Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1919-03-22 / 12. szám

Published and distributed under permit (No. 387) authorized by the Act of October 6, 1917, on file at the Pool Office of Pitttsburgh. Pa. By order of the President, A. S. Burleson, Postmastei General.

Publication office: 1001 Manufacturers’ bldg. Pittsburgh, Pa.

Editors residence address: REV. ALEX HAR SÁNYI, 1008—10th Ave. Homestead, Pa.

MEGJELENIK MINDEN SZO MBA TON. ENTERED AS SECOND CLASS HAIL MATTER: APRIL li. 1*17.

PUBLISHED EVERY SATURDAY. AT ™E P0ST OFFICE at PITTSBURGH. PA.

"Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in section 1103. Act of October 3, 1917, authorized July 11, 1918"

VOLUME XX. ÉVFOLYAM, 1919 Márc. 22, No. 12. Szám.

Az asszony verve jó.

Jo múltkoriában történt, hogy egyik ohioi városkában, az ottani (csati.) egyház javára derék és lelkes műkedvelők egy idétlen, sőt egyenesen sértő czimmel ellátott színdarabot adtak volt elő. — A színdarab czime az volt, a mit e czikk elején látnak lapunk olvasói.

Elöljárójában kijelentjük, hogy a felelősség leg- kissebb részét sem hárítjuk azokban, a miket elmon- dandók vagyunk, magukra a derék mükedvellőkre, kik minden kétségen kivid az egyházuk iránti nemes szeretet és tiszta jóindulat érzelmétől vezéreltetve vettek részt, mint szereplők, a darab előadásában. Elvégre is nem az ő hibájuk, hogy ezen színdarabnak a szerzője oly Ízléstelen, oly visszatetsző czimet választott a maga müvének.

Azt is kijelentjük, hogy e közlemény megírásánál nem vezet bennünket elfogultság rosszakarat vagy gáncsoskodás. Ez a felszólamlás megirodott volna akkor is, ha ezen színdarabot BÁRMELY egyház javára rendezték volna dilettáns, vagy nem dilettáns színészek.

Megvalljuk, hogy megbotránkoztunk a felett, hogy egy müveit magyar közönséggel biro népes coloniában, épen egy erkölcsi testület, az egyház aegise alatt a vezetők a tapintatosságnak oly gyönge érzékével bírnak, hogy a magyar színmű irodalomnak tulgazdag tárházából épen csak egy olyan darabot tudnak kiválasztani és találnak alkalmasnak a magyarság szórakoztatására, a mely darabnak a czime kell hogy azonnal kihivja minden joérzésü. kér. vagy nem kér. egyénnek a méltó felháborodását.

Mi ugyan egyébként sem vagyunk valami nagy pártolói a szinielőadások tartásának. Tudatában vagyunk annak, hogy a komoly és tanító tartalmú színdarabok előadásával valamenyiben műveltet» eredményt is lehet elérni,—bár egyetlen esti iskolai előadáson többet tanulhat a ki tanulni akar, mintha száz szinielőadá- son vesz részt, de a joigyekezetet, mely ilyen szinielőadások rendezése által is a társadalmi életet akarja eleveníteni és a szórakozások színvonalát emelni, — teljes

értékében méltányoljuk. — Méltányoljuk pedig annál inkább is. ha és a mikor ez által az egyház iránti érdeklődésnek és segitő szeretetnek érzése is kifejezésre j ut.

Azt azonban semmiképen sem értjük, és abba megnyugodni nem is tudunk, hogy miért szükséges okvetlenül olyan darabokat lejátszatnunk mükedvellőinkkel, a mely daraboknak akár tartalma akár czime a kér. erkölcsi világnézettel és a kér. vallás alapelveivel homlokegyenest ellenkezik.

Vájjon hozzájárul é az ilyen czimíi színdaraboknak az előadása abban, vagy bármely gyülekezetben is ahoz, hogy általuk a gyülekezet tagjainak ízlése nemesedjen, művelődési foka magasabbra emelkedjen, és a mi fő volna, hogy az egyház tagjainak erkölcsi felfogása a női nemről, a hitvestársi és anyai hivatás magasztosságáról finomodjon?

Nem megszégyenitő é bizonyos fokig már az is, hogy egyik napilapnak, a Szabadságnak több érzéke volt az ízléstelenség visszautasítása iránt, mint magának az egyháznak, mert nevezett lap a hozzája beküldött hirdetés szövegét átalakította és igy közölte; — AZ ASSZONY Jó. —

Mi a színdarabot nem olvastuk, és igy annak tartalmáról sem véleményt, sem bírálatot nem mondhatunk. De ha annak a darabnak a tartalma összefüggésben van a darab buta czimével, — annál inkább elitélendő annak a darabnak nemcsak valamely egyház, hanem bárminő jotékonyságu czélra, vagy szórakoztatás czéljából való előadása.

A jelen eset súlyosságát fokozza még az is, hogy e színdarabban való gyönyörködésre; — mint a helyi lapnak reportjából olvastuk, — meg voltak hiva sokan az előkelő amerikaiaik közzül is, kik közzül sokan meg is jelentek abban a tudatban, vagy reményben hogy a magyar egyház kér. reputácziójának megfelelő színdarab előadását fogják szemlélhetni.

De vájjon mit gondolhattak, minő lesulytó vélemén nyel lehetnek felőlünk magyarok felől azok az előkelő amerikaiaik, kik nevezett előadáson tényleg részt vettek, mikor valaki lefordította nekik angolra ezen színdarabnak a czimét, mely angolul igy hangzik; —- The woman is good only, when she is beaten?

I