Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-10-16 / 42. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 9 NEW YORK, N. Y. Lelkész; — Nt. Harsányi László. MEGHATÓ 1ST. TISZTELET A NEW-YORK HARLEMI' REF. EGYHÁZBAN. Lapunk múlt heti sz. ban nagy általánosságban megemlékeztünk volt arról a páratlan lefolyású istenitiszteletről, melynek szintere a múlt vasárnap délelőtt a 116-ik utczai ref templom volt, a hol is Nt. Harsányi László urat fogadták megható k" vétlenséggel és a szeretet, tisztelet minden előtörő jelével az ő kér* 1 hívei, kiktől ő három hosszú hónapon keresztül távol volt. Az ünnepélyes ist. tisztelet lefolyását most az elterjedt Amerikai Magyar Népszavának tudósítása nyomán a következőken közöljük mi is. ‘•Száz ellenséggel a nyakán a nyomorral küzd Magyarország” Harsányi László ref. lelkész beszámolója. Hogy ünnepelték a szülőhazát megjárt lelkészt a hivei. Vasárnap délelőtt a new yorki har lemi református hitközség tagjai a 116‘ik utcai templomban, hosszú, távol útról visszatért lelkészük, Harsányi László üdvözlésére gyűltek össze. Papp Károly segédlelkész imája nyitotta meg az ünnepi istentiszteletet. Pongó Zsigmond főgondnok üdvözölte a gyülekezet nevében a Magyarországról visszatért lelkészt. G. J. Mendenhall püspök, a new yorki egyházkerület superintendense imát mondott. Az ifjúsági zenekar — csupa csip-csup, apró kis emberke — egyházi himnuszokat játszott. Majd Harsányi László lépett a virágok százsziníi pompájába burkolt szószékre s elkezdett beszélni.... A templom hajóban százak ültek vagy álltak kísérteties csöndben. Lélekzet visszafojtottan lesték a lelkész ajkairól a szavakat .... s lassan-lassan az erős, marcona férfiak szemei könybe lábadtak s nők hangosan zokogtak.... Hirt hozott Magyarországról, a szeretett édes szülőhazáról; keserű, komor, szivekbemarkoló képeket festett fekete, sötét színek kel. Nem mondott újat... S talán éppen ez volt, ami könynyeket fakasztott az emberek szeméből. Mert nem mon dott újat, vigasztalót, reményt fa- kasztót... Csak megerősítette élőszavakkal azt, amit mi már annyiszoi megirtunk: Magyarország népe, a mi testvéreink a legszörnytibb nélkülözések kínjaival birkóznak, a leg- szörnyübb nyomor mardosó kínjait szenvedik. A városokban ezrével van nak, kiknek nincs betevő falatjuk, akiknek nincs egy ép ruhadarabjuk.. És a gyermekek sorsa. Kegyetlenül fájó volt amikor azokról beszélt, keresetlen egyszerűséggel, páthoz nélkül. Budapest kórházaiban az anyák újonnan született gyermekeiket papirosba pólyálják, nincs más táplálékuk, mint fekete kávé és még meg sem tudják az apróságokat fürösz- teni. Kis fia nyolc hétig volt Budapesten s nem látott tejet... Majd Erdélyről beszélt. Kincses Erdélyről, ami elszakított véreink földjéről.... Alig húszéves fiatal emberek— egykor délceg legények tömege — ma megrokkant, gönyedt alakok. A románok megbotoztatták őket. Megbotozták őket — a bestiák — mert magyarok mertek lenni.... Szomorú volt hallgatni a lelkészt, de legszo- morubb volt amikor elmondotta, hogy az ősi átok, a pártoskodás dl’1 * most is a szülőhazában. A rettenetes, borzasztó csapás nem tanította meg a magyart az összetartásra, még most is a nyomorral küzdve, száz ellenséggel a nyakán, egymás között vívnak ádáz politikai csatát egyes felelőtlen, maroknyi politikai csoportok, néha elrettentőén borzalmas tettekre ragadják magukat...A rend, a jogbiztonság laza az országban, igen laza, az egész ország lázas állapotban van.... Majd átadta a magyar nép üzenetét Magyar-Amerika lakóihoz: “Né ítéljük meg őket tulerősen, nehéz, súlyos betegségből lábbadoz nak még; mindig segítsük őket, nem csak anyagilag, de erkölcsileg is, a támogatásunkat ne vonjuk meg tőlük. Száz ellenséggel körülvéve éhesen, rongyossan küzdenek az elsodró áramlat ellen, de már kezd a józan értelem diadalmaskodni a nép nagyrésze felett, s jóakaró támogatás mellett erős a remény, hogy csakhamar életerős, törvénytisztelő jogállam lesz ismét Magyarország.” A beszámoló beszéd után a perselyekben még meg nem határozott célra, de az óhazaiak segélyezésére gyűjtöttek s a derék harlemiek néhány perc alatt 130 dollárt adtak össze. Az istenitiszteletet a magyar himnusz eléneklése fejezte be. A beszámoló után a hitközség kötelékébe tartozó Harlemi Jótékony Nőegylet s a presbyteri karcsaládias jellegű lakomát rendezett Harsányi László tiszteletére. A lakomán Pereszteghy Istvánná elnöknő, a Nőegylet nevében, Pongó Zsigmond főgondnok a presbyteri kar nevében üdvözölte az ünnepelt lelkészt. G. J. Mendenhall a new yorki egyházkerület superintendense meleg hangon biztosította a magyarságot arról, hogy befolyásos emberek az. intézőkörök figyelmét már rá is i- rányitották arra a mérhetetlen igazságtalanságra, a mi Magyarországgal történt... “Nem feledjük el. — úgymond — az ezer éves Magyarország nagy áldozatát, amit hozott a kereszténység, a nyugati civilizáció védelmében, amikor egyesegyedül, mint áthághatatlan bástya állott ellent a keletről jövő hordáknak. Az ezeréves Magyarország nem veszhet el, reá a jövőben még nagyobb hivatás vár, mint aminőt a múltban töltött be ....” Lelkes éljenzéssel, kitörő örömtől sugárzó szemekkel köszönték meg a derék főpapnak az egybegyűltek a rokonszenves szavakat. Illy Gejza. A debreczeni református nagy templom.
