Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-09-04 / 36. szám
m PUBLISHED EVERY SATURDAY. — MEGJELENIK MINDEN SZÓ MBATON. VOLUME XXI. ÉVFOLYAM, 1920 Szept. 4. No. 36. Szám. Aratási urvacsoraosztáskor. Alapige: Galatákhoz irt levél 7:7. Amit vet az ember, azt aratandja is. Lön az Urnák keze Ezékiel prófétán és monda néki: Kelj fel, menj ki a völgybe, és ott szólok veled! (Ezék. 3:22). S a próféta követte e felszólítást, elment a völgybe és imé, ott áll vala az Urnák dicsősége. így vezet az Urnák keze bennünket ez aratási hálaadási ünnepen a nagy természetbe, hogy szemléljük az Istent az ő di - csőségében, aki ismét áldással koszoruzta az esztendőt, hogy öt meglássuk, imádjuk és neki hálát adjunk. A biblia mellett a teremtés nagy könyve nyitva áll mindnyájunk előtt; nem csak a Szentirás, hanem a természet is nyújt alapigét egyházi beszédünkhöz. A mennyei Atya a lefolyt esztendőben is valóra váltotta ama nagyszerű és felséges Ígéretet: Amíg föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szűnnek. (I. Móz. 8:22). Mindenki szemei ő reá vigyáztak, s ő megnyitotta kezeit és megelégitett minden élőt ingyen (Zsolt. 145:15, 16). Ezért gyűltünk egybe szent színe elé; mi ugyanis nem úgy akarunk eljárni, mint a pogányok és az istentelenek, akik az ő adományait hálaadás, és hit nélkül veszik el, nem, mi inkább ilyen vallomásra gei-jedünk: Nagyok az Urnák cselekedetei; kívánatosak mindazoknak, akik gyönyörködnek azokban (Zsolt. 111:2). S miként a kegyes családapa minden délben és minden este imára kulcsolja kezeit övéi körében, mondván: Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme (Zsolt. 106:1, stb.), úgy kellene a városi hivatalnok és kézműves embereknek, a gyári munkásoknak és a bányászoknak, akik szán tóföldet nem munkáltak, akik csak gyermekkori vagy ifjúkori emlékeikből ismerik a zsendülő, szárba szökkenő vetést és az arany kalásszal ékes rónaságot, ismétlem, ezeknek is úgy kellene hálát adniok Isten kegyelméért, amelyet a virító, duzzadó és terméssel rakott természetben irántunk kimutatott. Az a mag, amit a földmivelő elvet, a mi mindennapi kenyerünket nyújtja; a mezei munka pedig egyike a legszebb, legjövedelmezőbb foglalkozásoknak (s csak csudálkozhatunk afelett, hogy a magyar faj, amely őseitől örökölte a mezei munka iránti hajlandóságot, s talán nincs a földön még egy nemzet, amely annyira ragaszkodnék a megélhetést adó röghöz, itt, e második hazában, hagyományaival ellentétes hivatásban tevékenykedik, amely pedig egészségét, életerejét időnap előtt aláássa . Ha a napszámos és iparos két keze keresményét, ha a gyáros zakatoló gépjeinek teljesítményét, ha a bányász csákánya szerzeményét, ha a sok árpával biró özvegy szűkös élelmét Isten oltárára helyezi hálaáldozatul, annál jobb és idvességesebb mindnyájokra nézve. Amit vet az ember, azt aratandja is. Alapigénk e szavai érvényesek minden hivatási ág tevékenységére, s érvényes az Isten országának fontos ügyére nézve is. Ez ér telemben elmélkedjünk arról, hogy. I. milyen a munka jutalmának törvénye a mindennapi foglalkozás közepette, s II. milyen a munka jutalmának törvénye a lelki élet mezején. Székely Sándor brownsvillei ref. lelkész. (Folytatás a jövő számban). Protestáns Szó. Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja számára Irta: Kovács János békevári ref. lelkész. Megboldogult Kováchy Lajos Ernő korai halálával rátette a kezét a canadai magyarok egyedüli s régi újságára, a sok küzdelmet (Canadában úgy kellene ezt a szót leírni, hogy: kezd-elmet) átélt Kanadai Magyar Farmerre a hivatalos rőm. cath. egyház. Mindjárt az első lappéldány olvasása után megírtam a szerkesztőnek, hogy “én márjás újságot nem olvasok.” Azóta ezt a kimondott elvemet szigorúan be is tartottam. Teljes tisztelettel vagyok azok iránt, kik a lapot átvették s egyházuk és vallásuk érdekeinek szolgálatában fenntartják, de azt nekem a protestáns embernek és lelkésznek olvasni vagy pártolni lelkiismere- tem ellen való dolog volna. Emlékszem rá, mikor a ref. lelkész-missionárius (Kováchy Lajos Ernő) által szerkesztett ugyanezt az újságot a st. bonifacei róm. cath. érsek annak rendje és módja szerint exkommunikált^/ Fájt a lelkemnek látva, hogy sok derék de félrevezethető békevári protestánt magyar ember mint küldözgette be a múlt pár év alatt a három dollárját ennek a róm. cath. lapnak az évi előfizetésébe. Azt az ér
