Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1920 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1920-03-13 / 11. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA lesztése, a kér. szeretet munkásságának irányítása, — bizonyára ezek azok a motívumok, melyek a Reformátusok Lapjának fenntartását, és pedig amerikai hittestvéreink részéről bizonyára nem csekély áldozat meghozatalával való, fenntartását szükségessé teszik. A mai korban, a melyben minden szervezetnek meg van a maga lapja, sajtója, irodalma, az egyház sem nélkülözheti ezt a modern terjesztési eszközt és semmi kétség nem lehet a felől, hogy az amerikai magyar reformátusok is megértő szeretettel fogják fel a sajtó nagy hivatását és szolgálati értékét. Egy ilyen elevenen és tartalmasán szerkesztett egyházi lapnak, mint a minő az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, — a hatása befolyása, a vezető ereje szinte kiszámithatlan. Hiszen hány meg hány család, vagy magános, kik templomtól, egyháztól távol laknak, s be vannak ékelve, el vannak temetve mintegy idegen fajok, ide jen vallás felekezethez tartozó elemek közzé; — meríthetnek egy ilyen szép vallásos újságból hétre megerősítő és lelket nemesitő szellemi táplálékot! Hány szomoi'kodó és csüggedő szív talál vigasztalást, bánatában megnyugvást ha el olvas egy szép imádságot, éneket, vagy istenes tanítást a lap hasábjairól. ? Az egyházi lap igazán olyan mint egy hü jó barát, a ki mindég mellettünk van és éleszti reménységünket ! Igazán sokszor elgondolom, hogy nekünk, idegenben bujdokló magyar reformátusoknak minden tölünk kitelhető áldozatot meg kellene hoznunk arra nézve, hogy az Ige terjesztésének minél hatályosabb eszközéve tegyük a mi szép egyházi lapunkat, — mert nyilvánvaló előttünk, hogy sok helyt csupán ez a lap terjeszti a fényt a világosságot és közvetíti a lelki áldásokat a magukra hagyatott hívek számára! Nem habozom azért kimondani, hogy az egyházi sajtó erősítése az Ur Jézus Kr. Evangéliuma terjesztéséhez hozzá tartozó dolog. Egy egyházi lap nem világi újság vállalat, hanem missioi intézmény, s mint ilyen, igényt tart a mi érdeklődésünkre, rokonszenvünkre, imádságunkra és segítségünkre. Krisztusi szivekből indulva ki, — Krisztus számára keres ez sziveket. — Ennek tanításai olyanok, mint az elvetett mustármagvak, melyeknek további sorsát emberi szem figyelemmel nem kisérheti, de a melyekről tudjuk, hogy azok a tanítások, mint jó magvak, a szivek táljában lettek elvetve és azoknak a magvaknak, — legalább egy része, — bizonnyal meg fo- gamzik és megtermi a lelkek számára az idvesség gyümölcseit. Feltételezem, hogy olvasóink ilyen szellemben gondolkoznak egy olyan egyházi lapról, minő p. u. az A- merikai Magyar Reformátusok Lapja. Ennek a lapnak első és legfőbb hivatása, hogy legyen az evangéliumi szent igazságok bátor hirdetője. Legyen a Krisztus szent ügyének szószólója. Neki is szol a jézusi intelem: — Valaki vallást tesz Én rólam az emberek előtt, — Én is vallást teszek arról az Én mennyei Atyám előtt ...... A mi kötelességünk pedig az, hogy támogassuk és segítsük minden tőlünk kitelhető erővel az egyházi lapot hivatása betöltésében és nagy czéljai elérésében. A szerkesztő egymaga mindent meg nem tehet. Neki szüksége van munkatársakra, _ és pedig olyanokra, kik szellemileg, és olyanokra kik előfizetők gyűjtésével segíthetik őtet nehéz és felelősségteljes munkájában. Honnan vegye és remélj e ő azt a szellemi és anyagi támogatást megnyerni, ha nem a hittestvérek táborából ? Ezt a támogatást megadnunk azok részére, a ki az Amerikai Magyar Reformátusok Lapját számunkra szerkesztik; — elengedhetlen és kedves kötelességünk. Oh azért református tertvéreim,__ki ismeritek kér. hivatástok kötelességeit, — kik tudjátok, hogy az írásokban vagyon nekünk örökéletünk, — terjesszétek, erősítsétek minden módón az evangéliumu református kér. irodalmat és álljatok oda eggyen eggyen a Reformátusok Lapjának kibontott zászlaja alá! (Köszönjük e rokonszenves, szép czikket! Szerk.) *******************************************tt * % Mit cselekedjünk? | * $ * * ******************************************** A Reformátusok Lapja Jan 17-iki számában megjelent CSELEKEDJÜNK cimü cikkre óhajtók nehány észrevételt tenni és szer ény véleményemmel elöállani. Teljesen egyetértek Református Szövetségünk agilis és buzgó titkárjával abban, hogy az amerikai magyar Reformátusság áldozatkészége elismerésre méltó, elismerem az összeségben rejlő hatalmas erőt is, de mint közöttük élő hallom szavát és megértem gondolkodásmódját. És ez a szó nem mindig a meggondolatlan felületes beszéd, hanem egyszerű értelemmel is megfontolt és szívből jövő. Lelkesedni és áldozni tud ez a nép, de a szép szó ma is csak kiáltó szó marad, ha nem követi azt példaadás. Nem csodálkozom, ha az é- vek óta felszaporodott gyűjtések óvatossá és nem kis mértékben bizalmatlanná tették ott, hol gondolkodás nélkül adni kell. Sok szép eszmét rántott már sírba a közöny, csak azért, mert a nép hivatott vezetői és tehetősebbjei törődtek azzal legkevésbé. Ha most is hallgatunk és ismét csak a népre bízzuk ama megbecsülhetetlen szerv: a KÖZPONTI irodának felállítását és fentartását, nehány lelkes ajánlat, egy kevés összeg, és az eszme meghalt, mielőtt élt volna. Titkárunk szép fedezet megszerzéséről beszél és ad Ígéretet. Ámde a lefolytatandó szavazás kimenetele elé a legnagyobb bizonytalansággal nézhetünk. Én magam részéröl kétlem, hogy oly bizonyos lenne az eredmény, mint biztató a remény. Közel kilenc évi amerikai munkám alatt láttam és tanultam annyit, hogy egyházi munkánk terén is, ha alapszerzésröl volt szó, nemcsak a lelkesítést, de a példaadást is várta ez a nép vezetőitől. Most sem kérek én mást szolgatársaimtól és a közöttünk vezetőknek ismert egyénektől. Mielőtt népszavaznánk, kollektálnánk jöjjön ki kiki ne csak ajánlatával, de példaadó ajándékával- Azt mondja a szó; beszéd lelkesít, de követésre csak a példa hiv. Jöjjenek hát elöl azok, kik a hithös vértanú lelkészek méltó, nem pedig törpe utódainak tartják magokat, s ha azok vért és életet, áldozzon kiki a szülő haza és az anyaszentegyház javára most az első alkalommal 25-huszonöt, azután évenkint 5—10
