Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-01-24 / 4. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA arra nézve, hogy ifjaink öntudatos és hii tagjai legyenek a Krisztus anyaszentegyházának egész életükön keresztül. — Sokszor megtörténik, hogy a megconfirmált ifjú elhanyagolja az úri szent vacsorával való élésnek szent kötelességét, minekutánna egyszer megáldozott volt. Lehet é az ilyen ifjakat megunkéinak, a Krisztus kivei közzé valóknak tekintenünk, holott ők inkább a kr. megtagodói és ellenségei sorába valók, mint a kér. gyiile kezetekbe! Azt gondolom, hogy nagyon czélszerii volna követnünk több kér. felekezet bevett jo szokását abban, hogy írásbeli hitvallástétel által vennénk fel mi is a mi egyháztagjainkat. A felvétel elbírálásánál csupán arra S keilen figyelnünk, hogy buzgó egyéneket vegyünk be. Hiszen tökéletesek nem vagyunk és nem is lehetünk e földi életben.Egyházunk nem angyalokat, hanem gyarló földi tagokat keres közöttünk az Isten országa száDe tegyük fel hogy nem jól gondolkozom és hogy talán csakugyan helyesebb volna a mai tág rendszert meghagynunk az egyháztagok felvételére. Ennek megdöntésére hadd hivatkozzak tapasztali példákra. — Télen, — ha csak kissé kellemetlen idő van is, — 10 köszül 8 testvérünk azzal a kifogással mentegeti a templomból való távol maradását, hogy az idő túl hideg volt a kimenetele. Másnap hétfőn, ugyanazok az emberek talán bennt lesznek a mértföldekre eső városban, habár talán még sokkal rosszabb idő lett is hétfőn, mint volt a vasárnapon. — Pedig a jóságos mennyei Atya soha nem ad olyan nagy hideget, vagy olyan tűrhetetlen időjárást, hogy annak következtében bárkinek is jogosan el lehetne maradni a a templomtól! Egy másik csapatja az embereknek okul hozza fel a templomtól levő nagy távolságot. — A templom nincsen messze senkihez sem, a kinek a szive vágyik az Istennek szent hajléka után. Józsefnek, Máriának és a gyermek Jézusnak napokig kellett gyalogolni ok, mig Ná záretből Jéruzsálembe felgyalogoltak, — és mégis szívesen és örömmel tették meg a a hosszú utat. Egyébként az ezen kifogásba kapaszkodó embereknek a legtöbbje hatszor olyan egy utat is szívesen megtesz, ha mulatságba vagy látogatásba kell mennie. Ismét mások a mai keresztyének közzül az adakozásban vannak megrestiilve azzal indokolván elzárkozottságukat, hogy ők szegények és nem adhatnak, __ Itt is azt mondhatjuk, hogy a ki igaz keresztyén és hálás gyermeke a mennyei Atyának, az a maga szegénységéből is tud, ha akar áldozni Isten dicsősségére és minden szent és nemes ügy segítésére, — mig a kinek a lelke fösvény, — az a bőség gazdagságában is megfeledkezik az Isten iránti háláról és köszönetnyujtásról. A szegény özvegy assonynak csak két fillére volt, — de ö azt is mindet oda adta a nálánál még szegényebbeknek a megsegítésére. Oh mert az az igazi szegény, a kinek a szive üres és érzéketlen felebarátai nyomora iránt! Valljuk meg egész őszintén, hogy gyülekezeteink tagjai között a legnagyobb rész csak holt tag a Krisztus egyházának igazi mértékei szerint. Mert az, hogy temp lomaink vasárnaponként megtelnek emberekkel, az, hogy akadnak, kik feleslegeikből juttatnak az Ur oltárára, az, hogy teljesítjük a vallás külső szertartásait,— még mind nem bizonysága a mi valódi keresztyén vol tunknak! Hiszen, nem mondom én, hogy nincsenek közöttünk jo és hii egyháztagok, nem állitom, hogy minden jó cselekedet és áldozatkészség tettető és dicsekvő képmutatás lenne, — sőt inkább elismerem nagy lelki örömmel, hogy sok szív állandó kedves vendégül tartja magánál a szerető Ur J. Krisztust,, — de állitom és mondom, hogy a tömegnek, magának a gyülekezetnek a hite,vallásossága nem elég erős, Krisztussal való összeköttetése nem elég őszinte. Tudom, hogy ez a beszéd, kivált a mai időkben nem egészen kedves beszéd sok fülnek, — tudom, hogy akadnak kik meg is botránkoznak felszólamlásomban, és ennek látszólagos ellenmondásául hivatkoznak a sok szép templomra és a gyülekezetek évi adomány kimutatásaira. — Én mindezeket nem akarok értékükben alább szállítani, — sem figyelmen kívül hagyni. Azért mondom, hogy van bennünk jóakarat és készség, a melyre mint alapra épiteni lehet. De hangsúlyozom, hogy építenünk KELL. A magvető szerepe állandó munka és nem csak ideiglenes. Neki minden évben újra kell kezdenie a szántást, magvetést és boronálást. Nekünk is folyton szolgálnunk kell az Urnák szent ügyét a legmesszebb menő igyekezettel. A kérdés az; — tesszük é kötelességünket híven és lelkiismeretesen? Neveljük és tanítjuk é gyermekeinket a legfőbb bölcseségre, mely az Urnák félelme? Mélyítjük é a hitet a felnőttek lelkében? Imákozunk és dolgozunk hogy eljöjjön a földre a maga minél tökéletesebb valóságában az Istennek országa ? Sáfárok vagyunk é vagy hütelen szolgák? Lelkünk fogékony é keresztyén nemes intézmények iránt, vagy kivonjuk magunkat minden alól, mint ha az nem is tartozna mi reánk ? Szavaink, cselek deteink, egész élet folytatásunk,— mit mutatnak? Azt é hogy keresztyének, vagy azt é hogy pogányok vagyunk? Ha tudjuk azt, hogy két Urnák nem szolgálhatunk, -—melyiknek szolgálunk, — Istennek é vagy a Sátánnak? Oh református testvéreim, — Isten egy dolgokra hivott el benneteket. Ébredjetek fel és tegyétek meg kötelességeiteket. A ti hitetek erejével hegyekét fogtok tudni elmozdítani helyeikből. Legyetek világténye- zőgvé, mint voltak a Krisztus igaz hívei minden időkben! Mert ne feledjétek Urunk biztatását; — Légy hü mindhalálig, és neked adom az életnek koronáját. ********tt***-X-******************************* CENTRAL MARKET Jas. Kosenberg tulajdonos A MAGYAROK LEGOLSÓB FŰSZER ÉS MÉSZÁROS ÜZLETE. Itt minden olcsóbb mint másutt 11! Kéri a magyarság támogatását! Bearer County Phone 3527 Bell Phone 502 R. 1412 — SEVENTH AVE. BEAVERFALLS, PA.
