Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-09-04 / 36. szám
ö AMERIKAI Magyar KGí'UKMaíUöOiv lapja. AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS ELLENŐRI HIVATALÁTÓL. Ellenőri jelentés Julius hó 7-ikétől Aug. 7-ig. Mélyen tisztelt Elnök Ur! Kedves Tagtestvérek! Tóth Sándomé helyettes pénztárnok Julius havi jelentésére ellenőri jelentésem a következő: I. Pénzt helyezett el a The Woodland Ave. Savings and Trust Co.-nál 6 esetben Julius 16-án $1388.59. Jul. 22-én $530.10. Jul. 26-án $1648.06. Aug. 2-án $1686.55. Aug. 7-én $5200.13. és $5560.60 centet. A kamat a folyó számlán $13.77., összes havi forgalom: $11,420.92, múlt havi áthaztal $9476.84. Bevételi főösszeg $20,897.76. Havi kiadás: $12,591.35. Maradvány augusztus 7-én: $8306.41. II. A bank kimutat a folyó számlán aug. 7-én $18,- 259.27 centet. Ha ebből levonjuk a vissza nem érkezett, be nem váltott check összegét $9952.80 centet a pénztárnoki kimutatás és a banki vég összeg egyezik. III. Az összes kiadások szabályszerű utalványozás után történtek. IV. Záriig be nem érkezett havi illetékek: 73. Toledo. O. 171. McKeesport, Pa. 179. S. Buffalo, N. Y. V. A pénztárnokhoz és az ellenőrhöz be érkezett jelentő ivek jelentése egyező. VI. A Conventio óta ebben a hónapban voltak az osztályok a legpontosabbak és a jelentések a legmegfe- lőbbek. Fogadják az egyes osztályok tisztviselői érette őszinte köszönetemet. Jelentésem tudomásul vételét kérve, vagyok a m. t. Elnök Ur és tagtestvéreim, kész szolgája, Detroit, Mich. 1920 Aug. 22. Borsos István vezértestűleti ellenőr. A HAZUSÁG BŰN. Az ős keresztyén egyház története igazolj a? hogy a/, első keresztyéneknek gyülekezeti és társadalmi élete a lehető legszebb és igy utánzásra méltó volt. A gyülekezeti és társadalmi életnek a szépsége abban állott, hogy nekik mindenük közös volt. A leggazdagabb éppen úgy, mint a legszegényebb a maga teljes vagyonát bepénztárba és onnan mindenki megkapta a mire neki szüksége volt. Természetes, hogy igy nem lehettek szü- kölködők és nyomorgók a gyülekezetben, mert mindenki egyformán részesült a közös vagyonból. Például egy i- gen gazdag ember is, Barnabás, eladta az ő földjeit, és a pénzt odavitte az apostolokhoz a gyülekezetbe, hogy abból a pénzből a köznek javára gondoskodjanak. De volt egy ravasz és rossz lelkiismeretű ember is a jeru- lemi gyülekezetben. Ennek a neve volt Anániás, az ő feleségét pedig úgy hivták hogy Zaphira. Ők is gazdagok voltak, de sajnálták oda adni mind az egész pénzüket a gyülekezeti pénztárba. Azért titokban megtartottak maguknak egy csomó pénzt, és azt hazudták Péter a- postolnak, meg a többi gyülekezeti tagoknak, hogy ők az egész pénzösszeget beadták a köztette az egyházi zsa pénztárba. De Péter apostol belátott ennek a csalárd házaspárnak a szivébe, és ott a templomban, az egész gyülekezet előtt megszégyenítette őket. Anániás és a felesége nagy bűnt követtek el. Hazudtak és csaltak. Ők dicsőséget akartak aratni és érdemet maguknak venni abból, hogy nagylelküeknek láttassanak Isten és emberek előtt, de ezt csalárdsággal akarták elérni. Méltán érte el őket Istennek lesújtó büntetése. A mint ugyanis Péter apostol éppen kérdőre vonta Anániást, hogy miért akarta megcsalni az Isten anyaszentegyházát, ime Anániás holtan rogyott össze. Ugyanez történt a felesege- vel Zaphirával is. Isten nem hagyja büntetés nélkül a gonoszt. Sokszor már itt e földpn meglakol a bűnös, sokszor úgy látszik, mintha Isten elfeledkezne a büntetésről, de Isten igazságos és megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint. Soha ne gondoljuk azt, hogy bárki is közülünk elkerülheti az Isten előtt való számadásra vonatást. Egyszer, nagyon régen egy gazdag földesur a maga kevélységében bement a templomba és ott megzavarta az istenitiszteletet. A pap figyelmeztette őtet arra, hogy a templom sz,ent hely és ott nagy bűn, ha valaki tiszteletlenül viseli magát. De a kevély földesur nem hallgatott az Ur szolgájának intő és kérő beszédjére, hanem annál jobban lármázott. És ime, mikor elakarta hagyni a templom küszöbét, egyszer csak megbotlott és oly szerencsétlenül esett el, hogy agyrázkódást szenvedett és rövid idő múlva meg is halt. Vájjon nem lehet-e ebben a történetben felismerni az Isten ujját, az Isten lesújtó igazságát? A hazugság nagy vétek és a nazug gyermek, vagy ember elveszti a hitelt és becsületet. Egyszer egy pásztorgyerek azt hazudta az embereknek, hogy őtet a medvék megtámadták. Az emberek aztán kimentek fegyverekkel a mezőre, és keresték a medvet, hogy azt megöljék. A pásztorfiu pedig titokban kinevette őket. Másnap megint igy tett az emberekkel és azok megint kimentek a mezőre, keresni a medvét. Harmadnap aztán csakugyan előjött a medve és megtámadta a pásztor- fiút. Ez elkezdett segítségért kiabálni, hogy emberek, jöjjenek segíteni, mert itt a medve. Az emberek nem mentek most már, mert azt hitték, hogy a fiú megint hazudik és bolonditja őket. így aztán a medve széttépte a hazug fiút. Mindég csak az igazságot mondjuk. A példabeszéd is azt tartja, hogy könnyebb a hazug embert utolérni, mint a sánta kutyát. Az igazság utoljára is kiderül, és a hazug ember vagy gyermek szégyenben marad, sőt meg is bűnhődik.
