Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-08-28 / 35. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 3 a mikor Salamon király idejében Izraelnek vénei összegyűlve a közel öl és távolról felavatják az uj templomot. Elhelyezték az Ur szövetségének ládáját a templomnak belső részébe, a Kérubimoknak szárnyai alá. E templom építésének kezdete Dávid király uralkodásának utolsó éveihez fűződik. Dávid király nagy mennyiségű vasat, épület fát szállíttatott a Maria hegyére Jeruzsálemben, hol az úr megjelent volt Dávidnak ki ezért elhatározta, hogya Jeruzsálemi templomot oda építi. — Meg is vette Aravna Jebuzeustol, kinek ott volt a szériis kertje. Jelenleg a szikla templom (Kubbet és Sachra) áll rajta. A templom építésének kezdete Salamon király negyedik évében történt, és felépítése hét és fél esztendőig tartottt. Salamon király s hívei maradandó emléket örökítet tek meg a következő nemdékek előtt. Nekünk, a mai kor embereinek is például szolgálhat az ős zsidó népnek hit- hűsége, Isten házához való ragaszkodása. Lám a zsol- táriró Dávid király, a ki bövölködhetett kincsekben és a földnek minden javadban, nem ezekben találja lelkének igazi gyönyörűségét, nem ezeket énekli meg, hanem az Urnák házáról zeng szívhez szóló szép zsoltárokat! Salamon király a bölcs, ki korának egyik legkimagaslóbb alakja volt, fényűzésben, gazdagságban élhetett, és lám, uralkodásának mind járt kezdetén igy szólott embereihez : “Jertek, építsük meg az Ur házát/ Ilyen lelkesítő érzések vezették a mi apáinkat, anyáinkat is ezer éves szép hazánkban a mikor ők építették a sok szép templomokat, a mikor egy-egy kis falunak apraja — nagyja hordották a köveket a kőművesek kezeihez! Nagy önfeláldozásról beszélnek mi hozzánk ama megszentelt falak melyeket most bitor kerek pusztítani akarnak! De mi azért nem félünk! A mi hitünket, Istenben vetett reménységünket tőlünk el nem vehetik! Az igazság elébb vagy utóbb, de győzni fog!. Mi tudjuk, és érezzük hogy Isten házából terjed szét az áldás mely fényt hint útunkra. Isten háza az erő sége, oszlopa az igazságnak. Azért szeressük mi Istennek házát, lakozzunk abban életünknek minden idejében, gyönyörködjünk Istennek dolgaiban, hogy Isten, ki nekünk őrizőpásztorunk, megtartson minket és a jó úton vezessen a boldogságra. Szegény kínai gyermekek! Már kiskorukban beléjük nevelik ezt a félelmes, babonás pogány vallást. Mikor megbetegszik a kis gyermek, azt hiszik, hogy valami gonosz szellem kicsalta belőle a lelket s ő bujt bele a beteg testébe. Ilyenkor az apa egy botra tűzi a beteg gyermek ruháját, kimegy az utcára s ott keresi az elveszett lelket, aki majd megismeri a ruhát, belemegy s igy majd hazaviheti a beteghez. Ilyen orvosságtól bizony nem gyógyul meg a beteg. Különösen sokat szenvednek a babona sötétsége miatt a kis leányok. Ha valahol kis leány születik, az apa elmegy a hatósághoz, ahol felírják, hogy melyik évben, hónapban s annak melyik napján született a leányka. Erről a bejegyzésről egy másolatot adnak az apának, aki siet vele a jövendőmondóhoz. Itt, a születési adatok betűiből megmondják neki, hogy szerencsét hpz»_ e a leányka a családra, vagy pedig szerencsétlenséget. Jaj a szegény teremtésnek, ha a jövendőmondó kedvezőtlen jövőt jósol. A szülők az ilyentől szabadulni igyekeznek. Vagy kidobják a csecsemőt az utcára, vagy — ha hallgatnak lelkiismeretük szavára — megkegyelmez nek neki és beadják valami pogányzárdába, ahol nagyon rosszul bánnak vele s ha felnő, nehéz munkába fogják őket. Ha a jövendőmondó jót jövendöl, a kis leánykát ott hon tartják, felnevelik, megtanítják sok hasznos háziteendő elvégzésére. Iskolába nem járatják s ezt nagyon jól is teszik, mert a kínai pogányiskolába járni, rettenetes dolog. A kínai a-b-c-t megtanulni szinte emberfeletti feladat, mert a kínaiak nem betűket Írnak, hanem A Chinai Gyermekekről.
