Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1919 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1919-03-08 / 10. szám

Published and distributed under permit (No. 387) authorized by the Act of October 6, 1917, on file at the Post Office of Pitttsburgh, Pa. By order of the President, A. S. Burleson, Postmastei General.

Publication office: 1001 Manufacturers’ bldg. Pittsburgh, Pa.

Editors residence address: REV. ALEX HAR SÁNYI, 1008—10th Ave. Homestead, Pa.

MEGJELENIK MINDEN SZÓ MBATON. entered as second class mail matter: April it. mi.

PUBLISHED EVERY SATURDAY. AT THE P0ST office at Pittsburgh, pa.

“Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in section 1103- Act of October 3, 1917, authorized July 11, 1918-"

VOLUME XX. ÉVFOLYAM,

1919 Márc. 8,

.No. 10. Szánt.

“Jelen” és “Ajándék.”

Ez két magyar szó, melynek az angol nyelvben ez a szó felel meg, hogy PRESENT. Ámde viszont a PRE- sent szónak a mi angol nyelvünkben többféle jelentése és értelme van. — Egyik másik magyar barátom erre azt mondja, hogy ime a magyar nyelv tökéletesebb mint az angol (mivel t. i. nem kénytelen különböző fogalmak jelzésére egy ugyanazon szót használni!), — de erre az én válaszom az, hogy viszont az angol nyelv egyszerűbb. Egy jó magyar úrinő ismerősöm ki öt nyelvet beszél mondotta egykor, hogy ő a legjobban szereti az angol nyelvet, mivel az oly könyü nyelv. Persze ezen dolognak mindkét oldalát lehet vitatni, épen azért inkább térjünk át e czikk Írásának igazi czéljára.

E közlemény írójának közvetlen alkalma volt a fennti két szó értelmét kitapasztalni, a mikor Febr. 23-ra meghívást kapott Lorain, O. — ba, a magyar ref. gyülekezet által rendezett Washington Születésnapi ünnepélyre.

Azon a napon tartott ünnepély 5 részletből állott, a melyen tehát én is, JELEN voltam. —

Először is volt a vasárnapi iskola- melynek tanításán mintegy 125 gyermek volt jelen. A gyermekek legtöbbje a névsor olvasásnál JELEN-t kiáltott, mások PRESENT-tel feleltek, és ismét mások az egyszerű ITT szót kiáltották. A JELEN-t többnyire a legkissebb kora gyermekek használták, a kik még Public Schoolba nem járnak. — Az egész iskolát (a lelkész kérésére) én tanítottam. — Szerettem volna magam is JELENT kiálltam, — de attól tartottam, hogy talán nem fogom teljes hibátlansággal kiejteni a szót, és igy mellőztem annak kimondását. — Mily figyelmesen hallgattak azok a gyermekek!

Aztán következett a rendes istenitisztelet, a melynek kezdeténél megkereszteltem egy kis leánykát. Majd meghallgattam a lelkipásztor predikezióját- melyben a Magyar .... Amerikai .... Washington .... Kossuth .... Főt. Dr. Whitmer és Dr. Souders .... szavakat hallottam gyakran emlegettetni. Az utolsó név viselője, vagyis én magam, természetesen JELEN voltam, és számítottam rá, hogy felelnem kell a beszédre. — De

hogy tudjon az ember válaszolni egy beszédre, melyből csupán a tulajdon neveket érti meg? — Mindazonáltal a beszéd tartalmát csakhamar megértettem, mikor a lelkész egy bársony tokot húzott ki zsebéből és azt átadta nekem, mint a gyülekezet ajándékát 15 éves mis- sioi superintendensi tisztem betöltésének emlékére. A bársonytokban egy nagy aranydarab volt. Ekkor tudtam meg- hogy mit jelent az aszó, hogy AJÁNDÉK. A bársonytokban egy másik arany jelvény is volt, melyet a gyülekezet Ifjúsága nevében nyújtott át nekem Nt. Horváth Sámuel lelkész ur. Ezután sok-sok kis lányka vonult ki az urasztala elé, és e lánykák egyike kitűnő angol beszéd kíséretében 15 rózsából álló pompás csokrot nyújtott át nekem.

A délutáni istenitiszteletnél a helybeli prezsbite- rian egyház lelkésze, Nt. Dr. Donaldson ur prédikált angolul, a mit mindenki megértett és élvezett. Ezt én viszonoztam azzal- hogy este a Dr. Donaldson ur templomjában én tartottam a predikácziot az Amerikanizá- czioról.

Ugyancsak este közvacsora is volt az iskolában, a melyen felnőttek és gyermekek mintegy 250-en vettek részt. Voltak meghívott vendégek is. Vacsora közben a gyermekek és ifjak énekeltek s e sorok iroja tartott beszédet az amerikanizálásról. — Úgy látszik- hogy a beszéd jó beszéd volt, mert tetszett a hallgatóknak. A beszédben megemlítettem, hogy e fogalom, hogy “a- merikai” — foglal magában jót is, meg rosszat is, —és félő, hogy idáig a bevándorlottaknak csupán az amerikai életnek rossz tulajdonságait- kinövéseit volt alkalmuk elsajátítani, — de ezután arra kell törekednünk mindnyájunknak, hogy az igazi amerikai jellem legyen tanítva és elsajátítva mindenütt! JELEN és AJÁNDÉK. — Vájjon a missioi Superintended és az ő (a- merikai) barátai tanuljanak és meg magyarul, avagy a magyarok sajátítsák el az angol nyelvet? A Supe- rintendensnek nagyon nehezére esne már megtanulnia a magyar nyelvet, — mert ez egy olyan nyelv, melyet sem ő, sem ősei nem értettek soha. De ha Magyarországba mennék valamikor- — megtanulnám a nyelvet, mert ott mindenkinek kell tudnia magyarul, még ha rosszul tudja is kiejteni a szavakat. Megtanulnám a magyar nyelvet azért is, mert egy nemzetnek a lelkét