Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-10-30 / 44. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. CSALÁDI KÖR Rovatvezető: Nt. Tóth Mihály Alphai ref. lelkész. AZ ISTENI GONDVISELÉS. Élőének: 46 Zsoltár 1. 2. 3. Bibliai rész: Zsoltárok könyve 46:1-12. Utóének: 62 Zsoltár 1. 4. 5. ELŐIMA. Reménységünknek Istene/ Hozzád folyamodunk. Téged keresünk. Benned bízunk, mert te mindenek fölött álló hatalom és örök nagyság vagy. Midőn reánk tör ellenségünk s üz, kerget a bűntudat, szemeinkből könnyeket facsar a fájdalom, a szén védésektől sajog a szív és a megpróbáltatások súlyos terhe vállainkra nehezül: te nem tekinted bűnös voltunkat, hanem erős hatalmadban megtartasz minket.. “Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe. Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától:” mi nem félünk, mert “Isten ami oltalmunk és erősségünk/ Igen bizonyos segítség a nyomorúságban/” Légy velünk, Atyánk, még akkor is, amikor futunk előled, amikor kerülünk téged és megvetjük a véled való közösséget/ Építs számunkra hajlékot! örökké való karjaiddal tarts fönn bennünket, amikor el akarunk merülni bűneinknek örvényében! Forrásaidnak árjával örvendeztesd meg véren szerzet anyaszentegyházadat! A tiszta tudományt tartsd meg benne, hogy legyen az élő vizeknek örök kútfeje/ Ereszd ki haragodat, hogy szeppenjen meg a föld; a zajon gó nemzetek némúljanak el és a háborgó országok csendesedjenek le/ Némitsd el a hadakat/ Törd ösz- sze az iveket! Rontsd el a kopjákat/ Égesd el tűzben a hadi szekereket! Oh seregeknek Ura légy velünk! Oh Jákobnak Istene légy ami várunk/ Oh békességnek angyala suhanj meg felettünk/ Amen/ TANÍTÁS. V. Mózes 33:27. Egy saxoniai kis faluban, komor november napon történt; abban az esztendőben, 1630-ban, amikor a hős és kegyes svéd király, Gusztáv Adolf német földre lépett, hogy protestáns testvéreit segítse a katholikus seregekkel szemben, melyeknek vezére a kegyetlenségéről ismert Tilly volt. Ezen a novemberi estén ott ült kis viskójában, valahol a falu végén, egy őszbe borult özvegy asszonyka. Egyetlen fia. ki vagy húsz éves lehetett, Iélekszakadva ront be az igénytelen épület ajtaján és rémülten újságolja, hogy az ellenséges spanyol katholikus seregek egyik különítménye feléjük tart s az éjjel bizonyára keresztül vonúl a csöndes protestáns falun. Össze tett kezekkel könyörgött hát édes anyjának, hogy fussanak és keressenek menedéket az erdők barlangjaiban, mig az ellenség átvonúl a falun. De ez a jó örg asszony nem hallgatott fiára. Ebben a hajlékban nem bántotta még őt soha senki. “És ha az Isten úgy akarja” — úgymond— “megment minket most is a veszedelemtől.... Imádkozzunk!” Mécset gyújtott. Elővette kopott imádságos könyvét. És imádkozott. Azután énekelt: “Körültünk, Uram, erős kőfalt építs!” Fia erre teljesen elveszítette türelmét és azt mondotta édes anyjának, hogy ostoba éneklésével és a mécs világával készakarva magukra tereli az ellenség figyelmét. De a kegyes lelkű asszony álha- tatos maradt és folytatta az éneklést: “Körültünk, U- ram, erős kőfalt építs!” “Hogy építhetne az Ur kőfalat körültünk ?” — kérdezte leplezetlen haraggal a fiú. “Hiszen a csodák korszaka már régen elmúlt”! “Az Ur megteheti, ha úgy akarja,’” — felelt szelíden a jó öreg. És egész éjszakán keresztül buzgón imádkozott és rendületlenül énekelt: “Körültünk, Uram erős kőfalt építs!” A fiú fogvacogva várta, hogy mikor lobban lángra fejük fölött a ház és mikor tör be hozzájuk az ellenség, hogy meggyilkolja őket is, mint előttük már oly sok protestáns családot. Még az ablakon sem mert kitekinteni. Reggelre kelve azonban mégis elhatározta, hogy kilép és megnézi, mi történt és miért nem jött az ellenség? Mikor az ajtót ki akarja nyitni, nem tudjá. El van torlaszolva. Az éjjel erős hózivatar támadt és egészen behordta a félreeső házacskát elfödve azt teljesen az ellenség szemei elől. Később megtudta, hogy az éjjel csakugyan átvonúlt az ellenség a falun, még pedig rabolva, gyilkolva, pusztítva mindent, ami keze ügyébe akadt, ő maga, a hitetlen fiú, hivő, imádkozó és éneklő anyjával, aki az isteni gondviselésben oly rendületlenül bízott, szerencsésen megmenekült minden veszedelemtől. Az Ur tehát mégis csak épített kőfalat körültök. Ez az öreg asszonyka bízott rendületlenül az Urban. És nem csalatkozott meg. Bizzunk mi is az Urban! És nem fogunk megcsalatkozni. Istennek hatalma minden körülmények között megtart minket. Már az írások biztosítanak arról, hogy, aki megtartja az ég madarait, sokkal inkább megtart minket. Az isteni gondviselés egyetemes. Az ő országa min denek fölött uralkodik. Csak úgy kormányozhatja az egészet, ha ellenőrzi az1 egészet alkotó részeket, ő igazgatja a vizek folyását, de ott áll azok forrásainál is. Gondviselése mindenre kiterjedő és aprólékos. Mint az óriási ajtók aránylag pici sarkvason fordúlnak, Isten végtelen nagysága is az apró dolgoknak pontos végrehajtásán nyugszik. Nagysága teszi őt képessé arra, hogy a kicsiségekről is gondoskodjék. Csak egy véget- len nagyság fordíthat odaadó figyelmet a végtelenül kicsi dolgokra is. A tökéletességet a csekélységek alkotják. Az a saxóniai jó öreg asszonyka mily elenyésző egyedet képezett Isten gondviselésének végetlen körében! És mégis figyelme nem kerülte őt ki. Épített ko- rülte hófúvatagból falat, mely eltakarta őt a vértszomjazó ellenség szemei elől. Beszélik, hogy a legelső amerikai orvos-misszioná
