Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-08-14 / 33. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 5 CSALÁDI KÖR. Rovatvezető: Nt. Tóth Mihály Alphai ref. lelkész. i * t ************************** * HÁZI ISTENITISZTELET. | (FAMILY ALTAR). * * ************************^ LÁTOMÁS. Élőének: 105 Zsoltár 1. 2. 3. v. Bibliai rész: 5 Mózes 28:1-14. Utóének: 119 Zsoltár 1. 2. 3. v. ELŐIMA. örök Isten, ki látomásokban jelentetted ki magadat, szent célodat és isteni terveidet azok előtt, akik szivük teljességével a te félelmedben éltek és munkálkodtak! Látni óhajtunk téged ez órában mi is. Meg akarjuk ismerni akaratodat. Fel akarjuk találni ösvényedet. Világosítsd meg rajtunk a te orcádat, hogy tisztán lássuk és megérthessük szent célodat. Serkents bennünket az igazságra, hogy törvényedben rendületlenül meg álhassunk. Szólj mihozzánk gondviselésed által, hogy gyöngeségünkben is szolgálhassunk téged és véled együtt szent Fiadat. Hallasd velünk a lelkiismeret szavát, hogy le ne térjünk a krisztusi tevékenység keskeny ösvényéről. Lelkünk szárnyain emelj fel bennünket arra a magaslatra, honnan megláthassuk az aratásra kész területet, melyen sok az aratni való, de kevés az arató. Szent látomásban mutasd meg előttünk a megváltás örök tervét s készíts el minket arra, hogy elfogadjuk a te áldott Fiad egyetlen és tökéletes áldozatát, melyet ami bűneinkért mutatott be szent színed előtt. Kérünk téged, óh mi Istenünk, hogy soha örökké ne hagyj el minket/ Ámen! * * * * TANÍTÁS. Példabeszédek 29:18. A Példabeszédek könyve a bölcsesség könyve. írója ismerte az életet annak változatosságaival egyben. Gondolkozott fölötte bizonyára sokat. Ennek eredménye az alapigében kijelentett mélységes értelmű és mégis gyakorlati igazság: “Mikor nincs látomás, a nép elvadul.” 1. Látomás alatt nem valami álomszerű képzelődést értünk. Ilyen látomása csak azoknak szokott lenni, kik a zélet gyakorlati oldalát nem ismerik. Értjük a látomás alatt Isten gondviselésének szeretetteljes méltánylását, terveinek felfogását, céljának megértését és azt a benn- ső vágyat, mely akaratának megismerésére serkent minden jó lelket. Az az ember, aki Istent gondolkozásából kizárta, levetett magáról, minden erkölcsi korlátot: önmagának lett törvénytartója s a köznek meg nagy veszedelme. Hasonlatos ő a hajóshoz, ki a nyílt tengerről révbe akar jutni, de elbizakodottságában eldobott magától iránytűt és térképet. A sarkcsillag irányítására pedig megvetéssel gondol. Ilyen emberek társasága veszedelmet jelent ránk nézve. Ne kövessük őket! Akármilyen benyomást szereztünk, akármilyen meggyőződésre jutottunk s akármilyen célra törekszünk is: Isten szavának és akaratának gondos tanulmányozását soha se hagyjuk figyelmen kívül. A Biblia legelső mondatát soha se feledjük: “Kezdetben .... Isten!” Ez legyen a bekezdése úgy az egyén, valamint a köz minden tervének és célj ának és akkor nem fenyeget veszély a jövőben. Már ez magában véve is látomás! 2. Szegény az a korszak, mely szűkölködik látomásban. És rendesen ilyen az a korszak, mely dúskál a földi javakban, mert ilyenkor a test uralja az embereket s a lélek háttérbe szőrűi. Szánalomra méltó az^i nem zet, mely látomásokban szegény. És rendesen a nemzeti dicsőség fénykorában szolgál rá egy-egy nemzet mindig a legmélyebb szánalomra, mert ilyenkor folytja meg a lelkét. Az egyén csak félember, mikor megszűnt látomásokat látni, mert ilyenkor látkörét foglalkozása, üzlete, műhelye, otthona, városa, legföljebb szülőföldje határolja, holott ezek együtt véve csak elenyésző részét képezik az Isten örök tervének, melyet az egyénen keresztül óhajt megvalósítani. Volt egy gazdálkodó embernek többek között egy sas ja. Egyszer arra határozta magát, hogy felhagy a gazdálkodással. Eladta hát lovait, teheneit és apró jószágait, de nem tudta, mit csináljon a sassal? Egy napon aztán kivette kalitkájából és az udvar kerítésére helyezte. A sas egy kis ideig nem mozdúlt. De aztán fejét a napnak szegezte. Majd kiterjesztette egyik szárnyát, azután a másikat és éles sivitással neki vágott a napnak. Repült mind följebb és följebb, mig végre a nap vakító fényében teljesen eltűnt a szem elől. Ezt kell nekünk is tennünk! Különösen napjainkban, amikor egyház és állam egyaránt jelentőségteljes feladatok előtt áll, kell tekintetünket ég felé szegezni. Nyissuk fel hát szemeinket és lássuk meg Istennek örök tervét! Értsük meg célját! Adjuk át magunkat szívvel, lélekkel szent és magasztos szolgálatának! Lelkünk szárnyain emelkedjünk a magasba és merüljünk el teljesen menyei fényességének tündöklő ragyogásában! 3. Isten minden korban beszélt terveiről az ő gyermekeinek. Közölte velők célját látomásokban. Eljött Ábrahámhoz és Abrahám meglátta a csillagot, mely a bethlehemi jászolhoz vezet. Megjelent Mózesnek és Mózes látta őt, a láthatatlant, a csipkebokor tüzében. Ésaiás előtt magas széken ül és Ésaiás bűnét bevallja, aztán kiált: “Imhol vagyok én, küldj el engem!” Látomásban jelent meg a társusi Saulnak a damaskusi utón és Saul kétségbeesve kiáltott: “Ki vagy te?” és lett belőle Pál, aki járt a Krisztussal és hirdette nevét zsidók és pogányok, királyok és rabszolgák között. Ott állt János előtt a Pathmos szigetén és meghagyta, hogy írja le üzenetét a hét gyülekezethez.
