Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1920-01-24 / 4. szám

b_______ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

Tanulság: — Bármerre menjünk is, terjesszük a Krisztus Evangyéliomát. — A Krisztus Evangyélioma az egyedüli eszköz, amely által az emberek kiszabadulhatnak a sátán hálójából. — Az Evangyéliom magához ▼onza a rossz embereket is. — A lelki adományok egyedüli forrása a Szent Lélek. — Sokan, akik meg vannak keresztelve, és keresztyéneknek mondják magukat, még mindig a “keserüséges méregben és álnokságnak kötelében vannak,” mivel a természeti, bűnös szív céljait óhajtják. Térj meg, fogadd el a Szent Lélek által ujjászült szív célját, és légy boldog. — A bünbo- csánat, és a lelki erények pénzen nem vehetők. — A szentségárúlás irtózatos bűn.

Ezen vasárnapi leczkét kidolgozta:

Kmecik György,

Jessup-i ref. lelkipásztor.

SZEGÉNY, — SZEGÉNY MAGARORSZÁG.

Hazai lapok jelentették, hogy még Nov. végén megkezdték, de csak Dec. közepén fejezték be Budapesten a bolshevik terroristák bünpörének tárgyalását. — Az emberi képzelmet felülhaladó kegyetlenséggel, minden emberi érzést nélkülözd vadsággal garázdálkodtak több mint 3 hónapon keresztül Magyarország földjén az ember névre méltatlan ezen szörnyetegek. Ez idő alatt öltek, raboltak, gyilkoltak fosztogattak és becstelenségre halmoztak. — Tiszenegyet közzülök elért megérdemlett végzet je. — Az akasztóién végezték be hitvány életjüket! Ha az akasztóiénak volna érzése, — még is szégyenkezne a miatt és tiltakozna az ellen, -— hogy ilyen virágokkal díszítsék fel őtetj Érdemes elolvasni és gondolkodni azon hatalmas beszéd felett, melyet a bünpör tárgyalása alkalmával Váry Albert főállamügyész tartott. — A beszédet mindenek okulására az alábbiakban közöljük: —

Ebben az esztendőben, igy kezdte vádbeszédét a főállamügyész, a magyar nemzetnek nem volt tavasza, őrültek és gonosztevők törtek reá és rémuralom dermesztő fagya szállott a lelkekre. Fölfegyverzett kalandorok ragadták magukhoz az államhatalmat és máról holnapra felforgattak mindent. Kétségbeesve láttuk, hogy mint semmisülnek meg egymásután mindazon értékek, a melyeken eddig állami és társadalmi életünk nyugodott. Vallás, erkölcs, hazaszeretet, magántulajdon élő törvényeink egyszerre értéktelen fogalmakká váltak és helyükbe hitetlenség, nemzetköziség, gyűlölet, gonoszság és erőszak lépett. A műveletlen és magát proletárnak valló tömeg mohó kéjjel vetette rá magát a többi társadalmi osztályhoz tartozók vagyonára és é- letére. Betörtek lakásainkba, felforgatták otthonunkat, elszedték értékeinket, megfosztottak tulajdonainktól és ártatlan emberek tömeges börtönbehurcolásával, kínzásával és legyilkolásával állandó rettegésben tartották életünket. Minden tettüket egyetlen cél vezette: kitől, mit lehet elvenni, kit hogyan lehet tönkretenni. A más tulaj danát mindaddig jogtalannak tekintették, mig azt sajátjukká nem tehették és a mig mások jólétét gyűlöletesnek hirdették, ők maguk mindent elkövettek‘saját jólétük biztosítására. Nem arra törekedtek, hogy a nyomort és szenvedést megfelelő közintézmények utján enyhítsék, hanem egyesek tönkretételével akarták megszerezni másoknak azt, a mit amazoktól elvettek. Mikor aztán beültek lakásainkba, kiürítették éléskamráinkat, kirabolták boltjainkat és raktárainkat, felöltöztek ruháinkba és bebutorozkodtak bútorainkból, elszedték termésünket, elkergettek hivatalainkból és földjeinki'ől és mindenhová a maguk dologtalan, tudatlan, rosszindulatú, sokszor büntetett előéletű embereit »'tették, a mikor tömegestől hurcolták s tartottak jogtalanul börtönökben mindazokat, akik utjókban voltak, szóval mikor a maguk részéről már mindent megtettek, hogy bennünket lelkileg, erkölcsileg, vagyonilag tönkretegyenek: életünkre vadásztak, vérünkből akartak inni. Rablómunkájukban zavarta őket az, hogy még élünk! Százával gyiilkolták le, minden ok nélkül, merőben gyűlöletből és gonoszságból azokat, a kik akár véletlenül, akár szándékosan utjukba kerültek. Hóhérmunkájuk nyomán számtalan család borult gyászba s vidékek váltak temetőkké. Ez volt a proletárdiktatúra Magyarországon /

