Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-08-14 / 33. szám
PUBLISHED EVERY SATURDAY. _ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. VOLUME XXL ÉVFOLYAM, 1920 Aug. 14. No. 33. Szám. Higyjünk és reméljünk.... Irta; — Dr. Hegedűs Lóránt Nemzetgyűlési képviselő. Ha megöregszem, a kertünkben szeretnék ülni délesti órán, az Apám almafái alatt, mikor a dér már megcsípte a leveleket s azok egymásba ütődve leszállinga- nak, rozsdás-vörösen. Onnét látni a Jókai-villa verandáját kék-sárga színes üvegjeivel: a nagy Meselő ott vezetgetett, — mikor fölkelt Íróasztalának rózsaszín gyertyái mellől (gyermekkorom csodái!), virágzás tüneményét, a rózsabogarak csodálatos kalandjait, a szivárványt Sas-hegy fölött, a magyar múltat s a sárga teleszkópon át megmutatta az Andromeda-csillagködét, ahol ő uj csillagot sejtett. Lent Pestet látni s a nagy Dunát, amint szép-csöndesen, szépméltóságosan, széphallgatagon folyik az örökkévalóság felé. Szeretnék muzsikát hallgatni, csak egyet: Beethoven második tételeit. Sohasem lesz iró, kinek annyi szava legyen^ hogy leírhassa azt a sok csodát, mely e- zekben az adagiókban rejtőnködik. A még föl nem fedezett emberi lélek zeng itt zsolozsmákat. Mély vágyódások, láthatatlan küzdés, meleg sirások, jajgató zsoltárok “együtt mélységek és magasságok.” Minden kézzelfogható eloszlik, leveti állandónak hitt köntösét s nagyszerű zengzetek szárnyán harmóniákba olvad. CsoA régi Magyarország lerombolt falait ujjonnan építő államférfiak legnemesebb typusa közzül való a magyar nemzeti társadalomnak az a kiváló alakja, Dr. Hegedűs Lóránt, ki az Amerikai Magyar Reformátusok Lapját már nem egy Ízben kereste fel hazafias érzésünket erősítő, reményeinket tápláló szép czikkeivele. — Dr. Hegedűs újabban egy külön_fü- zetben is kiadta azon impressioit, a melyek az ő lelke mélyén lakoznak a magyar Nemzeti sorsánál jövendő kialakulása felől. Egy messzeláto politikusnak, Hazája, Nemzete sorsán aggódó reménykedéssel csüngő, a magyar faj jövő hivatása felől teljes bizonyosságban levő hivatott államférfiunak meggyőződését tükrözteti vissza azoknak a czikkeknek mindenike, a mik Dr. Hegedűs Lóránt tollából származnak, Aján- juk e szép czikket lapunk összes olvasóinak különös figyelmébe. Szerk. dálatos akkordok tanítanak meg arra, hogy amit állandóságnak éreztünk, az elmúló hulláma egy nagy ritmusnak. Vele múlik az Élet szép-csöndesen, szép-mél- tóságosan: úgy, mint illik, A nagy Bűvész-mester, az ős-lángész, mikor a szonáták és kvartettek adajiót megköltötte, nem hitte azt, hogy száz évvel ő utána jön olyan nemzedék, mely rettentő marcangolásai s égbekiáltó nyomorúságai között az ő adajiőjába kell, hogy meneküljön. Menekülnie kell: mert a valóság, mit látnunk s kezünkkel fognunk kell, ki nem birhatő. A Lánchidat akarom látni s Pest bájos panorámáját: e helyett csak kis hirdetőcédulákat olvasok, ahol gyermekkocsit, lepedőt s kikopott ruhát á- rulnak, csakhogy kenyeret vehessenek. Múló zengze- tekbe kell bugdosnunk azért, mert a mi magyar nemzedékünknek egyetlen vigasztalása s a jövőnek ereje az, hogy nem hihet, nem szabad hinnie a mostani alakulat állandóságában. Nem igaz, nem állandó határok készülnek most Párisban; százszor nem igaz. írhatnak bármit a papirosra, pingálhatnak a csehek sárga, a románok verdi-vörös, a délszlávok hupikék vonalakat Magyarország testén: ezek szét fognak foszlani, mint az esz-moll hanghullámai. A mostani magyar nyomorúság fel fog oldódni egy nagyobb ritmussá s a nagyobb harmóniát nem szétdarabolásnak, hanem Magyarországnak hívják. Ezért a kegyetlen-keserű valóság, — mely ránk szakadt s melynek a visánkodó magyar pártok még mindig nem mernek a szeme közé nézni, — csak egy átmenő hangzata a nagy magyar szimfóniának. Talán a mi életünk is az. Nem tudom, megérj tik-e a nagy rit-' mus visszatértét. De egyet tudunk, azt, hogy neküriK ezt ki kell állnunk, a népnek túl kell élnie és nem szabad elhinnie az állandóságát. Túlélni, túlélni. Az adagióra el fog jönni a minuetto s a diadalmas kóda.
