Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1920-10-09 / 41. szám

12 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. van juttasanak egy párat ide is be­lőle. De eredmény nélkül. Egy Pittsburgh-i barátunk, a kö­zel múltban, húsz dollárt küldött er­re a czélra. (Fogadja hálás köszöne- tünket!) Sajnos azonban, de itten még pénzért sem lehet könyvet kap­ni jelenleg Magyar országból pedig még mindég nem lehet hozatni, “A KI KÉR, MIND KAP,” mondja a szent irás egy másik helyen. Tehát mi is kérünk mind ad­dig a mig nem kapunk. Kérünk mert égető szükségünk van jó magyar könyvekre. Különösen szükségünk van vallásos és tudományos tartal­mú könyvekre. Kérjük mind azon egyéneket, (de kiváltképen a ref. lel­készeket) hogy ha nélkülözhetnek egy pár könyvet, becses gyűjtemény eikből, juttassák el azokat hozzánk mi nél hamarabb. Kovács D. Mihály lev. titkár BRIDGEPORT. CONN. Lelkész; — Nt. Ludman Sándor. Október 6. Mint minden évben, úgy most is alkalmi vonatkozású ist. tisztelet ke­retében is megemlékezett a Pine streeti magyar református egyház­nak a buzgó közönsége e szomorú em lékü napról. A gyászistenitiszteletre nagy szá­mú közönség jött egybe, mely fele­kezeti különbség nélkül mély meg­hatottsággal hallgatta Nt. Ludman Sándor lelkipásztor izzó hazafias be- szédj ét. Ruhát a ruhátlanoknak. A bridgeporti első m. ref. egyház még a múlt ősszel mozgalmat indí­tott arra, hogy ruhaneműkkel fogja segíteni a magyar hazában levő ru­hátlanokat, mihelyt csomagokat le­het haza küldeni. Most, hogy erre nézve megvan a lehetőség, az egy­ház ezen tervét meg is fogja valósí­tani. A ládák hétfőn küldettek el az egyház által New Yorkba. Maga az egyház legalább százötven gyermek részére küld ruhát s ehhez csatol- tatnak az egyesek által adandó ru­haneműk. A ruhaneműk otthon vallásfeleke­zetre való tekintett nélkül osztatnak ki azoknak, a kiknek azokra a leg­nagyobb szükségük van. Minden ió református embernek, a Iri rrereti családját. — kötelessé(fe a Refor­mátus Egyesületbe belépni! — Benne v«n már ön, kedves testvér. — ebben ar. erős alapokon álló intézményben? Ne hanya­golja el a belépést, mint oly sokan, a kik könnyelműek voltak családjukkal szemben! Tr'on mée ma az egyesületi központi • 'kárnak felviiáItositásért. Az n rz'me e Stcv. Molnár 2G9 Plymuth str. Toledo, O. Mi a hir Canadában? OTTHON, SASK, CAN. Lelkész;—Nt. Dr. Hoffman Ferencz Theologiai kiképzés. Dr. Hoffman Ferencz, a keszt­helyi gazdasági akadémia volt ren­des tanára és Esztergom vármegye volt t. b. főjegyzője, a ki 5 évet meg­haladó szibériai hadifogság után a bolsheviki üldözések elől Cana’dába menekült és a kanadai kormánytól letelepedési engedélyt nyert,—majd a canadai Prezsb. egyház missioi fő­hatósága által az OTTHON telep (Sask) ref. missionáriusává neveze­tetett ki; — mint értesülünk, — Saskatoonba utazott theologiai ki- képeztetése bevégzése czéljából. — A tél folyamán vasárnaponként a közeli magyar telepükre fog legátio- ba menni. A theol. intézeti évfolyam bevégzése után Apr. ban ismét Ott­hon telepen fogja egyházi munkál­kodását folytatni. A nagy képzettségű derék fér­fiút, ki a belső elhivatás szózatának engedelmeskedve, — életét