Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1920-10-23 / 43. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. szervezet fentartásával, az október 18 és következő napokon Norristownban, Pennsylvania államban tar­tandó egyházkerületi gyűlésen Nánássy Lajos perth- amboyi lelkész fogja képviselni a presbitériumok meg­bízatása alapján. A nyugati egyházmegye ügyét Ka- lassay Sándor esperes bonyolítja le egy szintén októ­ber folyamán tartott kerületi gyűlésén a Pittsburgh Synodnak. így kilátás van arra, hogy nemsokára a rendes mederbe terelődnek a reformátusok egyházi dolgai. A kereszténység a mai világ újjáépítésében. A keresztény felekezetek nemzetközi nagygyűlése Gentben. A múlt hóban tartották a világ összes keresztény felekezetei nemzetközi nagygyűlésüket Genfben. E vi­lágkongresszus eszméje Amerikából indult ki és célja volt az egész kereszténységet nagy és benső egységbe forrasztani; hatalmas táborba terelni, hogy azután az egész kereszténység mint egy test és lélek, összes szel­lemi és erkölcsi fegyvereivel nekivágjon a szétrombolt, a háború folytán tönkretett világ újjáépítésének. A ke­reszténységnek tehát ezentúl, mint jól szrvezett had­seregnek, az élet küzdőterére kell lépnie és az élet egész területét, minden hivatást, minden foglalkozást, a csa­ládi, a társadalmi, a gazdasági, a politikai életet a ma­ga eszményeivel és vezető elveivel át kell hatnia. Mielőtt azonban a megszervezett kereszténység síkra szállna, belső egységbe kell az összes keresztény felekezeteknek forrniok és e célból a “hitre” és “alkot­mányra” vonatkozólag egységes alapra kell helyezked­niük. Ennek a dogmatikai alapnak megtalálása volt a genfi kongresszus célja. A gyűlésen a magyarországi egyet. ref. egyháznak képviselői is megjelentek és előadásukkal benső rokon- szenvre hangolták a lesulytott magyarországi egyet, ref. egyház ügye iránt a Congressusnak összes tagjait. A Krisztus hitében és szeretetében való egységet nagyszerűen dokumentálta azon tény, hogy a gyűlésen a keleti catholikus egyháznak főpapjai egy templomban végezték a szertartást és együtt vették fel a szent va­csorát a protestáns egyház püspökeivel és papjaival,— természetesen kiki a maga egyházának, vallásának szer tartásai szerint. A Congressuson a kér. szeretet és meg- békülés bizonysága volt az is, hogy a szónoklatok an­gol, német és franczia nyelven hangzottak el és senki­nek eszébe sem jutott ez ellen bárminemű felszólam­lást tenni. Mi lesz a világból. Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja számára: Irta: Kovács János békeván ref. lelkész. Ma Oct. 1-én végigmegyek megszokott kedves tá­junkon, az u. m. “magyar ut”-on: milyen változás s mondhatnám, mekkora felfordulás és visszásság min- dennütt. A benderi tó teljesen kiszáradt, ami több mint két 5 évtizeddel ezelőtt történt csak meg utoljára. Egy ke­gyetlen nagy oszlopot állított oda valaki a közepébe, mintegy hirdetve az utókornak, hogy “Itt nyugszik Bender tó élt 25 éveket”. A White tó még létezik, de úgy körülfogták a te­lepesek, hogy a lélek már abba is csak hálni jár! Ar­ra az egy kis tócsára, ami még a hosszas szárazságból megmaradt az iskola földön, annyi vadkacsa jár, illetve jut, hogy azt gondolná az ember, talán ott adja le a szavazatát minden vadkacsa, ami ezen a vidéken lé­tezik ! A város, ahonnan jövök, elhagyatott város. A va- sutján nem láttam talán kétszer vonatot az idén. A kereskedője megszökött a szomszéd városba s onnan is meg fog szökni. Két emberrel s egy házi ebbel ta­lálkoztam egész ott létem ideje alatt. A vidék csépel, mivel most annak az ideje volna, ha volna ideje. De amikor az eső nem esik, akkor ir­galmatlan nagy szél fu s amikor nem fagy akkor ret­tenetes meleg van, s végezetre amikor az idő alkalmas volna, akkor meg a cséplő gépnek kell eltörni. így hát csak a panasz minden felől Petőfivel. A termés problematikus. Általában véve kevés, sok esetben igen kevés. De hála Istennek azért is, ami van. Persze ezt kevés embertől lehet hallani. A mai vi­lág kezdi elfelejteni a hálaadást. Az élet egy folytonos küzdelem (itt) az adósság, illetve a kiadás ellen, mint ahogy valamikor küzdött az emberiség a bűn ellen. Minden drága és még drágább lesz s amiből fizetni kellene az mindig kevesebb. Hires bankok most koldulni járnak magánosokhoz pénzt, be­tétet. A jószág nem kell senkinek s kitelelni nem érde­mes. A hazából is folyton rósz hírek jönnek. Nincs ter­més s nincs semmisem. A korona ára nem leesett ha­nem lebukfenczezett. Két jegy ára onnan ide kijönni száz ezer korona. De még a ki jövetellel is úgy vagyunk mint a gazdag volt a Lázárral, hogy t. i. nem lehet. Canada a megmaradt Magyarország területéről való bevándorlást szigorúan betiltotta. Az emberek, Uram bocsá romlanak. Mindenki kön­nyű életet szeretne élni; Elég volt a nehézből! Az árak a hógyolyó csinálás módjára mennek: kicsiből kezdődik, s mire mihozzánk ér, ember magasságnyi lesz belőle. Mindenki nyughatatlan s senki sincs megelégedve sorsával. Ami esetünkben, ha szabad világban hazau­tazgathattunk volna s magunkat kedvünkre kikölthet­tük volna, az után bizonyára békésen leültünk volna egydarabig. így betegségünk a pénzünk, mit nem vág­hattak ki systém ánkból. Az ember nem vagyonából, pénzéből él, hanem szi­ve kívánságának teljesedéséből. Még csak leveleznünk sem lehet szabadon. írunk tizet is, mire egy odatalál s még ősszel meg kell Ír­nunk a tavaszra valót. A pénzküldéssel meg olyan for­mán vagyunk mint valamikor lehettek a szikratáví­róval: leadták s elküldték az üzenetet, de bizony az elveszett valahol a levegőben. A gyermekeink is eltévednek valahol az iskola, a farmerkedés és a közömbösség közötti, senki földjén. Csak akkor vesszük őket észre, mikor már felnőttek s akkor már késő. Ilyen körülmények között ki tudná megmondani. ugyan mi is lesz ebből a világból ? ,

Next

/
Thumbnails
Contents