béke ápolására olyanforma törvényes intézkedések helyezendők kilátásba, hogy a munkások jogai teljesen tökéletes mértékben érvényesülhessenek. (Munkás esküdtszék.) 3 Reform segit, nem forradalom. Sokan, akik a munkás nép nyomorán segíteni óhajtanak, úgy gondolják, hogy a magántulajdon megszüntetésével, a tőkepénzes társadalmi rend eltörlésével teremthető meg a jövő állama. Balgatagul úgy gondolkoznak, hogy a jövő ezen államában maguktól leomlanak a rang, a hivatás és vagyonbeli kiilömbség korlátái. Ezért az ábrándképért, mely Biblia ellenes, mert “szegények mindig lesznek veletek”, mert “kiki amibe hivatott abban maradjon” — csak az üres fejüek, munkakerülők, csavargók lelkesedhetnek. Olyan ez az ő ábrándjuk, mint az Eldorádó meséje, mindenki tudja, hogy nem igaz. E különben szép terv megvalósulásának útjában két szikla fekszik, a- melyeken az okvetlenül szétzuzódik. Az egyik az emberek tagadhatatlanul külömböző természete, a másik pedig az emberi bűn és önzés hatalma. Az emberek nem egyforma hajlamúak. Éppen a- zért nem is minden munkához egyformán használhatók, nem is minden dologban tanúsítanak egyforma ügyességet. A jövő államának polgárai mindent tanulnának, mindent végeznének, mi sem természetesebb mint az, hogy semmihez sem értenének úgy, mint kellene. A jövő államában a munkadij is egyenlő lenne. Ha valaki lusta vagy szorgalmas, ügyes vagy ügyetlen, az mindegy volna. Ennek következtében a szorgalmasok is elrestülnének a serények hanyagul dolgoznának. A jövő államának felügyelőkből, hivatalnokokból álló olyan hadseregre lenne szüksége, amely mellett az U. S. mai hadserege megse látszanék. Mit csinálna a jövő állama azzal az általam is ismert detroiti munkakerülővel, aki csak hetenként 1—2 nap dolgozik, mert az ő heti fenntartására, lustaságára tekintettel elég? A jövő igy képzelt állama organizált kényszerintézet, rendőrállam lehetne. Százezerszer rosszabb, mint ez a mai beteges társadalom, mely gyógyításra szorult, gyógyításra vár. Gondoljuk el, hogy a fő hatalom egy lelkiismeretlen “clique”-nek kezébe kerülne, mint a mostani bol- seviki Oroszországban, hol titkon elrendelik, kiket kell a lengyelek elleni háborúban frontra küldeni, kiket kell jó hátra dugni az ágyutorka elől — gondolja el a szives olvasó: nem előbbre lehetett volna-e vinni a munkásmozgalmat, ha helyzetének javítására praktikus célokért küzdene, mint vakon rohan egy pár hibbant elméjű vezér, szépre festett, de bűnnel és nyomorral bélelt komédiás szekere után. Szociális reform, de nem forradalom, ez legyen a jelszavunk. Az evangélium a vallás alapján álló munkásmozgalomé: “Szocializmus Istennel” ezé a jövő. 4 Az elvtársak pártfanatizmusa kárhoztatandó. Az eddigi munkásmozgalmakat mindenkor maguk a munkások buktatták meg, vagy árulás vagy a munkások közt'dúló osztálykülömbséggel. Mert ez a munkások mozgalma halála, ők akik osztályok ellen harcolnak, önmaguk között osztályt teremtenek. Külön unióban van a laborer, a moulder, a mecha- nik. Az ács, az asztatalos, a plumber, a vasútnál külön kasztot alkott a váltó őr, vonatvezető, a fékező, a jeg- szedő konduktor. Szegények meglátják a más szemében a szálkát, s a magukében levő gerendát nem veszik észre. Az egyes uniók, a párt, a szakma érdekében megengedhetőnek tartanak mindent: hazudozást, bujtogatást__a fanatikus munkásoknak a párt—az elvtárs— előirt szabálya az Istene. A keresztyén ember ura: az egy igaz élő Isten. Éppen azért nem tartozhatik keresztyén ember olyan munkás szervezethez, amely a keresztyénség elleni küzdelmet irta zászlójára. Mert ha az ember Istentől elfordul, nem segit rajta semmiféle hatalom s hamar összedül az az épület amely a halandó erőknek — elvtársak — frázisa alapján áll. “AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ”