NEM RAJONGÓK, HANEM GONOSZTEVŐK.

Ne merje mondani senki hogy ez politika volt, s hogy ez intézményes fosztogatás és gyilkolás volt. Az első huszonnégy órában kiderült, hogy közönséges haramiák kezébe kerültünk! Hiszen maguk a kalandorvezérek nyíltan hirdették a gyűlöletet és a többi osztályok tönkretételének és legyilkolásának szükségességét; ők maguk keltették föl szándékosan és tudatosan a csőcselék legalacsonyabb szenvedélyeit és az első ó- rában láthatták, hogy az miként fogja fel a hirdetett téveszméket s hogy nem a képzelt magasabb közérdeket, hanem saját hasznát nézi.

Jóhiszemüek-e azok, a kik a közpénzeket teli marokkal szórták? Rajongók-e azok, a kik könyörtelenül elnyomtak minden ellenvéleményt és a sajtóra olyan bilincseket adtak, a minőket az eddig elkép zelni sem mert. Elméleti fanatikusok-e azok, a kik beültek a palotákba és kastélyokba, különvonatokon utaztak és rab- lőtt autókon és fogatokon vágtattak? Hivatkozhatik-e jóhiszeműségre az, aki gyilkolásra kész terrorcsapatot állít föl és azok garázdálkodásait, gyilkosságait megrendeli, tűri és jóváhagyja? Lehet-e jóhiszemű az, aki Szamuellyvel és hóhércsapataval száguld végig az országon és vérbefojt minden becsületes hangot, gyilkol- tat, fosztogattat és raboltat? És végre védekezhetik-e jóhiszeműséggel az, aki a birói székbe terrorvezért ültet? Nem lehet itt szó senkinek jóhiszeműségéről, ők mindannyian: a vezérek, az alvezérek, közkatonák és tömeg, egyformán akarták, előidézték, elkövették és jóváhagyták négy és fél hónap minden borzalmát és gonosz tettét.

Azok, kik a munka mindenhatóságát hirdették, megszervezték a munkátlanságot, leszoktatták az embereket a munkáról. Kormányzásuk pedig abban merült ki, hogy intézményes fosztogatásaikkal és gyilkosságaikkal tönkretették az országot. Mikor pedig már nem igen volt mit rabolni s a gyanakodni kezdő tömegnek Ígéreteknél egyebet már nem adhattak és a lábuk alatt égni kezdett a talaj, magukat közpénzekkel bőven ellátva, megszöktek. így végződött a proletárdiktatúra Magyarországon/

—A bolseviszta kalandorok a magyar nemzetet olyan időben rohanták meg, midőn az a négy és féléves világháború rettenetes vérveszteségétől elaléltan, belső vi- szályoktál elgyötörtén, elfásultan, teljesen elvesztette ellenálló képességét. A nemzetnek ezt a beteg, ájult állapotát használták föl a rémuralmuk megteremtésére. Milyen könnyű volt velünk végezniük!

A magyar nemzet ki fogja heverni ezt a csapást is. Az újjászületést azonban megtorlással kell kezdenie. Egy szerencsétlenségbe sodort, defö'pszmélő nemze* élő lelkiismerete nevében fölhívom bíróságot, teljesítse kötelességét!