Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-09-04 / 36. szám
K) AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAFJa. önző élet: rablás. Elrablása annak, amit vár tőlünk a köz, az emberiség. Az ilyen élet eltörpíti, kiszipolyozza és terméketlenné teszi az egyén életét. “Egymás terhét hordozzátok!” 5. Tele van a világ megterhelt, megsebzett, fájdalmas szivű emberekkel. És sokszor az a legmegterhel tebb, az a legfájdalmasabb szivű, kinek arcáról örök mosoly ragyog. Illó tehát, ha szakítunk a csipkedésekkel, a meggondolatlan beszédekkel, a sértő megjegyzésekkel és figyelmes jóakarattal mozgunk megterhelt felebarátaink között. Kérdezhetné valaki, hogy hát e szerint állandóan vigyáznunk kell? Miért ne? Ha valaki kórházban, roncsolt testek között volna kénytelen ide, oda járkálni, bizonyára ügyelne minden lépésére. Az ápolónők állandóan ügyelnek betegeikre. És ha roncsolt testek között nagy körültekintéssel és gondos gyöngéld- séggel irányítjuk lépteinket, miért ne tehetnők ugyanezt elnyomatott és megterhelt, beteg és megtört lelkek között ? Ez volt a Krisztusnak kedvelt foglalkozása. És megtalálhatod őt ma is mindig az alatt a teher alatt, melyet neked kellene hordoznod. Sok ember soha sem találja meg a Krisztust, mert soha sem ott keresi, ahol tartózkodik. Meg akarod találni a Krisztust? Megmondom, hol keresd. Kutass olyan valaki után, aki fölötte megterheltetett. Helyezed vállaidat súlyos terhe alá és ott fogod találni a Krisztust. Ez a módszer soha sem csal meg. Ha ilyen helyeken fogod őt keresni, bizton megtalálod, ő hordozta ami keserűségeinket és hordozta ami fájdalmainkat és hordozza azokat napjainkban is és ha igaz szívvel akarsz közel lenni hozzá: állj a teher alá és ott fogod találni őt is. Amen! * =:= * * UTOIMA. Kegyelmes Atyánk és Istenünk! Te nem csufolta- tol meg soha sem, mert amit vet az ember, azt aratánd- ja is. Bűnbánó lélekkel ismerjük be, hogy mi sokszor letértünk a kegyelem útjáról. Ellened lázadtunk. A bűn zászlója alá szegődtünk. Megtagadtuk szent fogadásunkat, melyet szent színed előtt tettünk. És inkább lettünk szolgákká, mint szabadosokká. Vetettünk a testnek és a testből arattunk veszedelmet. Hordoztuk a bűn terhét s már-már leroskadtunk alatta. És éltkor nyilatkoztattad ki jóságod nagyságát és irgalmasságod mélységét. Elbocsátottad szent fiadat. És ő nemcsak segített bűneink terhének hordozásában, de e’vette azt teljesen tőlünk. Lelkünket megváltotta. Igazságodat kielégítette. Bűneink adósságát kifizette az ő kegyes életével, sok szenvedésével és fájdalmas halálával. Oh, bárcsak meghálálhatnánk ezt az áldott ke - gyeimet! óh, bárcsak megha’hatnánk bűneinknek/ “Atyánk, bírj erre bennünket, adj erőt szándékunkra, segítsd igyekezetünket, vezess feltett célunkra: kegyelmeddel légy ve’ünk, hogy mig e testben élünk, csak az új életben járjunk és boldogságot így várjunk.” Ámen! VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE SZEPT. 12-RE. Salamon dicsőséges uralkodása. (Olvasandó Királyok Első Könyve 10:1-18, 23-25.) A szentiratok között van egy vers, mely ma már- közmondássá vált: “Az Urnák félelme a bölcseség kezdete.” E szeretetböl származó és szeretettől súgárzószavak a még sötét időkből valók. Azokból az időkből, a mikor az Ur az ő választott népének újra mag újra kijelentette magát, a mikor Izraelben mindenkinek ismerni kellett volna az Urat, és ők Isten helyett mégis a bálványokat imádták. Izráel népének története azonban igazolja hogy az ilyen próbáltatások idején mindig valának kimagasló alakok, kik a köznapias gondolkozáson felülemelkedve, elszakadtak koruk bálványaitól, felszállottak lélekben a mindeneket teremtő Istenhez. Ez az Istennel élő, személyes összeköttetés azután legyőzi a sok féle akadá lyokat. Salamon király trónra lépése idején is sok nehéz feladat várt meg oldásra, melyeket egyszerűen kikerülni vagy félredobni, nem lehetett. Azt azonban már uralkodásának kezdetén észlelni lehetett, hogy országa népének érdekeit szivén viselte. Ezt bizonyítja azon körülmény is, a mikor Istentől érlelmes szivet kért, hogy népét bölcsen kormányozhassa. Tetszett pedig Istennek ez a kérelem, és meg is ajándékozta őtet, nemcsak bölcseséggel hanem gazdagsággal, dicsőséggel is. Hét és félévi fáradozás után sikerült befejezni a templom építését, mely valóságos műremek volt, a mely épületnek a megtekintésére közelről és távolról érkeztek az érdeklődők. Az ország külömböző részein épült paloták szintén hozzájárultak az építészet virágzásához. Salamon király jókor felismerte az igazságot, hogy a nemzetek közötti érintkezés igazi alapja a barátság. Minél több a jóbarát annál erősebb az egész. Minél jobban honol a béke, annál nagyobb a békének áldása. Salamon király nem a mindennapiság tekintetével nézte az életet. így történt hogy szavainak, cselekedeteinek csakhamar hire járt. Egyszer dél Arábiából Shéba királynője is meglátó gáttá Salamon királyt. A sok jó hir felőle ugyanis kiváncsivá tette a király nét. Hogy azért személyesen győződjön meg a hallottakról, fényes kíséretével együtt elindult a királyi látogatásra, s az Írások szerint a legnagyobb elismerés szavaival nyilatkozott mindazokról, melyeket a királyi udvarban látott.” És ada a Királynak száz és húsz talentum aranyat és igen sok fűszerszámokat és drága köveket. Nem hoztak azután ilyen és ennyi sokságu fűszerszámokat, a mennyit Shébának király néja ada Salamon királynak.” Ilyen szavakkal van megörökítve Shéba királyné látogatása. Ez időben az építészet virágzása az ország népének jólétét vonta maga után s ez az idő volt. Izraelnek a fénykora. Salamon király később szövetségre lépett az Egyptomi és a Tirusi uralkodókkal s jó viszonyt tartott fenn velők. Országában mindenütt béke honolt s az ország lakói élvezték a békének áldásait. Salamon király bár mindent megszerezhetett, a mit csak óhajtott, s bár, látszólag paradicson volt számára e földi élet, mégis nem talált nyugalmat a gazdagságban, a hatalomban, sőt a bölcsességben sem. Nagy tervü építkezései, udvarának fényűzése folytán a népet robot munkával és adókkal igen megterhelte, a mi nagy elégületlenséget szült. Előbb az északi törzsek szakadtak'el birodalmától, később Damaskus és Edom. Felesé - geinek kívánságára Jeruzsálemben a moabiták és aín- moniták részére oltárokat állíttatott, a mi a bibliai történeti hogyományban emlékét nagyon elhomályosítja. IRTA: Bertők Béla elizabethi N. J. lelkész.
