Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-09-04 / 36. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 4 (Brown, Good, Harsányi, Baltazár, Degenfeld, Darányi) egyfelől az amerikai és az itthoni egyházak jogviszonyá nak rendezése, másfelől a megszállott területeken levő egyházak sorsának megbeszélése céljából. A munkarend megállapítása után a 93. dicsérettel, Good imájával és Baltazár püspök áldásával a plenáris ülés véget ért és megkezdődtek a bizottság tárgyalásai. Ebéd után végigfutottunk vendégeinkkel a városon, megmutattuk nekik a városligeti Vajda Hunyad-várát s a benne elhelyezett nagyszerű múzeumot, azután a parlament termeit, a Halászbástyát és a koronázási templomot. A Kálvin-téren. Este 6 órára hirdettük a vallásos estélyt amelyre az angol és magyar programot csak aznap sikerült kinyomatnunk, mégis már előtte egy órával gyülekeztek a hívek a templom előtt. Csak az előző vasárnapi isten- tisztelet végén hirdettük ki, ezért is, meg a meleg és a korai kezdet miatt is aggódtunk. Budapesti atyánkfiái megszégyenítettek bennünket. Ritkán látni annyi embert a hatalmas régi templomban, mint ekkor — a nyári “holt szezonban” — láttunk. (Hej! Mit lehetne ezzel a mi érdeklődő, fogékony, jóravaló budapesti népünkkel csinálni!) A gyülekezet énekét Petri püspök imája és beszéde követte Lukács ev. 12:32 alapján. Majd Boér főgondnok szólt bizakodva, hogy — “amint a mohácsi csata- vesztés után feltámadtunk, a reformáció nagy fejedelmekben és egyszerű közkatonákban hősöket nevel az” istenért, hazáért, szabadságért kibontott zászlók alá, úgy most is megépülünk romjainkból. Igaz, hogy csalódtunk amikor azt hittük, hogy a mostani csatavesztéssel összeomlott százados mesterséges alkotás romjai alá temetett minden régi bűnt és bajt. A független Magyarország kikelt sírjából, de a nagy Magyarország elveszett. Most újra az evangéliumi hithez fordulnk s e hit által teremtett külföldi kapcsolatainkhoz. Prot. egyházaink már régen munkába álltak, mikor még senki más nem mozdult itthon. Először a kis Hollandia bocsátott be, innét tovább nyúltak a szálak, amelyeken kijuttathattuk a szomorú hirt, hogy a megszállott területeken nincsen szabadság, hanem van ostorcsattogás, las- sankint megölik a hitet és vele minden igazi javakat; jertek, győződjetek meg, hogy nem ok nélkül sirunk. És ime eljöttek. Ezt ünnepeljük ma este.” Ezután az amerikaiakhoz fordult s angol nyelven üdvözölte őket, akik a szabadsg földjéről jöttek s akik összehasonlítást tudnak tenni az ő hazájuk s a mienk között, amely ezer év óta — főleg az elszakított részeken — ilyen nehéz hely zetben nem volt! Most Bognár Árpád szép Hegedűszólója következett Arokháty B. orgonakisérete mellett, az után Moorehead theol. igazgató kezdett beszélni ifj. Victor János nagyszerű tolmácsolása mellett. (folytatása következik.) POLKE FERENC ES FIA BALZSAMOZÓK ÉS TEMETÉSRENDEZŐK 773 State St. BRIDGEPORT. CONN Fiók-iriKla: 409 Haicoö Avenur Női «p -'édk* Telephone Connection E—------- •• •••• ' ■ ' ■ ——m A Ref. Egyesület Köréből. AZ AM. MAGY. REF. EGYESÜLET ELNÖKÉTŐL. Kedves Testvérek/ Az Egyesület betegsegélyező osztályának a tagjai közzül több helyiből annak a kívánságuknak adtak kifejezést, hogy szeretnék, ha az Egyesület betegsegélyező osztálya több heti betegsegélyt fizetne. Hat dollár heti segély a mai körülmények között oly kevés, hogy azért a legtöbb helyen még orvost sem lehet hivatni. A Vezértestület engedett a testvérek kívánságának, de mivel a dolog mégis csak a betegsegélyező osztály tagjainak a dolga, szavazást rendelt el arra nézve, hogy kívánják e a betegsegélyező osztály tagjai, hogy havi egy dollár tagdíj befizetése ellenében tiz dollár heti betegsegélyt fizessen a betegsegélyező osztály? A szavazás eredménye az lett, hogy a betegsegélyező osztály azon tagjai, a kik szavazó lapjaikat bekíild- ték, kétharmad részben az újítás behozatalát kívánják. Következőleg a Vezértestület elrendelte, hogy Szeptember elsejével kezdőlőleg a betegsegélyező osztály tagjai havonta egy dollár tagdijat fognak fizetni és ezért heti tiz dollár segélyben fognak részesülni. Egyesületünk betegsegélyező osztálya nem kíván ver senytársa lenni a már meglevő és működő református betegsegélyező Egyleteknek. Csupán azért lett megalakítva első sorban, hogy az olyan helyeken lakó testvéreknek is meg legyen az alakalmuk betegsegélyre biztosítani magukat a hol nincsennek ahoz elegen, hogy önálló betegsegélyező Egyleteket alakitsanak. Jól tudja azt az Egyesület Vezértestülete, hogy különösen az Egyházak körében működő református Egyletek min denütt hatalmas támaszai a református Egyházaknak. Nem is kívánjuk azt, hogy az ilyen helyeken a betegsegélyező osztályt növelni igyekezzenek. Ám azt is nagyon jól tudjuk, hogy százával vannak olyan kisebb telepek, a hol nehány család és pár magános egyén van csupán, a kik nem képesek arra, hogy csekély számuknál fogva Egyletet alakitsanak. Az ilyen helyeken van értelme annak, hogy a betegsegélyező osztályt megerősíteni igyekezzünk. Ezzel a lépéssel aztán elértük azt, hogy Egyesületünk minden tekintetben megadja azt, a mit bármely tagja is kívánhat. Hiszen hol van még egy más intézmény, a melyik születésétől kezdve a koporsójáig úgy gondját viselné a tagjainak, mint a mi Egyesületünk? Melyik ad szülési segélyt ? Melyik veszi fel két éves korától a gyermekeket a gyermek osztályba ? Melyik gondoskodik tagjairól oly pontossággal, mint az Egyesület? És mert igy van a dolog, nem is lehet olyan igen nehéz az Egyesületnek tagokat gyűjteni. Mutatja, azt az, hogy a melyik osztálynál van az Egyesületnek csak egy hü, lelkes tagja, ott van eredmény minden hónapban. A Toledoban székelő 21 és 73 számú osztályaink egy hónappal ezelőtt határozták el, hogy kérésemre
