Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-04-10 / 15. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 15 ség fegyverétől s nemcsak könnyedén pusztíthatták azokról nyilaikkal az ellenséget, hanem a nehéz vasszekerek agyon is gázolták azokat és mérhetetlen előnyt biztosítottak a gyalog harczolókkal szemben. A Kison patakjánál történik a döntő ütközet. __ Bárák nem remeg többé, hiszen ott van mellette a gyönge testű, de annál erősebb lelkű nő, Deborah s lelkesíti őt parancsolja neki: “Kelj föl, mert ez a nap, melyen kezedbe adta az ur siserát.” Nem remeg a zsidó nép sem, az elkeseredés, a végelszántság hősökké avatja őket, mikor Deborah örömittasan igy szól: “A mennyből harcolnak mi mellettünk/” Megütköznek,„„Sisera fut....mert a nehéz vas szekér a Kisan kiöntött vizében nem haladhat gyorsan, gyalog menekül és régi ismerősének Jáhelnek sátorában nyughelye talál, örök nyughelyét. Meid Jáhel, az iráelita nő, a mélyen alvó szörnyeteg Siserát, Izráel rémét egy sátorszeggel a földhöz szegezi. Felhangzik az örömdal Izraelben, a kanáneusok között pedig a sirás, a jajgatás. Sisera megvert hada szétfut. A leigázott Izráel szabad. És ezt Deborahnak köszönheti. — Nem, nem! Istené,a Jehováé a dicsőség, az öve érte a tisztesség és hálaadás, énekli Deborah. Éneke zengátjárja a sziveket, feliiditi az előbb áléit lelkeket. “Én Jehovának, igen énekelek — én Deborah— Izráel Istenének !....Jehová, amidőn Szeirből kijöttél, midőn előléptél Édom mezejéről, megrendült a föld ....És az egek csepegőnek, és a felhők cseppekre olvadtak. Hegyek rendültek meg Jehova előtt, a Sinai, Jehova, Izráel Istene előtt. Napjaitól Sámárnak, Anáth fiának, Jáel napjáig pihentek az. utak, s akik utaztak,.... lopva utaztak .... Pihent a harczi mező Izraelben,....mig talpra nem álltam én Deborah, talpra nem álltam Izráel anyja. Választa uj isteneket..... S dúlt a harcz, dúlt a kapukig. Nem vala paizs, nem vala kopja Izráel ezerekre menő tömegében....Szivem szólt Izrael hőseihez, kik harczra vezették lelkesen e népet....Áldjátok Jehovát! Énekeljetek!.....Nincs harczi zsivaj. A pásztorok is Jehova nagy dolgait zengik, nagy dolgait harczmeze- jének Izraelben. S most béke fogadja Jehova népét ka púiban ..... Fel, fel hát Deboráh! Fel hát, fel dalt zengeni!.... Hősök csapata száll ki a síkra, Jehova népe velem daliák közt..... Le a völgybe rohant.....Jöttek a királyok: csatáztak, csatáztak kanaán királyai....... S egy ezüst pénzt sem vihetének el....Az égből csatáztak, a csillagok utairól csatáztak Sisera ellen.... A Kison patakja ragadta el őket.....Régi patak, Kison patakja. Dübög a föld lódobogástól.... menekül vágtatva az ellen Tápodj meg óh én lelkem minden eró't!” Az örömmámor közepette igy zengi diadalmas énekét az örömittas, a győzelmes Deboráh. Lába előtt a legyőzött tábor, mellette a győzők serege, midőn ajkai a Jehovát áldják, imádják; de dicsőíti Izráel hőseit is, akik együtt harczoltak ővele. Ez a Deboráh másokat, a férfiakat is tettre ösztönző, hősökké avató lelkesedésében úgy ál itt előttünk, mint egy valódi nemzeti hősnő. — Nem engedi magára tapadni kora romlottságát feslettségét, kimagaslik kortársai közül. Istenben hitt és Isten maga mondta neki, mit kell cselekednie. Az Istenben vetett erős bizodalom