a Krisz­tus szolgálatában kívánja eltölteni, örömmel üdvözöljük azon a nagy lel­ki munka mezőn, melyen a munka oly sok és az arató oly kevés! Vajha megtalálná a boldogító jutalmat, mely a Krisztus hiv szolgáinak ki­jut, — azok után a súlyos megpró­báltatások után, a melyeken nékie a Haza szent szolgálatában át kel­lett volt mennie. Szerk. Látogatóba a szülőföldre. Konyha Ferencz és neje yorktoni Can. lakosok, a cséplési munkálatok bevégzése után rövid időre látoga­tóba visszatérnek az édes Hazába, Debreczenbe és vidékére. A Konyha házaspár azt „a typusát képviselik a magyar gavallér fajnak, a kiknek szív és nemes lelke mindenkor ké­szen áll a segítségre rászoruló ma­gyar testvérek felemelésére. Nem­csak egyesek irányában tanúsított e joszivü házaspár örömmel nyújtott pártfogást azon negyedszázadra tér jedő hosszú idő alatt, a mit itt el- töltöttek, — hanem bőkezű pártfo­gói, igazi Maecenásai voltak ők az Otthon telepi ref. egyháznak is, melynek Konyha testvérünk egyik megalapítója és mindezideig jegy­zője is. Mint szorgalmas, becsületes, jo lelkiismeretű, embertársait meg­becsülő egyén nemcsak a magyar­ság tiszteletét érdemelte ki, de iga­zán közbecsülés vette őtet körül a lakosság minden rétege részéről nemzetiség és valláskülönbség nél­kül. Figyelemre és megemlítésre méltó szép dolog, hogy az összes ka­nadai magyar papok az ő atyai vé­delme és támogatása mellett kezdték meg és folytatták minde­nütt szent munkálkodásukat.A Kony ha házaspár jól ismert vendég- szerető hajléka nyújtott szállást az érkezőnek és a távozónak. A sáros­pataki ősi főiskola szelleme vezérli őtet gondolkozásában ma is. A de­rék házaspárnak az ő lelkipásztor juk, az otthoni gyülekezetnek és te­lepnek minden tagja kellemes idő­töltést és szerencsés, boldog vissza­térést kívánnak. (Ezekhez csatoljuk mi is a ma­gunkéit, — mert ha Konyha testvé­rünk mindenek tanúsága szerint minden jo és nemes ügynek hü és buzgó pártfogója volt, — hát el­mondhatjuk mi is ő róla azt, hogy ezt a vallásos jóindulatot mindenkor éreztette lapunkkal, az Amerikai Magyar Reformátusok Lapjával szemben is, melynek Konyha test­vérünk az egyik legősibb előfizetője és járatója. Hisszük, hagy még sok éven keresztül ott fog neve ékesked­ni a Reformátusok Lapjának Kti elő­fizetőinek névsorában. Szerk.) BÉKE VÁR (Canada) Lelkész: Nt. Kovács János. Szakács Gábort, a kiplingi magyar ság egyik rokonszenves tagját az a megtiszteltetés érte, hogy az ottani városi iskolába trustee-nak egyhan­gúlag beválasztották. Említésre mél­tó dolog, hogy ez az eszme éppen a kiplingi angol nyelvű választók kö­zött pattant ki. Sz. G. testvérünk mindig lelkesed­ni tudott az iskoláztatás ügye iránt s ezt megmutatja saját gyermekei­nek példás nevelése és tanittása ál­tal is. A kiplingiek szerencsések, mikor ilyen emberek kezébe tehetik le gyér mekeik, a jövendőbeli honpolgárok előkészítésének ügyét. Fentieket azért óhajtottuk közöl­ni, mivel tudni való dolog, hogy a magyarok a gyermek nevelés és ta­nítás ügyét Canadában kissé elhany golták a múltban, sőt a jelenben sem fordítanak rá akkora figyelmet, a- mekkorát legjobb érdekeik megkí­vánnának.

Next

/
Thumbnails
Contents