Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1920-08-28 / 35. szám

7

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

nulásban megőszűltek, megyőződtek arról, hogy a hitnek nincs alapja. Ebbe a csoportba tartoznak-e?”

A három fiatal ember szerényen ismerte be, hogy ők még nagyon keveset éltek ahoz, hogy joggal oszthatnák be magukat ebbe a csoportba.

“A másik csoportot” — folytatta a lelkipásztor — “azok alkotják, akik látnak másokat kérkedni a hitetlenséggel s minden gondolkozás nélkül, mint a majom, utánozzák ezeket. De nem gondolom, hogy önök a majmolok csoportj ába tartoznának ?”

A három fiatal ember önérzetesen hagyta rá, hogy hát ők nem tartoznak ebbe a csoportba.

“Még csak egy csoportja van a hitetleneknek” — folytatta tovább a lelkipásztor — “és ezt a csoportot az erkölcsi zülöttség legalacsonyabb fokán álló emberek alkotják, akik rettegnek attól, hogy valamikor egy felsőbb hatalom előtt kel majd számot adniok romlott életükről s éppen ezért erőszakkal akarják kitépni lelkűkből még csak a gondolatát is a hit, a vallás és az Isten fogalmának.”

Ezzel vette a kalapját és távozott a lelkipásztor. A következő vasánap nem kis csudálkozására mind a három fiatal embert templomában hallgatói között látta. Idővel mind a háromból országos hírű .lelkipászor lett. Buzgó terjesztői lettek annak az eszmének, melyet éret len fővel, szemérmetlenül kigúnyoltak és megvetettek.

Napjainkban igen nagy a száma azoknak, akik szemérmetlenül kérkednek hitetlenségükkel. A bosszantó az a dologban, hogy ők magukat felvilágosodottaknek tartják a hívőkkel szemben. Magam is találkoztam egy ilyen öntudatos emberrel s megkérdeztem tőle, hogy hát tulajdonképen miért nem hiszi ő az Istent?

“Hát csak azért” — felelt ő __ “mert még sohasem láttam.”

“Ami azt illeti, én se láttam a maga eszét sohasem” — feleltem én -— s okoskodása szerint tehát önnek nincs esze. Én azonban önnel szemben nem leszek annyia udvariatlan, mint ön az Istennel szemben s elhiszem, hogy van esze. Csak arra kérem, hogy használja fel e zt az észt ezután a tagadásnál okosabb. dologra. Igyekezzék közel jutni a jóságos Istenhez és ha látni nem fogja is, de érezni, tudni, hinni fogja, hogy van. Nyissa meg szivét az úr Jézus Krisztus előtt! Fogadja őt el mesterének, tanítójának és megváltójának és meglátja, hogy oA bennső öröm, oly csöndes béke és oly napsugaras elégedettség költözik leikébe, amit a tagadóktársaságában soha nem érzett és nem is érezhetett.”

Hallottam egy romlott ember csudálatos megtéréséről, a hit által való megigazulásáról. Atyja elhalt még mikor ő csak csecsemő volt. Anyja javíthatatlan korhely volt. Mikor a szeszes ital után való vágyának kielégítése véget a korcsmába ment, gyermekét is magával vitte s hogy lecsendesitse, ujját bemártotta az alkoholba s bedörsölte vele a gyermek ajkait. A szeszes italt tehát megszokta még mielőtt járni tudott volna. Mint kis fiú mindennap részegen dúlöngött az utcán. Mikor felnőtt a mellett, hogy megrögzött korhely volt, még lopott is. Ami rósz van, azt benne mind fel lehetett találni.

Annak idején beállt katonának. Itt törvény sértés miatt elitélték és börtönbe vetették. Mikor kiszabadult a katonaságtól egyszerűen kicsapták. Azután sűlyedt mind leljebb és leljebb, mig végre teljesen elmerült a gonoszság és bűn legundokabb posványába. Egyszer egy

zord téli éjjelen majd megvette az Isten hidege. Bement tehát az Űdv Hadseregének imaházába, hogy megmelegedjék. Hallotta itt az övéhez hasonló életet folytatott, de már megtért bűnösök hozsánna énekét és vallástételét. Egyiket, másikat ismerte is közűlök. Azután elmúlt egy éj, elmúlt más éj és ő hogy, hogy nem, rendes látogatója lett az éjjeli imaháznak. Valami úgy vonzotta oda! Egy éjjel aztán, amikor az előimádkoző fölszólította azokat akik bűneikről eddig még vallást nem tettek, hogy fogadják el megváltójuknak a Krisztust és térjenek meg, ez az ember felállott és ingadozó léptekkel az Ur asztalához ment és ott térdre omolva arcát kezeibe temetve zokogva kiáltott föl: “Isten, légy irgalmas, kegyelmes nékem szegény bűnösnek!”

E perctől fogva ez az ember telj esenmegváltozott. Nyomban elindúlt édes anyja felkutatásához. Mikor meS találta, anyja már akkor öreg volt, Belépett szobájába és ott minden a régi! Anyja bár testben béna, elméjében meghibbanva, de azért még igy is, még most is részeg. Megölelte, megcsókolta szerencsétlen édes anyját és azt mondotta neki: “Anyám, eljöttem érted, hogy megszabadítsalak ebből a pokolbol és elvigyelek magam mai egy szép, egy tiszta, egy nyúgodt és boldog otthonba, melyet számodra készítettem.” Az anya nem akart hinni fiának. Hiszen ismerte, hogy ő sem volt jobb nálánál. De azért elment véle. S azután példás tisztaságban, közbecsűlésben és köztiszteletben és meglehetős jó létben töltötték életüket. Az édes anya a rendes életmód következtében vissza nyerte testi és lelki egészségét. Az emberek, akik ismerték őket azelőtt, csudálkoz- va kérdezték: “Mit jelentsenek ezek a jelek?” És a megtért, a megigazúlt férfi boldog alázatossággal válaszolt: “Azt, hogy az a jóságos Isten adott nekem még egy alkalmat és én ezt az alkalmat megragadtam, most is tartom és Isten kegyelmes segítségével soha sem is bocsátom el.”

óh, az úr Jézus Krisztusba vetett rendíthetetlen hit csudálatos változást idézhet elő még a legromlottabb ember életében is! Mily boldogító is ez a tudat: ha ezt az embert megváltotta, megválthat engem is! — Ámen!

UTOIMA.

Meghajtjuk előtted bűnnel terhes fejünket könyörű lő Istenünk és Atyánk/ Megérdemelnek, hogy haragodnak nagy voltában ellenünk zúdúlj. De te nem örülsz gyermekeid vesztén s szent fiad által kiemelsz bennünket a bűn fertőjéből. Magasztaljuk ezért szentséges nevedet nagy vigasságos énekszóban és mélységes hálaadásban.

Dicséi’et, dicsó'sség, tisztesség és hálaadás legyen né ked, megváltó Urunknak és Istenünknek/ Mert te me- megígérted volt még kezdetben, hogy az embert nem hagyod elveszni a bűn örvényében, hanem küldesz megtartót. És te benned nem volt változs. ígéretedben nem volt hanyatlás. Szerelmedből kifolyólag elküldéd egyszülött fiadat, aki meghalt bűneinkért és feltámadott megigazúlásunkért. Nem félünk mi most már! Mert van nekünk Krisztusunk, kinek vére fehérre mossa a legsötétebb bűnnek foltját is.

Fogadd érte gyermeki hálánk gyarló megnyilatkozását, igazságos Istenünk/ És vezérelj, bátoríts, biztass és erősíts a megigazulás és megszentelődés útján most és mind örökkön örökké/ — Amen!