Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-05-22 / 21. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. igazságokat. Az űj dolgoknak is megvan az ő helyök, de ki ne tudná, mily jól eső és csodálatos érzés az, mikor az ember olyan valamint tud meg, ami örökké tartó, örök életű. Szeretem a kedves tavaszi virágokat, de éppen úgy szeretem az égbe nyúló, öröktől fogva levő hegyeket is. A templom oltár tüzének lángja viszszavisz a rég múltba, a régi Európán, Rómán, a görögökön, a babylóniakon, az özönvizén túl,—keresztül a világtörténelmen; visszavisz a világ kezdetéhez, az Ábel oltár tüzéhez az Éden kertjén kívül. A templom az a hely, ahol ezeket a megnyugtató szavakat hallhatjuk: “örökké és mindörökké.” — E szavak zugnak a templomban, mint az Óceán és fénylenek, mint a csillagok. Nincs olyan gondolat, amely oly régi és oly kipróbált volna, az idők folyamán, mint az Isten fogalmának elképzelése. Az ember hamarább, illetve korábban gondolkodott Istenről, mint bármely kormány formáról, gépekről vagy művészetről. A Sphinx ajkairól nem hangzott el kérdés, mely jobban érdekelte volna az emberi teremtményt, mint az a kérdés, hogy a halál után van-e ismét élet. Mi ma Jézus nélkül és a mennyei jelenésekről Írott könyv nélkül épen annyit tudnánk erről a kérdésről, mint a barlang lakó tudott. Sokszor gondolkodunk a jövő életről, oly/ korolykor abba hagyjuk a róla, — mint lehetet- lenvől való gondolkodást; de minden egyes uj sírnál ismét felelevenedik lelkűnkben a kérdés. A nagy Isten nem fog minket magunkra hagyni. És az a f önséges tudat a lelkűnkben él,* hogy mi.nem olyanok vagyunk, mint az állatók: mi élni fogunk és a mi rendeltetésünk nepicsak a földhöz van kötve. Mi hisszük, hogy halhatatlanok vagyunk, mivel a mi gondolataink, eszményeink, reményeink halhatatlanok és túlélik a halált. A templom az a hely, ahol a gyülekezet tagjai, a legöregebbtől a legfiatalabbíg, tudják és érzik önmagukban az ember semmiségét, kicsiny ségét és téhetetlenségét az Istennel szemben. A templomban ég a halhatatlanság tüze. Menj, járj tehát a templomba! Dayton, 0. Kovács Endre ref. lelkész. A zsidók is ünnepelték és még ma is megünneplik a pünköstöt; ők ez ünnepet az aratás emlékére tartják, egyszersmind felelevenítik elméjükben azt az időt, amikor Isten villámlás, mennydörgés és füstgomoly közben —Mózes utján két kőtáblán adta ki a törvényt. Nekünk is van hasonló ünnepünk, de az új szövetség törvényét nem fenyegetés és átkozódás közt kapjuk, hanem azt a Szentlélek Írja be szivünk táblájára úgy, hogy készséggel és erővel ruház fel annak betöltésére, mi pedig — a törvény átkától mentesen — Isten gyermekei és a menny' polgárai leszünk. Óh, vajha lélekbi gazságban (Ján. IV ;24.) iilnők meg a Szentiéle itetésének nagy ünnepét, s gazdag és maradandó- Jást hagyna az hátra mi közöttünk! Az egész természet tavaszi díszben és ünnepi é- kességben pompázik. Istennek lehellete költötte a fákat, füvekej; és virágokat új életre. Óh, bár csak a mi sziveink is tapasztalnák a Szentlélek isteni lehelletének éltető, újjászülő és boldogító hatását, hogy tovább ne maradjunk száraz, gyümölcstelen fáknak, amelyek végre is Csak arra valók, hogy kivágattassanak és tűzre vettessenek (Mát. 111:10 s VII :19; Luk. III :9). Emeljük fel kiáltásunkat és imánkat a kegyelem trónjához, högy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcseseségnek és kijelentésnek Lelkét az ő megismerésében; és világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az ő elhívásának reménysége, mi az ő öröksége dicsősségének gazdagsága a szentek között, és mi az ő hatalmának felséges nagysága irántunk, akik hiszünk, az-ő hatalma erejének ama munkája szerint, amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta őt a halálból, és ültette őt a maga jobbjára a mennyekben, (Eféz. 1:17^20) Szivünket ez az ima töltse el, mikor ama nagy tényt szemléljük, amely a Pünköst ünnepének tárgya. És mikor a pünköst napja eljött, mindnyájan egya- karattal együtt valának. És lön nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtélének mindnyájan Szentlélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szól niok Ap. Csel. 11:1-4). Beteljesedett hát Jóéi próféta eme jövendölése: És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltők az én Lelkemből minden testre: és prófétáinak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti if jaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. És éppen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltők azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétáinak. És fészek csudákat az egben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését. A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte elíő az Urnák ama nagy s fényes napja. És lészen, hogy mindaz, aki az Urnák nevét segítségül hívja, megtartatik. (Ap. Csel. 11:17-21). Az Ur az ő tanítványainak engedelmes várakozását és egy értelemmel rebegett imáját áldásos meghallgatással koronázta meg s a meghallgatás nyomában egyszersmind nagyszerű bizonyságjelek jártak. A szél fű, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jó és hová megy: igy van mindenki, aki Lélektől született (Ján. 111*8). A Pünköst, a Szentlélek kitöltetésének napja, örvendetes és áldásteljes7 ünnep, amelynek felséges jelentőségét a szegény emberi ajak ki nem beszélheti. Milliók ülnek ma ünnepet az Isten templomaiban. Ez a'nap az új szövetség létesítésének, akeresztyén anyaszentegyház megalakulásának ünnepe, amikor a jóságos Isten a bűnös emberiség megvilágositására, megmentésére, megváltására, megszentelésére és bol- dogitására sikeresen és eredményesen kimutatta kegyelmének eszközeit. Pünkösd ünnepén.
