Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-10-30 / 44. szám
16 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. HALF BROS. TELJES LAKÁS BERENDEZÉSEK—BÚTOROK. SZŐNYEGEK, KÁLYHÁK ÉS KOFFEREK. ESnnyfl let'izetési feltételek! — A L'-gkedvezményesebb áraki VICTOR, EDISON ÉS COLUMBIA i«*zélá gépek és recordok. Storunkban magyarul és tótul is beszélünk. 120—122 K. áík UTCZA :::::::::::: r : : HOMESTEAD, PA A FÜGEFA. (Folytatás az 5-ik oldalról) Más fáktól vagy bokroktól, amelyek jobbak voltak nálánál, fogta el a helyet. De nem csak ezt. A fügefák gondos ápolás mellett 20—30 lábnyi magasságra is felnyúlnak, s szép, bő árnyékot adó levelek tenyésznek kiterjedt ágain. Közelében más növények nem fejlődhetnek, mert a napfényt nélkülözik. Az ilyen fa a földet is kiéli maga körül. Azért: vágd ki a gyünölcstelen, értéktelen, kárt okozó fát! A fejsze már a gyökerekre vetve — s az Ítélet még egyszer eh marad. Kinek a révén? Ki merészel a gazda jogába a- vatkozni? A vincellér, a hü ember, akinek szive vérzik. Hát az az ápolás és munka, amit éveken át e fára fordított, hiába, hasztalan lett volna ? óh, talán a hibát ő nála kell kefesni? Ezért kérelemre szánja magát: Uram, hagyj békét neki még ez esztendőben, mig kö- i'öskerül megkapálom és megtrágyázom: és ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt. A biró hallgat; nem mond se igent, se nemet. A vincellér kérését teljesiti, megindító szavainak enged. A büntető kar lehanyatlik és a fügefa ismét egy évi kegyelmi időt kap. S egyedül és kizárólag a szelíd vincellér közbelépése folytán. Ez minden lehetőt el akar követni, minden akadályt elhárítván és a legmegfelelőbb tápanyaggal szolgálván. Hogy használ-e ez valamit, az magától a fától függ, mert erőszakkal nem kényszeri thette gyümölcstermésre. Ezt fejezi ki világosan a jó vincellér e szavakban: és ha gyümölcsöt terem, jó. A- zután, ha az utolsó szeretetteljes kísérlet is kudarccal végződik, nem fog érderében szót emelni, hanem be- lenyuszik a rettenetes Ítéletbe. Akkor a jó indulat és a hosszutürés is megszűnik a meddő fügefával szemben. Ennek a nagy jóságnak van alapja, de van határa is. Nem tudod-e, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít? A Jézus példázatában említett fügefában tisztán és nyilván Izráelre esmerünk, azokra a meg nem tévőkre Izráel népe között, akikkel az Isten Fia földön jártában érintkezett. Mi mindent megtett Isten Izréel javára!? S még többet is megtett volna érte, hiszen elkülönített, kiválasztott, oltalmába vett néppé tette. Olvassuk el csak a CXXXVI-ik zsoltárban Isten örök jóságának és csuláinak sorozatát. Izráel nemzetsége hozhatott volna gyümölcsöt: hitet és szeretet. Mégis Isten panaszkodik, hogy a nép megkeményedett nyakú (Zsolt LXXV: 6), makacs és gonosz. Tudjuk a történetből, hogy a zsidók folyton elcsüggedtek és zúgolódtak, ahol bizniok és hinniök kellett volna; hogy Istent káromolták akkor, amikor halát kellett volna adniok. Mennyire támogatta, gyámolította az Ur e népet! Amaz időtől kezdve, amikor erős karral elvezérelte őket Egytomból, a szolgálat házából a megígért Kanaan földjére, addig az ideig, amig magát az Isten Fiát is megvetették. Isten hosszutürésének bizonyságláncolatát tapasztaljuk. Ám a gyümölcs elmaradt. A zsidó nép, mint nép nem ismerte meg, amik néki .békességére valók voltak (v.ö. Luk. XIX: 42), hanem Isten Ítéletét hívta ki maga ellen. Pilátus előtt ezt kiabálták: Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon (Mát. XXVII: 25). S ez meglett. Isten büntetését a Főpap imája hárította el. Az Isten Fia és a világ Megváltója nem hiába esedezett az Atyához. Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem (Ján. XI: 42). Isten meghosszabbitotta az Izraelnek engedélyezett kegyelmi időt. Hosszú kegyelmi év volt, amelyben Isten utolsó kísérleteit nyújtotta szere- tetének, hogy a nép megmeneküljön. Az apostolok nagy erőfeszítéssel tettek tanúbizonyságot, vérüket is ontották Jézus ügyéért; a Szentlélek sok szívben működött s az izraeliták és pogányok közül sokan megtérvén, Isten országába jutottak. De minden megmentési kísérletnek ellenszegültek. A keresztről szóló tudományban megbotránkoztak. Izráel megérett az Ítéletre, fája kivágattatok. Isten nem csufoltatik meg. (Gal. VI: 7). Az izráeliták helyébe uj fügefa gyanánt a keresztyének léptek, sőt közülünk mindenkinek példányképül szolgál az. Mily jóságos volt Isten te irántad! Keresztyénnek születtél és igéjét nyújtotta neked. Miként Timótheus, te is gyermekségedtől fogva tudod a szent Írásokat, melyek téged bölccsé tehetnek az idvességre a Jézus Krisztusban való hit által (II. Tim. III: 15). Hányadán vagy a gyümölccsel? Hozhatsz, sőt kell is teremned gyümölcsöt. Vizsgáld meg magadat etekin- tetben. A Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketürés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség (Gal. V: 22). Némelyek fáján csak levelek nőttek s az, aki plántált tégedet, évről-évre eljön megnézni, ha vájjon megváltoztál-e, ha vájjon végre szívből megtért ember lettébe. Tudod-e, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít? Mit tegyen még veled, hogy megújulj, megja vulj? Ha Isten az ő igazsága és igazságossága szerint akarna velünk bánni, régen kiirtott volna bennünket. Világos- ez előtted ? Hiszed-e ezt ? Igen, elmélkedjél bűneid és gonoszságaid felett. Vétkeid számtalanok. Soha se hallottad e komoly felszólítást: Vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába/?— Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni (Zsid. X: 31). Milyen sokan elhibázzák életük célját! Ahelyett, hogy áldást árasztanának felebarátaikra, még azokat is akadályozzák a jó gyakorlásában. Ha Jézus nem könyörögne érettünk, mi lenne belőlünk? Hogy éltél és élni fogsz, ő neki köszönheted. Tudod-e, meddig terjed még életidőd? Hátha még ma vágattatol ki, mint haszontalan fa?! Azért minden napodat utolsónak, megtérési napnak tekintsd, s ne feledd, hogy Istennek jósága téged megtérésre indít! Amen.