Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1920-11-06 / 45. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 9 A SO. NORVALKI, CONN. MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ 25 ÉVES FENNÁLLÁSA ÉS ORGONA- SZENTELÉSI ÜNNEPÉLYÉNEK EMLÉKÉRE. 1920 AUGUSZTUS 8. összeállította; — Joczik István. Mélyen Tisztelt Ünneplő Közönség: Ha visszatekintünk a múltban arra a kicsiny, de lelkes református egyénekből álló csoportra, a kiket az isteni bölcs Gondviselés által irányított életút jók ide hozott el So. Norvalk városába,-hogy itt folytassák to­vább azt az életküzdelmet, melyhez az igazi erőt min­denkinek a hit és reménység adja meg, — mondon ha visszatekintünk a so. norvalki magyar reformátusság múltjának 25 esztendővel ezelőtti világába; — milyen másképen volt minden AKKOR, mint a hogyan az van MOST! Ezt a különbséget nem csupán anyagi téren, ha­nem még inkább szellemi és lelki téren kell észreven­nünk és értékelnünk. Mert bár kívánatos és szükséges is, hogy nemzetünk, közelebbről vallásfelekezetünk ide kivetődött tagjai anyagi tekintetben is megtalálják az uj Hazában boldogulásuknak feltételeit, — de még sokkal inkább kivánatosabb és szükséges, hogy el ne veszítsék soha azokat a leüti javakat, miket drága és boldogitő örökség gyanánt hoztak ki magukkal az édes Hazából. Sőt ezeket a javakat nem elég csupán megtarta­nunk, — hanem gyarapitanunk is szent kötelességünk. Már pedig lelki tehetségeinket, vallásos érzéseinket csakis úgy tudhatjuk gyarapítani, ha meg vannak e- hez az okvetlen szükséges eszközök, — minők a tem­plom, az egyház és azok által az Isten igéjének rend­szeres hirdettetése. 25 esztendővel ezelőtt a magyar reformátusok egyházi, vallásos élete mily kezdetleges állapotban volt ittten! Nem volt senki, a ki a szivekben a szent tűz lángját élsztette, a hitet erősítette, a Szeretet és vi­gasztalás szent Evangéliumát hirdette volna az élet küzdelmekben megfáradt és sokszor össze is tört lelkek- nek! Szétszórt csontok és oldott kéve gyanánt élt a különben is csekély számú magyarság So. Norvalk vá­rosában ! De bár mily sok és nehéz küzdelem jutott is osz­tályrészül az ut törőknek, ezek nem csüggedtek és nem is lankadtak meg a reájuk váró kötelességek teljesítésé­ben! Elismerés és dicsősség illeti meg azokat a fér­fiakat, az első magyar református települőket So. Nor­valk városában, a kik nem engedték kialudni sziveik­ből a hit és vallásos érzületnek szent lángját! Magukévá tették a szent jelszót: — Bízzál Isten­ben, — ö megsegít! őket is tettre serkentette az Is­tennek szeretete és a vallásos érzelem. így történt hogy a hagyományos magyar református egyházszere­tet és szent áldozatkészség itt is gyümölcsöket kez­dett teremni egy TEMPLOMALAP összehozásában. Hiszen mi lehetett volna édesebb vágya, buzgóbb óhaja az itt megtélepedett hii reformátusságnak, mint hogy mihamarabb megláthassák felépülni a templomot, — Isten imádásának szent hajlékát, hol megszenteltet­hessék örömeiket és kizokoghassák szivük báanatjait. Elősegíteni látszott a mozgalom sikerét az a kö­rülmény is, hogy mindjárt a az első magyar telepesek­kel egyidejűiéi egy prédikátor is fellépett közöttük, a ki kezdetben egészen ki elégíteni látszott a hívek lelki szükségleteit, a menyiben vasárnaponként istentiszte­letre szépen összegyűjtötte a református magyarságot és tőle telhetőleg tanította a népet. Később azonban ezen egyén elhagyta apáinak szent vallását és idegen felekezet befolyása alá került, sőt oda akarta terelni a már ekkor szép virágzásnak indult so. norvalki ma­gyar ref. kisded gyülekezetei is. Természetesen ez a terve nem sikerülhetett neki, — ellenben sikerült neki annyit elérnie, hogy két részre szakította az addig egy­séges és már szép vagyonnal is rendelkező gyülekeze­tét. A kisebb rész (mintegy 10—12 család) követte a prédikátort, ki magával vitte az egyház könyveit is. A nagyobbik rész pásztor nélkül maradt. A gyüleke­zet tagjainak zömét és hitben tántorithatlanul meg­maradt buzgó részét képező párt ekkor szent lelkese­déssel elhatározta, hogy megalakítja a magyar ref. egyházat. So. Norvalkon és ennek vezetésére otthonról kihezatja a gyülekezet tagjainak nagy része- által sze­mélyesen is jól ismert, becsült és szeretett Dokus Gá- ber főnyi, Abauj m. tanító urat. A meghívó csakugyan el is ment Fonyba és a de­rék férfiú hajlott egykori tanítványainak és tisztelői­nek kérésére, — s már 1893 Ápr. 6-án meg is érkezett hívei körébe So. Norvalkra. — Miután azonban ő még nem nyerhetett felhatalmazást a lelkészi teendők vég­zésére, __ ennél fogva szükséges volt, hogy tanulmá­nyait az egyházi főhatóság rendelkezései szerint sza­bályszerűen folytassa itten és megfelelő vizsgatétel u- tán lelkésszé avattassák. Dokus Gábor ur az eléje irt kötelességeknek híven eleget is tett, — minek követ­keztében vizsgáinak eredményes letétele után 1894 Dec. 7-én a Reformed Church in the U. S.-nek New- yorki egyházmegyéje előtt Brooklynban az egyház­megye lelkészei közzé föl vétetett. Lelkésszé avattatása ugyanez év Dec. 9-én történt meg, a mikor egyidejű­leg a gyülekezetei is fel vette a missioi hatoság a ren­desen megszervezett egyházak sorába. Ettől az időtől kezdhetjük az egyház valódi életét számítani. Az első egyházi jegyzőkönyvi feljegyzést 1896 Febr. 25-ről találjuk. Ebben azonban magának az egyháznak megalakulási dolgaira semmi feljegyzést nem foglaltatik, hanem csak annyi mondatik, hogy Lé- vay Dániel, — még életben levő tagtestvérünk, — egy gyűlést hivott össze, a melyen megalakították a Refor­mátus Egyházi Egyletet. Az érdeklődést és buzgoságot mutatja az, hogy az uj egylet tagjaiul 35 egyén iratkozott be és az egylet azonnal meg is kezdte munkálkodását. Ezen 35 tagból még a következő egyház tagok él­nek kik is végig fáradhatatlan ki tartással küzdöttek az egyház fel virágzásán: Nt. Dókus Gábor lelkész ur, Lévai Dániel, Ákos István, Kvancz János, Balázs István,, idb Szabó András Kurimai Gábor, Szőcs István, idb Jobbágy István, Papp János, Magyar József, Bárdos Jó­zsef, Warga Mihály, idb. Soltész József, Csehi Péter és. Rimány József. Tehát 16-an őrülhetnek és hálát adhatnak a jó Is­tennek hogy meg érték és láthatják hogy az általuk el vetett mustár mag mily terebélyes fává növekedett. Tizen elhaltak az alapítók közül, hatan élnek még u- gyan, de az egyházra nézve halottak. Néíyen pedig el távoztak más vidékre.

Next

/
Thumbnails
Contents