Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-01-17 / 3. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA harczában. Széke mellett volt helyezve selyem kalapja, keztyű és séta pálczája, s a perselyben egy teljes öt cent. Szombaton találkozott egy barátjával behivta őt egy sarokba s ott harmincz-öt centet költött, a kiszolgálóm k még öt cent bor pénzt is adott, öt cent az Urnák, öt cent a pinczérnek. Ez az ember ugyan azon Szombat délután ki fényesítette czipőjét, a melyért tiz centet adott minden habozás nélkül. Majd beretválkozásért tizenöt centet fizetett ugyan jó kedvel. Feleségének is egy szép doboz czukort vitt haza, a melyért negyven centet fizetett. Igen, és az Urnák is öt centet adott. De kicsoda ez az Ur? Ki ő? Ez az ember őt imádja mint a világ Teremtőjét, aki szép rendben elhelyezte a csillagokat, a Kinek keze munkáját hirdeti az égi mennyezet. Ez Urnák Egyháza javára adott az ember öt centet. És mi az Egyház ? Az az Intézmény mely képviseli a hatalmas Isten dicsőségét e földön. És ez az ember tudta, hogy ő csak egy atom, egy por szem a térségben, és hogy a Mindenható végnélküli. Mivel pedig az Ur kegyelmes és késedelmes a haragra, nem vesztette el az embert fösvény adakozása miatt de megadta az nap az ő mindennapi kenyerét.” EREDMÉNY AZ EGYHÁZRA NÉZVE. Mit jelentene az egyháznak ily nemzedék, mely elfogadná e-hitvallást ? Az egyház erőképesé, szabaddá lenne téve valódi feladatában az emberek üdvözitése és segítésében. Nagyobb programmra terjeszkedhetne és meg lenne kellő anyagi tehetsége. Erejét azonnal kétszeresithetné városokban, elhagyott helyeken s kül-országokban. Az Egyház oly hatásos előnyomulásnak indulna, a minőt nem tett, mióta Pál Apostol egy egész birodalmat foglalt el hitközségének. A Z ÉLET ÉRTELME. Mit jelentene a Keresztény emberre nézve ily mod- szerű adakozás? (1) Először is erkölcsi győzelmet jelentene. Igen sokan vannak keresztény emberek, akiket Isten bőséggel megáldott s ma kevesebbet adakoznak mint tiz, húsz esztendővel ezelőtt. Fáj nekik igy is adni, amit adnak. Az ő veszedelmök ép oly valódi akár csak az iszákosé, avagy a nyerekedőé. Egy megállapított összeg félre tétele erkölcsi győzelmet jelent. (2) E módszer fügetlenséget s örömet jelent adakozásban. Az Ur szereti a jó kedvő adakozót, de igen sok nép van a kiknek az adakozás oly fájdalmas mint a fog húzás. Tégy félre magadnál egy összeget egyszer és mindenkorra, s oly örömet, szabadságot fogsz találni annak költésében, hogy megkívánod nagyobbitani az összeget. (3) E módszer gazdagabb lelkűséget jelent. A lelki élet féjlődéséhez csak egy féle mód van s ez egyesség Istennel. Ezen egy ességet tapasztalhatjuk azon dolgokban a melyek Istenhez leginkább hasonlók: az adakozásban, a szeretetben, a szolgálatban. Ezek nélkül nincs is üdvösség. Az üdvösség életet jelent. Jézus más életet nem ismer mint ezt: Ha a földbe esett gabona mag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig, ha pedig elhal sok gyümölcsöt terem. A ki szereti a maga életét, elveszti azt.” Egy embert ismerek aki barátainak szemök láttára gazdagabbá, tekintélyesebbé emelkedett minden éven, a mennyiben adakozásai által érintezésbe lépett városának, sőt nemzetének s a világ legjobb elemeivel, legnemesebb mozgalmaival. EGY PÁR TANÚBIZONYSÁG. Az előterjesztett feltételnek, eszmének igen sok tanúi vannak. íme itt egy embernek levele: “örömmel adok bizonyságot arról, hogy rendszeres adakozásom által gazdaggá váltam lelki éltemben. Több éven át egy külön bank betétet tartok, a melyet az “Ur Betétjének” nevezek. E-betétbe helyezen minden hónapon keres etemnek egy ötödét. Ekkép mentve vagyok annak aggodalmától hogy adhatok-e, vagy sem; csupán a czélt kell megválasztanom. Az adakozást már megtettem. Ezen módszeren megállapodtunk feleségemmel együtt s mind a kettőnknek nagy áldásul bizonyult.” William P. Hartly, egy angolországi gyár tulajdonos igy szól: “Éltemnek talán legnagyobb eseménye 1877, Január 1-én történt. E napon irásbelileg fogadást tettünk feleségemmel együtt, hogy jövedelmünknek egy magállapitott összegét vallásos és humánus dolgokra szenteljük, s ezt mindég az első tartozásunknak ismerjük, E nap óta több Ízben jóval megnöveltük az eredeti összeget. A mint jövedelmünk növekedett, annál nagyobb kötelezetséget éreztünk vallásos és humánus munka iránt. Az Urnák szánt összeg szétosztásában találtam éltem legmélyebb boldogságát. Ez által érintkezésben voltam minden nemes mozgalommal. Bár mit tehettem is a múltban a Krisztusügyéért, az emberiségért, e harmincz három évvel ezelőtt tett fogadásomnak rovható.” A mikor az egyházi Convencio elismerést kívánt szavazni ez embernek, ezt mondotta”; A Te sajátodból adtam Néked Uram..” Az elmúlt é- veken ez összeget felemelte egy-tizedtől egy-harmadig. HAJLANDÓ VAGY É TE IS? Valaki igy szól magába: “Mind ez igaz s én is követném a példát, ha oly gazdag lennék mint felebarátom.” Testvérem, ez nem a gazdagnak hitvallomása. Mi a Keresztény életről szolunk, s nem egy néhánynak kötelességéről. A Keresztény élet próbatétele nem az hogy mit tennék felebarátaim vagyonával, de az hogy minő sáfárok vagyunk ön magunk a kevésben, avagy a sokban a melylyel rendelkezünk. Két megtért pogány között a következő párbeszéd folyt le: “Ha száz juhod volna, ötvenet oda adnál az Ur munkájára?” “Azt meg tenném.” “Ugyancsak megtennéd ezt, ha száz tehened volna?” “Meg én.” “De ha száz lovad volna, tudom meg nem tennéd ?” “De igen, meglátnád, hogy megtenném.” “De ha két malacod volna, hajlandó lennél é egyet oda adni ?” “No azt nem, és ha tudod hogy csak két malacom van, nincs jogod kérni sem.” Az Ur fő követelése nem nagy adomá nyok, hanem emberek, akik elismerik az Ur tej hatalmú rendelkezését munkáikban, idejökben s pénzökben. Fordította: Bakay Árpád akroni ref. lelkész.