csodás erőt és lelkesedést nyújtó forrásából táplálta lelkét. Hitt, bízott rendületlenül a Jehovában, tőle várta népe felszabadulását, n-mzete jobb jövőjét. Nincsen hát a hitnél eflSsebb hatalom, hiszen “Az ur a maga erejét erőtlenekben dicsőíti meg/” így lett győzedelmessé a seregek Urának, Istenének nevével har czoló Deboráh! Tanulunk — é tőle ? Korunk leányai, huszadik századbeli nők! Nézétek meg azt a veszélyes áramlatot, amely korunkat magával ragadja. Nézzétek meg a mi szegény árva magyar népünket, mint lesz mind jobban — jobban a nemzetet sorvasztó bűnök Sisera hadának martalékává? mint fordul el apái hitétől, a hazáért, még a vallásszabadságért oly sok vért ontott dicső ősök erényeitől, erkölcseitől! Nézhetnétek-é tétlenül ezt a romlást és pusztulást! Ragadjátok kezetekbe a vezér zászlót, és ha a férfiak eladják, aláadják magokat a bűnök Siera hadának: öntsetek ti erőt, bizalmat, bátorságot az Istentől efordult, a Krisztus útjáról letért sülyedő lelkekbe. Fel, fel a csatára Krisztusért, Isten országának diadaláért. Ne féljetek, hiszen a mennyből harczolnak mi mellet - tünk/Fel a szent harczra! Legyetek ti“a földnek savai!” Hiszen a ti kebletekben ott boldog a vallásos buzgóság szent tüze. Értékesítsétek, használjátok a nektek adatott drága talentomokat. Legyetek gyermekeiteknek első tanítói Isten nevének kimondásában, Krisztus útjára vezete sében, a felebaráti — és hazaszeretet szép virágainak ápolásában; legyetek védangyalai családi körötöknek, hogy még a hitetlen férfiú is megszenteltessék az ő feleségben/ Nézzétek Deboráht! Nézzétek Joan of Arcot. Nézzétek a gyermekeiket Krisztus hoz vivő jeruzsálemi asszonyokat; a Krisztus sírjához drága kenettel járuló nőket. Nézzétek meg magyar hazánk és nemzetünk történelmében Báthori Annát, Betllen Katát, Czobor Annát és Erzsébetet. Lorántffy Zsuzsánnát. Petrőczi Kata Szidóniát, meg a többi névtelen ezereket, akik mindannyian örök példányképei a Krisztushoz való hűségnek és a hazaszeretetnek. — Hallgassátok meg Justinian római császárt, aki nyíltan kijelenti, hogy az általa alkotott országos törvények, mind az ő nejének bölcs tanácsa folytán jöttek létre. Vagy a nagy reformátort, Luther Mártont, aki azt mondja feleségéről: “nem adnám oda szegénységemet ővele, a Krőzus összes kincseiért őnála nélkül!” Vagy ennek az országnak egykori nagynevű elnökét John Adamsot, aki azt mondja nejéről: “ő soha egy szóval, vagy tekintettel sem tartott vissza engem mindent koczkára tenni hazámnak boldogságáért, szabadságáért!” Legyetek hozzájok hasonlók és rátok illik a Példabeszédek könyve bölcs Írójának dicsérete: “Az ő száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén. Vigyáz a házanépe dolgára és a restségnek étkét, nem eszi. Felkelnek az ő fiai és boldognak mondják őt az ő férje és dicséri őt.” Ha ti nők felöltöztök a Deboráh lelki öltözetébe és ti férfiak ott liarczoltok velők együtt az ő oldaluk mellett, akkor kivívjuk az erény diadalát, a közerkölcsiség szeplőtelenségét. Az Isten velünk lesz: Az égből csatáznak mi mellettünk, a csillagok utairól is harczolnak velünk és örömmel zengedzzük a bűn halálából való feltámadás diadalmi énekét: “Győzedelem, győzedelem, Ellenség meggyőzetett.” Úgy legyen. Ámen. Ludmán Sándor bridgeporti ref, lelkész
